Mai mérkőzésével megkezdi őszi programját a magyar labdarúgó-válogatott, a szeptemberben folytatódó selejtező-sorozatra való felkészülés jegyében. Az elmúlt egy évvel kapcsolatosan akár elégedettségünknek is hangot adhatunk: a szövetség tárgyalói (kivételes módon) jól alakították a mérkőzések sorrendjét a tárgyalásokon, címeres vitézeink pedig (szintén kivételesen) a verhetőnek látszó riválisok ellen be is gyűjtötték a pontokat. Mindez kiegészülve a csoportban tapasztalható körbeverésekkel azt eredményezte, hogy az utolsó négy tétmeccs előtt maradt esély az ötödik kalap elkerülésére a következő sorsoláson egy (szerencsés esetben több), a magyarnál magasabban jegyzett társaság megelőzésére. A románok elleni találkozóra összerántott, majd leszűkített keret tagjai (talán egy-két eltéréssel) várhatóan egyezni fognak az utolsó négy tétmeccsen fellépőkkel (feltételezve a sérülések és egyéb vis maior szituációk elmaradását), emiatt kicsit még tovább halasztottuk légióskörképünket és inkább a válogatott háza táján néztünk körül: melyik poszton ki(k)re számíthatunk az előttünk álló hónapokban.
Kapusok:
Kapusposzton két, nagyjából egyforma eséllyel induló gladiátorunk van és Koeman időnként szereti is cserélgetni őket. A nijmegeni lakcímkártyával rendelkező Babos Gabi képviseli a rutint a duóban. Erényei közé sorolható az időnként a társakra is átható nyugalma, viszonylag jó kifutásai, valamint hogy a labda is előszeretettel pihen meg péklapát méretű mancsai között. Klubjában (mellyel középcsapatnak megfelelő kezdést produkált a németalföldi pontvadászatban) a nyáron megkapta a csapatkapitányi karszalagot. Vetélytársa, Fülöp Marci az ifjabbik generációt képviseli, sok tekintetben hasonló erényekkel, mint Babos, de talán kevesebb nyugalmat árasztva. Az előző évad végén sikeresen állandósította helyét a sunderlandi fekete cicusok ketrece előtt, remélhetőleg ez a mostani idényben is így marad.
A hideg zuhany a harmadik számú kapus személye láttán érheti a gyanútlan szemlélődőt. Tóth Norbi Újpestre való visszaigazolása és dr. Mezey újbóli edzősködése után kezdtünk megnyugodni, hogy az idei nyáron esedékes atomvillanásokon már túljutottunk. Magyarország, de talán Európa legismertebb mackónadrág-tulajdonosának a válogatott körüli újbóli felbukkanása kapcsán kellett rádöbbennünk, hogy megint naívabbak voltunk a kelleténél. Erwin porondmester részére jeleznénk, hogy a Hörömpő Cirkusz "Király Gábor északi válogatott ellen profi módon véd" c. világszámához már volt szerencsénk. Időnként azóta is van, ilyenkor hajnali 3-kor felébredünk, kitántorgunk a szívgyógyszerért, majd néhány percig facsarjuk a pizsiből az izzadtságot. Repetát, ha lehet, nem kérnénk sem a svédek, sem a dánok (sőt, a portugálok, bár azok nem is északiak) ellen sem. (Mondjuk ezt annak ellenére, hogy hősünk a hétvégén nem kapott gólt, még Stieber Zolitól sem.)
Védők:
Talán nem kockáztatunk sokat, mikor kijelentjük, hogy ez a csapatrész okozza a legtöbb fejfájást. A korábbi évekhez képest két dologgal vagyunk beljebb: egyrészt beérett egy stabil középhátvéd, aki klasszis színvonalon összefogja ezt a sort (kivéve amikor sárga lapok miatt kipontozódik), másrészt egyelőre nincs a keretben Lőw, amely ténynek a szurkolói vérkeringésre gyakorolt pozitív hatása a fentebb bemutatott norvégok elleni videó után nehezen vitatható.
Jobbhátvédeink a nyarat elsősorban csapatkereséssel töltötték, amelynek láttán annyira nem repestünk a boldogságtól. Nyilván felemelő érzés Szentes Lázár mellett sündörögni magántanítványként, ennek ellenére szerencsésebbnek tartjuk, ha egy labdarúgó inkább egy csapatba beépülve csillogtatja képességeit. Ezért is örültünk nagyon, amikor Bodnár Boci végre elszánta magát és odahagyta a nyírségi boszorkánykonyhát, méghozzá a Debrecen kedvéért, ellenállva a külföldről hallatszó szirénénekeknek. Hosszas keresgélés után Szélesi Zoli is talált csapatot, amelynek nevét egyelőre olyan titkosan kezeli, mint Furulyás János a reménybeli befektetőkét.
Középen Juhász Roli helye megkérdőjelezhetetlen, olyannyira, hogy Hegyi Iván a téli válogatott szünetben (kedvenc brazil válogatott videóit is odahagyva) egy komplett novellás kötetet írt tele a centerhalf Albániában való pótlásának problémakörében. A nagy mű már nyomdába került volna, mikor Roli az albánok ellen újabb színes cetlivel gazdagította díszes bokrétáját, emiatt az ősszel még várhatunk néhány (remélhetőleg enyhébb lefolyású) Juhász-sirató ciklust. Hősünket egyébként az Anderlecht nem engedte el Ukrajnába, aminek titkon örülünk. Az idény eddigi Anderlecht-meccsein kirobbanthatatlan volt a védelemből. Jó helyzetben van Vanczák Vili is a Sionban, amelyet a hétvégén egy gólpasszal erősített tovább. Szurkolunk Vilinek, hogy folyamatos válogatott remekléssel le tudja mosni magáról a szurkolói emlékezetben ráégett "úgy hiányzik belőle a futballtudás, mint a tanyáról a villany" bélyeget. A harmadik középhátvéd pillanatnyilag Gyepes Gabi, aki a hét végi szezonnyitón nem fért be a 4-0 arányban nyerő Cardiffba. Ez a pozíció várhatóan Juhász következő sárga lapja során értékelődik majd fel. Tiranában Vaskó Tomi játszhatta el a szerepet, ő azonban a jelek szerint még az olasz kalandozásból visszamaradt megrázkódtatásait próbálja feldolgozni (rossz nyelvek szerint szakszervezetet kíván létrehozni a kizsákmányoló taljánok kárvallottjaiból, amelybe szeretettel várja a a Pini-húsüzemben mélyhűtött Honvéd-idegenlégiósokat, valamint Vincenzo Cosco soproni tanítványait is).
A jobbhátvédekhez képest kevesebb körömrágásra volt okunk Bodor Boldi esetében, aki július elején kegyeskedett újfent aláírni klubjához, mivel az egymást túllicitáló kérőkről szóló vágyálmok egyhén túlzónak bizonyultak. A "védekezhetnek még" kategóriában említhető az időnként feljebb tolt Fehér Csabi (folyamatos játéklehetőség a Bredában) és a néha a középpályáról visszavezényelt Halmosi Peti (a felkészülési mérkőzéseken váltakozó időtartamú játéklehetőség).
Középpályások:
A védelemmel ellentétben itt találjuk a legnagyobb választékot, még akkor is, amikor valakit hátrébb (lásd Halmosi) vagy előrébb (Huszti) vezényel Koeman. A névsor erejét jelzi, hogy légióskörképünk nagy kedvencei közül Buzsáky Ken még a bő keretbe sem fért be.
Védekező szellemű fiúkáink közül Dárdai Pál számára megint beütött az idénykezdet, amely esetében a kezdőcsapatból való kikerüléssel egyenértékű. Az egykori csapattárs, Michael Preetz színre lépése mellett sem változott a tendencia, berlini focinagykövetünknek 20 perc jutott csereként, de legalább beszedett egy sárgát. A poszt másik fő várományosáról, Vadócz Krisztiánról az elmúlt időszakban főleg sajnálatos betegsége okán hallhattunk. A "minden rosszban van valami jó elve" mentén haladva örülhetünk, hogy ibériai barátainknál még nem dübörög a gépezet, így spílerünknek van esélye utolérni csapattársait a felkészülésben. A poszt harmadik várományosa a belga bajnokságban meseszerűen (értsd: hol igen, hol nem) játszó Tóth Balázs, aki jóslatunk szerint a válogatottban sem a pályán fogja hallgatni a himnuszt a mérkőzések előtt.
Kreatívabb bonvivánjaink közül elsőként Dzsudzsák Bazsit méltatnánk, aki nagy játékkedvvel és a hétvégi második fordulóban góllal kezdte az idényt a várakozásoktól kicsit talán elmaradóan rajtoló csapatában. Gera Szotyi a válogatott előtt az EL-selejtezőkkel melegített a bajnoki rajtra - reményeink szerint szaltózós gólörömét idén a tavalyinál többször mutatja majd be a szigetországban és persze a címeres mezben is megszolgálja a belé helyezett bizalmat. Hajnal Tomi továbbra is alapember a Dortmundban, ahol a hétvégén győzelemmel kezdték a bajnoki menetelést. A sor nagy kérdőjele Huszti Szabi lehet, aki mind a neki biztosított játéklehetőség, mind az eredményesség tekintetében kicsit elmarad várakozásainktól a nagy orosz valóságban. Esetében a mostani állapothoz képest változást hozhat az a tény, hogy a Zenit nem éppen fényes bajnoki szereplése miatt Advocaat tréner nemrégiben a lapát kellemetlenebbik végén találta magát. Kérdés, hogy Szabi profitálni tud-e az edzőváltásból vagy csatlakozik a tehetségtelen, rosszindulatú edzőbá' kliséjével a sajtóban előszeretettel házaló honfitársaihoz.
Csatárok:
A szűkített keretben szereplő három darab támadó alapján nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a korábbi évtizedek sokcsatáros játékrendszereinek újbóli meghonosodása nem várható a közeljövőben. Ezt a véleményt támaszhatja alá az is, hogy a keretszűkítés folyamán itt láthattuk az egyik legnagyobb rostálódást (még Kabát Peti zsenialitása is mellőzésre került).
A poszt első számú várományosa Torghelle Sándor. Sanyika az elmúlt egy évben gólerős énjét tárta elénk a válogatottban, kérdés, hogy ezt a formáját tudja-e hozni áprilisi sérülése után is. Klubcsapatában jelenleg a részmunkaidős foglalkoztatás jellemzi. Az első számú dublőr szerepét Priskin Tomi hivatott betölteni. Tomiról egész nyáron azt hallhattuk, hogy foggal-körömmel ragaszkodik hozzá a Watford, így egyáltalán nem lepődtünk meg, hogy a bajnoki rajt előtt pár órával átpasszolták az Ipswichnek. Új csapatában a hétvégén csereként bő 20 perc játékkal és egy sikertelen fejessel debütált. A bohócligás vonalat Rudolf Geri képviseli, akit mostanában a bajnokság helyett inkább a DVSC nemzetközi menetelése alkalmából láthattunk.
