- Tudod fiam, az első kap egy szép díszes kupát.
- És a többi miért fut?
Alapvetően téves az a megállapítás, hogy mindenki nyerni akar. A Sopron olaszai hamar tudatosították a helyi erőkben, hogy közönséges bűnözők nem tulajok. A Tatabánya is gyorsan a kiesés mellett döntött. A középmezőny mindig nagy kérdőjel. Szezonról-szezonra van csapat, amely szállítja a pozitív (Kaposvár) és a negatív (Honvéd) meglepetést. Szurkolóik pedig kérdezgetik egymástól, hogy lehet, hogy az egyik meccsen szárnyalnak, a másikon pedig úgy verik szájba őket, mint a rossz helyen tébláboló Révész Máriuszt egy szeles délutánon. Összességében kevés azon brigádok száma, amely tényleg bajnokságot akar nyerni. Legfeljebb három-négy. Közülük általában egyik sem érdemli meg a győzelmet – gondolják lelkük mélyén a lemaradók - de mindig pont annyi gólt rúgnak, amibe már nem lehet bele kötni. Vagy mégis. MTK, pro és kontra.
Miért jó, hogy az MTK nyerte a bajnokságot?
Miért rossz, hogy az MTK nyerte a bajnokságot?
1. Az MTK egy hátország nélküli társaság. Ha egy hasonlóan szerethető csapat jönne össze például Újpesten, a rangadókat teltház előtt játszanák.
2. Azt MTK hiába lett első, összességében nem akar nyerni. Ha akarna, nem engedné el a legjobbjait. Tavaly kellett a hely alapon távozott Czvitkovics és Balogh „The Wall” Béci, a húzóemberek közül Németh Krisztián és Hrepka, évközben Bori Gábor. Hasonló mozgás várható idén is.
3. Az MTK lerabolja a magyar utánpótlást, a fair trade számára csak egy pecsét, amit rá kell nyomni a kisfocisták igazolására.
4. Olyan pályafutások, mint Czvitkovicsé vagy Kantáé azt mutatják, hogy nem mindenki eladó. Vannak játékosok, akik azért maradnak, hogy teljesítményükkel növeljék társaik piaci értékét is.