Pedig mi azzal kezdtük a becses szerda reggelt, hogy élére vasaltuk az érettségi öltönyünket, vigyázzba állítottuk a műszálas fehér fuszeklit, és fölpolíroztuk a makkos szkárpit. Az áhítat jegyében még a vékony szürke bőrnyakkendő is előkerült. Mindhiába.
A Fradit ötödszörre is meghágták, s ez jobban recsegett, mint korábban bármikor.

Rieb különben nem érti. Mi meg nem értjük, hogy mit nem ért. De ez legyen a mi bajunk.
Bár Aprilia Úr és az oldalkocsiba gyömöszölt fejvadászok folyton messianisztikus magaslatokba próbálták terelni a hónapok óta nyúló adásvételi hercehurcát, de van az úgy, hogy nem mind arany, ami McCabe. Vagyis az angol hülyék nem is olyan hülyék, viszont legalább megpróbáltak mindenkit hülyének nézni.
Tulajdonképpen háromszor tették ezt meg, és Fradikáék, szó se róla, remek partnernek bizonyultak mind ahányszor. Első alkalommal bekamuzták, hogy pályáznak, és nem árt, ha mindannyian időben fölkészülünk, mert jő a Kánaán, és az elemi erejű lesz. Nem így volt, a pályázatot még papírdetektorokkal följavított keresőkutyákkal sem sikerült föllelni. Másodszorra teli rüszttel bombázták ide pazar tenderanyagukat, s a Fradi-család érezte, hogy ajtajukon másnaptól az APEH helyett az addig csak fotókról ismert Kánaán-csoport fog kopogtatni. Persze, továbbra is csak az akadékoskodó revizorok jöttek. Meg némi magyarázat a ködből: „Bocsesz, de az ajánlattételi biztosíték egy ősi kommunista szokás, amit mi nem vettünk itten komolyan”. Na ja, azt mi, nem FTC-vezetők már az első fiktív-pályázásból sejtettük, hogy a komolyság területén van némi defektus. Mindegy, jött a harmadik angol csel, amire Rieb ugyanolyan őszinte naivitással lépett rá, mint kölyök korában a hanyatt fekvő gereblyére. Így most tapogatja homlokpúpját, de az nem fog szerencsét hozni, az orrából meg szivárog a vér.
Szóval, ha van néhány kritérium, aminek egy tender során meg kell felelni, akkor annak meg kell felelni. Ha a kiírónak van pofája bánatpénzt kérni, akkor azt be kell tolni; ha a nyomorult állam nem átall limitárat megszabni, akkor annál nem lehet kevesebbet ígérni. Ez van, kicsit valóban bonyolult, a Rieb meg értetlen…
Tök nyilvánvaló, hogy McCabe hiperbolikus ívben szarik az aranyárban árult Fradira, de valószínűleg az ingatlannal tudna mit kezdeni. Persze jóval olcsóbbért. A csapat arra meg éppenséggel jó lehetne, hogy a Shaw-hoz hasonló állástalanok itt teljesítsék ki korosodó tehetségüket. A 30 millió euró, az új stadion skiccelt tervei, a türelmesen bólogató angol jogászok? Európai értelemben vett porhintés.
Tartjuk, hogy Elnök Gyurinak legkésőbb akkor észre kellett volna vennie a turpisságot, amikor remélt üzlettársai a 2010-es BL-szereplésről kezdtek hagymázos látomásokat eregetni. Az ugyanis ép elmével már tényleg kizárólag a hahotás-vicc kategóriában állja meg a helyét.
 
                                                 ******************************
 
Tanulság Fradi-ügyben nincs, nem is lesz – így minket csakis két kérdés foglalkoztat a kelleténél jobban.
* Mi lesz az angolok bánatpénzével? Bármit el tudunk képzelni…
* A szombatra tervezett kollektív szurkolói értetlenkedésre összejön-e annyi részvevő, mint egy REAC-edzőmeccsre?