Mezey doktor, ahogy az valamirevaló világverseny idején már hagyomány, az UEFA ügyeletes akármijeként jelenlétével emeli a rendezvény fényét. Szeretjük ilyenkor meghallgatni az öregecskedő bölcset, isszuk megfontolt szavait, melyeket a vele készült interjúk során bocsát ránk. Nincs is ezzel semmi gond, és nem is akarnánk most a magyar foci Bebetonozott Mindentudóját fölpiszkálni. Különösen nem, mikor újdonsült sikercsapatát készül dobogóra tanácsolni a következő idény során.
 


Legendás sértődöttsége mellett azonban lehetetlen szó nélkül tovaközlekedni.
A magyar focit megmagyarázhatatlan – már-már beteges – szenvedéllyel szeretők (ja, mi ilyenek vagyunk…) pontosan tudják, hogy Mezey doki szívén a mexikói blama nagyobb rést ütött, mint egy lefűrészelt fejű katonai lőszer. Az ikonikus edző 1986 júniusa óta képtelen földolgozni az irapuatói élve boncolást, amiről igen sokan tehetnek, bár ő maga történetesen nem. A Mesterrel és csapatával huszonkét évvel ezelőtt valami olyan történt, aminek leírására a futball szakértői megalkották a „Hatodik Típusú Haláltusa” elméletét. A mexikói kánikula alattomos módon aktiválta a KGB, a Hazafias Népfront és az Ismeretlen Magyar Gárdista egy különösen virulens elegyét, amely hatására a sérülékeny magyar védelem hat góllal gazdagodott. (Ma már persze sokan lennénk boldogok, ha például Anyukov oktatná a Vanczák-Vaskó élőfalat – futball vébés díszletek közt. Ettől egyébként messzebb vagyunk, mint Kálmán Olga a nemzeti radikalizmustól.)
 
Válogatottunk mindenesetre Mexikó óta tapintatosan óvja szurkolóit attól, hogy ismét a világ szeme láttára töröljék föl vele a Felsőpakonyból szállított gyepet. Így aztán mindmáig Mezey az utolsó, aki kapitányként blamálta magát vébén, ez az ő külön bejáratú karmája, s egyszerűen nem képes kiűzni a bensőjét emésztő gonosz szellemet, akit egyes források szerint néhanapján Belanovnak szólít. Esetében már nem is duzzogásról van szó, sokkal inkább szépen fejlett üldözési mániáról. Magára valamit is adó újságíró Mezey kétszáz méteres körzetében nem ejti ki az alábbi szavakat egyenként sem, nemhogy mondattá fűzve: Mexikó, hat, nulla, tészta, hőség, Irapuato, felelős, Szovjetunió (sőt: FÁK, Oroszország). Abból ugyanis csak baj lesz, nemnyilatkozás, nyűgösködés, odahatás, dorgálás – jobb az ilyet elkerülni, nem ér annyit az egész.
 
Virányi rádiós sportriporter viszont némileg óvatlan volt, amikor a Mestert föltárcsázva, az oroszok (figyelem! tiltott szó) svédek elleni győzelméről kérdezte. Dr. Mezey válaszolgatott is a maga egykedvű stílusában, míg egyszer csak ’Belanov’ működésbe nem lépett odabenn, nagyjából imígyen: „… nem tartom meglepetésnek az oroszok sikerét, sőt, ha ezek a fiúk Lobanovszkij keze alatt nőnek föl, akkor a svédek sem ússzák meg hat-nyolc gól alatt…”
 
Őszintén mondom, sajnálom a Mestert – meg azokat a magyar játékosimitátorokat, akik az ő keze alatt ’86 óta megfordultak.