Ndjodo, Kabát, Sitku, Szakály és Nikolics duplája összesen tizenöt pontot ért csapataiknak. A futball már csak olyan játék, ahol ha sok gólt rúgsz, nyersz. Ennek tökéletes ellenpéldája a Győr és a Kecskemét, amelyek még így is képtelenek. A forduló nagy meglepetése a Siófok, amely eddig 990 perc alatt rúgott hármat, a Diósgyőr ellen 16 perc alatt négyet.
Debrecen – Honvéd 4-1
Ez lehet eretnekség, de a Honvéd őszében vastagon benne van Hemi bácsi. Az amerikás tulajdonos-blogger állítása szerint eredményes csapatot szeretne. Az utánpótlásban nem is áll rosszul, de a felnőttek között egyetlen apró dologgal nagyot lehetne ugrani. Be kell tölteni egy kis pénzt a csapatba. Ha ősszel x a költségvetés, akkor a következő ősszel legyen 3x. Ehelyett Hemi bácsi arra vár, hogy majd Hercegfalvi gyorsabb, Vincze jobblábas lesz, és egyébként is az egész brigád, amely inkább emlékeztet a sörvirsli bajnokaira, beváltja ígéretét és nyer.
A Debrecen jó, Szakály két gólt és két gólpasszt adott.
Kecskemét—Kaposvár 3-4
Zahorecz már megint büntetőt hibázott, ezzel végleg leszakadni látszik a gólkirályi címért zajló versenyben. Az személyes szerencséje, hogy a kecskemétiek emberhátrányban küzdöttek, így az „ics-fiúk” (jaja, Kovácsevics is) nagy napjának köszönhetően a Rákóczi végül kibrusztolta a győzelmet. Pruki ismét elkezdte a csodatevést.
Korábban elgondolkodtunk, mit is kedvelünk az alföldi csapatban az ott állomásozó töménytelen szerb ellenére, de nem láttuk át. A szombati meccs megvilágosodást hozott: ezek a Szivics edző által űzött, az NB I-be idén feljutott csávók még tíz emberrel is győzelemre hajtanak. Ebben a sivár magyar valóságban ennyi időnként elég nekünk.
Fehérvár—Győr 3-2
A Fehérvár lükető mérkőzésen nyomta le a Bajzáttal súlyosbított győri csapatot. Sitku a nagy sikerből kettő góllal vette ki a részét, majd a derbi után alig maradt ereje rá, hogy nyilatkozatban jelezze mennyire vastag is arcán a bőr. Álszent módon sopánkodott a sportlap tudósítójának, hogy bárcsak minden hazai meccsen ennyit kellene futnia. Mondta ezt egy olyan Fehérvár csatáraként, amelyiknél a fordulót megelőzően csak a félimpotens (vagy tán egészen az…) Siófok rúgott kevesebb gólt. Amennyiben nem Varga mester adta parancsba a lelkes Sitkunak, hogy a meccseken tilos sokat és gyorsan futni, akkor azt ajánljuk neki, hogy mielőbb szedje ráncba gondolatvilágát, mert nyilatkozatai nélkül is van elég gond a bohócligában. Ha pedig az ősz maradék mérkőzésein futni támadna kedve, akkor őszintén kérjük, hogy ne fogja vissza magát, valahogy megvívunk mi a látvánnyal.
Haladás—MTK 0-0
Szombathelyen igényes a közönség, nem szereti, ha a csapat nem rugdalja megfelelő ritmusban a gólokat. Az MTK ellen márpedig nem rugdalta, még ritmustalanul sem. Ez momentán annyit tesz, hogy soványka 0-0-lal kellett beérniük a hazaiaknak, minthogy a fővárosiak sincsenek éppen kirobbanó formában. A szurkolók azonban tesznek rá, hogy Csertői sosem ígérte azt, hogy bajnokok lesznek — szépen kulturáltan kifütyülték mind a csapatot, mind pedig a balszerencsés mestert. Abba már bele sem merünk gondolni, mi lesz, ha egy vereség is becsúszik majd a Rohonci úton.
Siófok—Diósgyőr 4-1
Ha valami nem jelent jót az álmoskönyv szerint, az az, ha a csapatod négyet kap Siófokon, ezen belül kettőt személyesen is a nagy Ndjodótól. Vagyis, ha Döme gárdája négyszer is megbúbolja a „kicsi kohászaidat”, akkor már a kutyát sem fogja érdekelni, hogy egy hete még az Újpest tökeit szorongattátok. Nos, Sisa expressz gyorsasággal megtapasztalhatta, hogy ez a miskolci csorda sok-sok fejfájást fog még neki okozni. Azt azért nem kívánjuk, hogy megbánja az MLSZ-szel kapcsolatos korábbi döntését, de hogy álmodni azért fog róla, abban szinte biztosak vagyunk. A mezőny legjobbjának tartott Magasföldi ugyanakkor továbbra sem kívánja túl magasra tenni a lécet, teljesen elégedett lesz, ha együttese a még hátralévő három idei meccsen három újabb pontot tesz az eddigi hét mellé. Drukkolunk: impossible is nothing…
REAC – Vasas 0-2
Aczél kihívta Koemant a meccsre, hogy bizonyítsa ő nem csak a válogatott sikeréért tesz meg minden, hanem a Rákospalotára érkező vendégek céljaiért is. A REAC annyira gyenge, hogy már odáig merészkedett a népsport, hogy Lisztest Erős Karcsi képességeivel gyalázza. Szegény tulaj-önkormányzat összeszedte a villanyvilágításra valót erre a támadófutball jegyében 12 meccs alatt kapnak harminc gólt. A Vasas újra bronzérmes pozícióban, sokak véleményével ellentétben mi nem számítottunk erre. Egy méretes tavaszi összezuhanásnak azért megágyazhat a Debrecentől és az MTK-tól kapott négyes.
Újpest – Paks 3-1
Csak az tud hibázni, aki odaáll – gondolta magában Kabát Peti majd egy koncentrált lövéssel a jobb alsó sarok mellé helyezte a tizenegyest. Tíz perccel később megszerezte a vezetést a Paks. Szerencsére Kabátnak a szünetben volt ideje végiggondolni a helyzetét, ezért a második félidőben előbb három méterről, kegyetlen erővel a léc alá, majd szögletből lágyan Korcsmár fejére, és végül az utolsó percben az elmélázó Pandur és Salamon között bevetődve elintézte Tököliéket. Szentes Lézer elégedett volt, érdekes módon a pozitív jelek észrevételéből tanári diplomát szerző Gellei Imi bácsi nem. Sőt még csak nem is bírózott, pedig Kabátot (0-0-nál) akár ki is állíthatta volna a spori.
Nyíregyháza – ZTE 1-1
Csank mester nyilatkozatai, mint a jó középhátvéd, megszerezték a meccsrutint és pusztítanak. Azt mondja: zavart, hogy ellenfelünket az utóbbi időben nem láttam otthon játszani. Hát az jó. Az elnök úr biztosan megkérdi magától, hogy akkor mégis mit csinált az utóbbi időben, talán tért ölelő labdákkal építkező szarvasokkal múlatta az időt? Mindenesetre a Supka távozásával újult erőre kapó Watner Bobby megszerezte a Zalaegerszegnek a vezetést. Aztán persze kacagtatott, amikor négy méterre a kaputól nem fejjel, hanem arccal próbált meg gólt szerezni.