Mélységes megdöbbenéssel értesültünk a Fehérvár FC szégyenteljes döntéséről, hogy azonnali hatállyal szerződést bontottak néhány nap alatt ikonikussá vált labdarúgójukkal, Pavol ’Felszabadító’ Duricával.
 
A szlovák csatár kiebrudalása a magyar focit körülölelő dilettantizmus újabb ékes példája, a dr. Mezey-féle szakmai munka csődje. Nagy plénum előtt jelentjük ki, nélküle a bohócliga halott, vele viszont újra szép lett volna minden. Durica mindent tudott, amire labdarúgásunknak szüksége lenne ezekben a búbánatos időkben. Gyors döntéshozatal, kiváló rúgótechnika, megalkuvást nem tűrő védőjáték, sallangmentes és szemre tetszetős megoldások, mentális erő. Vidámság a lelátókon, európai színvonal a büntetőterületen belül. Mindez együtt Durica, és ezt mára minden gumistoplison hizlalt vállalkozócsemete pontosan érzékelte.
 
Pavol garancia volt a fejlődésre, az értő közönség visszacsalogatására. Ő órák alatt képes volt arra, amire szövetségi elnök, kapitány vagy ifjú tehetség évek óta nem: egységbe forrasztotta mindazokat, akik még nem teljesen rezignáltak a magyar foci (ki)szenvedése láttán. Emlékek elevenedtek meg, szomszéd ölelt szomszédot, Trianon se fájt akkor.
 
A Disztl tesók szakértelmét ismerve, elhisszük, hogy merő véletlenségből akadtak erre a tálentumra, de sírva könyörgünk, vetkőzzék már le pubertáskori frusztrációikat, és ne féljenek megbarátkozni vakszerencséjükkel. Ha már az újabb Onyeabor Monye keresése közben egy ilyen gyöngyöt fordított ki a motoros kapa, akkor becsüljék már meg magukat, és ne szarják fejtetőn a lelátókon kitartó keveseket! Akiknek az eredményen túl a látvány is fontos.
Komolyan gondolták, hogy tizenöt perc hírnév elég egy ilyen korszakos bombázónak és rajongótáborának? Oszt visszazsákolják az NB III-as csapatba, a fakóba? Hát, hülyék ezek?
 
Mi megértjük Pavolt. A budakalászi cserepadnál még egy unalmas plazapresszó is vonzóbb délutáni időtöltés. Ahol a nonfigis pultoslány tágra nyílt műszempillákkal kérleli őt újra meg újra, mesélje már el, hogyan is történt az a csoda – ott, Debrecenben: „Figyiiii, és onnan kezdjed léccike, hogy amikor a Takács Zoli nekifutott, akkor volt neki tetkója a tarkóján? Ja, hogy nem értesz magyarul...”
Bizony-bizony, ő volt a Légiós, akire Sirinbekov, Nyicsenko, Vancea és Catalin Azoitei óta remegve vártunk. Megkaptuk, de most elvették tőlünk. Duricátlanították a ligát, haragszunk!
 
Akinek köze van hozzá, szégyellje magát, és sose lásson nagyobb öngólt a múlt csütörtökinél!