Nagyszabású konfliktus előszele csapta meg botrányokra különösen érzékeny dobhártyánkat. A magyar edzői garnitúra két doyenje feszül egymásnak, Verebes ’Mágus’ József és Csank ’Pótselejtező’ János fitogtatja ráncosodó bicepszét a nagyérdemű előtt.
Elsőként a Mágus olajbarna felsőtestén csillantak meg a napsugarak, ahogy régi vesszőparipájával előállva méltatlankodott egy sort azon, hogy senki nem ajánlgat neki kvalitásaihoz méltó szerepkört. A nagy probléma ugye, az életkor, ami miatt Verebes mestert – Verebes mester szerint – kiradírozták a potens edzők közül. A Vác-Újbuda vezetői az egyedüliek, akik fölvállalják szókimondó kedvencünket, akit médiaszakemberek cserekirálynak is aposztrofáltak pályája zenitjén. Amin sajnos már régen túl van. És nem pusztán az életkora miatt. Nem tudjuk, a korszellem tényleg végképp félreállította-e a dicső múltú trénert, de az jól látszik, hogy van még spiritusz az öregben. Hisz, ha már alkalmat kapott rá, akkor egy jóízűt odaturházott Csank János megfásult, stüszi-homlokára is. Közölte, hogy alapvető tévedés volt a Janit a Fradi élére állítani, mert ő csak a defenzív futballhoz ért, ami egy feljutásért küzdő FTC esetében minimum gáz. (A defenzív futballtól mi kérünk elnézést: János kizárólag a jellegtelen és dögunalmas focihoz konyít…) Azt egyébként nem kérdezték meg a mestertől, hogy akkor mégis ki lett volna a tuti edző, így sajnos nem olvashattuk nyomtatásban, ahogy a Mágus néven nevezi önmagát. Igazán kár, de végül is mindegy, tudunk mi a sorok között…
Mindenesetre a mágusi csula oly lendületesre sikeredett, hogy egy-két köbcenti vissza is csapódott belőle a gazdájára. Csank ugyanis nem az a fajta, akit csak úgy büntetlenül lehet fejen köpni. Az NS-től meg is kapta a reváns lehetőségét, ráadásul több ellenséget kellett lekaszabolnia egyszerre és azonnal. Mert Verebesen kívül mostanában ex-játékosai is szívesen bokszolgatnak a kudarctűrő vadászba. Lisztes például egészen odáig merészkedett, hogy a Bundesliga edzéseivel vetette össze a Csank-féle tréningeket. És ez utóbbiak nem állták ki a próbát – a szövegben erős, ám térdben bizonytalan Krisztián szerint. Mily meglepő! Csank aztán riposztjában többedszerre emlékeztette Lisztest és a többi jómadarat, hogy az a játékrendszer még nem született meg, amelyikben a futást ki lehetne valahogy küszöbölni. Ez volt a pillanat, amikor lelki szemeink előtt megjelent a kép, ahogy Csank ódon könyvtárszobák legmélyén kutakodik német szaklapok után, melyekből a futásmentes stratégiát próbálja kimazsolázni – egyre reménytelenebbül. A sikertelenség fölött érzett keserűségében aztán az Albert-stadionba visszatérve dupla maratonit vezényel az öreg csontoknak, akik ettől kollektíven túlhajtják magukat.
Csank viszont nem lenne Csank, ha saját sokoldalúságának ecsetelése közben, nem tartaná fontosnak ismertetni, hogy ő biza’ hanyatt nem esik a Milan, de még a Real Madrid taktikai repertoárja előtt sem. Érthető ez, különösen, ha fölidézzük a retro-Fradi félelmetes játékelem készletét, mellyel a Baktalórántházát például, könnyedén fektették kétvállra a sasok.
A Csank által unalomig szajkózott „nem vállalom a felelősséget” már lerágott csont, ezért értékeljük erősen a ritkaságszámba menő kollegiális törlesztést. Jancsi vadász egy kedves mesketével lep meg minket, bizonyítva, hogy ő már a nyolcvanas években is legfeljebb az erdőben lőtt bakot, a pálya mellett soha. Egy nálunk játszó svéd csapat három támadásvariációját is elcsente, majd váci edzőként módszeresen megetette vele a bohócligát. A megfingatott vetélytársak között, hogy-hogy nem, abszolút ott volt a Mágus, aki máig híres arról, hogy nem tartja jó öletnek az ellenfél előzetes föltérképezését. Csank fogadott is gyorsan pályaedzőjével, hogy mennyire káprázik majd a Verebes-gárda huszonkét szeme (plusz a csereszemek) a nagy svéd varázslattól. Majd az ötödik percben intett Nagy Tibornak, aki erre bekapcsolta a nagyüzemi étkeztetést – a Mágus és csapata meg szépen jól lakott. Ó, azok a boldog kilencvenes évek!
Tehát, így jár az, aki felelőtlenül beleköt a jellegtelenség professzorába – alkarral állcsúcson lesz csapva.
Na, de mi lehet az oka, hogy pont ez a két vénülő mesterember talált egymásra? Filózunk, meg minden, de csak egyetlen közös momentum jut róluk az eszünkbe: az elmúlt tizenöt évben, szövetségi kapitányként csak ők voltak képesek arra a bravúrra, hogy 1-7-es meccset produkáljon az általuk dirigált válogatott. (Verebes Hollandiában lépett rá a taposóaknára, Csank svéd trükkjei meg idehaza táplálták a jugoszlávok nacionalizmusát.)
Elméletünket erősíti a titokzatos pályaedző személye, aki elbukta a Janival szembeni fogadást. Merthogy ő meg Vass László, és a májusi MK-döntő óta szintén rendelkezik egy hetessel. Már ami a kapott gólok számát illeti…
