A bejegyzés a nyugalom megzavarására alkalmas képi és hanghatásokat tartalmaz, így megkérjünk blogunk olvasóit, hogy kiskorúak előtt semmiképp ne tekintsék meg, illetve ez úton kérjük gyengébb idegzetű olvasóinkat, hogy navigáljanak el az oldalról. Szerkesztőségünk nyomatékosan felhívja látogatóink figyelmét, hogy semmilyen kártérítést nem vállunk a bejegyzés megtekintését követő mentális sérülésekért, így mindenki a saját felelőssége tudatában olvasson tovább! A következő összeállításban ugyanis a honi futballcsapatok indulóit szedtük csokorba.
Aki jár meccsekre Magyarországon, az tisztában van vele, hogy a sok esetben kongó lelátóknak legalább annyira okai a klubok indulói, mint a gyenge játék vagy a rossz infrastruktúra. Nem ragozom, beszéljenek önmagukért a videók.
Kezdjük a sort a listavezető Videoton indulójával. A dal a klub történetének dicső pillanataiból merít, ezzel sarkalja hasonló eredményekre a mai játékosokat. Pozitívum, hogy a Kedves szurkolósereg is megszólíttatik a dalban, aminek a végén bekiabálásokkal kívánták életszerűvé tenni az indulót. Egészében engem egy hetvenes évekbeli, úttörők nyári kalandjait bemutató ifjúsági film betétdalára emlékeztet a nóta. Aki nem hiszi, az kapcsoljon a nyári hónapokban reggel tíz óra körül az m1-re!
Egy időben játszottak egyébként egy másik indulót is a Sóstói Stadionban, ezzel kombinálva, ami az ezredforduló falusi diszkóinak hangulatát idézte. Abból egy mondat maradt meg számomra, mikor is egy női hang ellentmondást nem tűrő hangon bejelenti, hogy „lecsúszik a torkomon a rövidital!”
Aki járt már Újpesten a Barbiban Szusza Ferenc Stadionban, annak nem kell bemutatni a Mindig Újpest, örök Újpest! című indulót. A szerzők között ott található a tavaly elhunyt P. Mobilos Tunyogi Péter is, azonban a hangzás nem a tőle megszokott, így nehezen tudom elképzelni, hogy a lila ultrák ezt a dalt hallgassák munkába menet az mp3 lejátszóikon. A szöveg amúgy a lokálpatriotizmusra, klubhűségre épít, valamint a Vidiéhez hasonlóan a régi legendákat említi követendő példaként.
Végre egy klasszikus Győrből! A sok popzenével szemben egy igazi induló, a régi idők focija szellemében, melyben a férfikar az nb1-es bajnoki cím receptjét dörmögi a fonográfra.
Az eredeti szöveget használta fel a híres győri punk zenekar, az Auróra. A szerzői szabadság jegyében azért kiegészítették valamelyest, hiszen az eredeti verzióban nem meglepő módon nem hangzik el a „Reszeli mester a titkos fegyver” mondat, azonban az Előre kurvák, gengszterek című örökzöld szerzői Reszeli Soós Istvánt is belevették a kisalföldi legendáriumba, így elég pontosan meghatározható a szerzemény keletkezésének időpontja.
Még a Népsport is megírta, hogy a liverpooliak hogy éneklik évtizedek óta a You will never walk alone-t, arról persze egy szó sem esett, hogy a Debrecennek is van ám indulója. Nem más írta, hanem az a debreceni zenekar, akire ikonként néz lassan évtizedek óta minden középiskolás rocker, ez pedig a Tankcsapda. Lukács Laci az énekes pedig nagy fanatikus, a Levszki ellen ott szurkolt a Puskásban a Loki táborban, ott volt az Anfielden is, szabadidejében Dombi Tibit okítja dobolni, Sándor Tomit bőgőzni, és ha már így alakult írt egy indulót is. Indulós is akart lenni, Tankcsapdás is, így egyik sem lett igazán, azonban valószínűleg a piros fehér vérű tinédzserek erre is megpörgetik a frizurát ha véletlenül felhangzik egy hazai koncerten.
Ferencvárosban időtlen-idők óta használják az „száz kisleány, egy gólra vár” munkacímű indulójukat, amelynek érdekessége, hogy egyedüliként a táborok is éneklik a meccsen, rendszerint az elejét real timeban a végét meg megpörgetve elhadarva. Valószínűleg ez a nóta legismertebb hazai labdarúgó induló.
Miután ferencvárosi körökben még gyakran nevezik Magyarországot a „tízmillió fradista” országának, ezért a fővárosi zöldek szimpatizánsai igyekeznek megfelelni ennek a sztereotípiának. Ezért, a klub iránti szeretet miatt, vagy azért, hogy még egy lemezt el lehessen sózni, gyakorlatilag többen írtak indulót az FTC-nek, mint ahányan megfordultak a keretükben. A teljesség igénye nélkül, csak a stílusirányzatok széles skáláját érzékeltetve Aradszky Lászlótól a (Sex) Action-ön keresztül az Egészséges Fejbőrig jegyzenek ilyen témájú dalokat. A következő video a Romantikus Erőszak alkotása, a zenekar tagjai pedig aktív szurkolók.
Egy igazi durva megoldás következik, a nyíregyházi Szpari induló a Moonlight Shadow dallamára. A fenti dalt Mike Oldfield-től a Groove Coverage-ig többtucatnyian jegyezték, azonban mégis váratlan fordulat, hogy a szabolcsi szombat estében erre a nótára melegít a Nyíregyháza. A hangszerelés is erősen minimál, szintivel pötyögve a techno1 hangmintára. A szöveg hozza a legfontosabb tartalmi elemeket, miszerint a Szpari megnyeri a rangadókat, ők a bajnokcsapat, és általában a legjobban a világon. Ők is alkalmazzák a belekurjongatós életszerűsítő megoldásokat. A végén az üvegcsörömpölés drámai befejezés, a lelki szemeim előtt látom is, hogy megindul a Jonatán Kommandó a stadion parkolójában.
Végh Attis, a kaposvári Punk Tum zenekar frontembere addig járt meccsre a Gödörbe, amíg gondolt egy merészet és írt egy háromszámos kislemezt a Rákóczinak. Úgy volt, hogy a bérletesek kapnak belőle, nem kaptak, de végül a szurkolók kézen-közön elkezdték hallgatni, és valamiért a Zöld-fehér című nóta vált a csapat indulójává. A stadionban nem játsszák, de meg lehet figyelni, hogy a kaposvári gólokat követően a White Wolves mindig erre a dalra kezd rá. Érdekesség, hogy ez az egy olyan hazai induló, amiben nem hangzik el a csapat neve.
Pakson minden az atomerőműről szól, de tényleg minden. Nem hiába nevezik magukat előszeretettel Atomvárosnak, de már egy kicsit nyomasztó, hogy ennyire egy lábon állnak. Az természetes, hogy ha az erőmű adja a támogatást, és a szurkolók egy jelentős részének a mindennapi kenyeret is, hát illik hálásnak lenni, de ami sok az sok! A szurkolói csoportot Atomic Strike-nak hívják, a kabalafigura, ami az Üllőin a sas, a Bozsikban az oroszlán, itt egy részecske, vagy mag (tényleg, mi az?). Már meg sem lepődik az ember az induló hasonlatain, miszerint „morajló arénánk egy tomboló reaktor”. Atomtámadás!
(Régóta böki a csőröm ez a kérdés, talán a paksiak tudnak válaszolni. Miért pont egy koporsóba tett focilabda a klub címere? Ez a futball halála?)
Bevallom, ezt a Kispest indulót a Bozsikban még nem hallottam, de ha már ha az címe, hogy „Eredeti Kispest induló” úgy éreztem, illene bemutatni. Ugyancsak szinti téma, ezúttal a bossanova1 alap, szintigitár, szintidob. A szöveg nem hoz drámai meglepetéseket, azt mindenesetre megtudjuk belőle, hogy Kispesten szeretik a szép lányokat, mindenkit elvernek és a cél a bajnoki cím! A régi legendák felemlítése ebben az esetben majdhogynem kötelező.
Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült fellelnem a „hogy a három pont megszülessen” című kispesti indulót, ami úgy hozzátartozik a Bozsik Stadionhoz, mint a saját játékosok anyázása a tribünről. Viszont a másik alap Kispest nóta, az egy gól és semmi más megvan. Rossz nyelvek szerint, az előadó Kalapács fradista volt addig, amíg meg nem írta a vállaltan Honvéd indulónak szánt dalt. A mondanivalóba nem zavarodik bele senki, csak egy gólt kér, semmi mást.
A szinti pop roadshow következő állomása: Zalaegerszeg. A muzsika alap szurkolói rigmusokra épít, néhol meg is cifrázzák. A legkeményebb része a műnek mégis az, amikor egy kisgyerek bekiabál, hogy „Boldog a szívem, mert kék-fehér az Isten!” A szöveg többi része is a lelátói hangulatot igyekszik visszaadni, azonban arra a mondatra, hogy „arcunkba fúj a város szele” a gimnáziumi magyartanárom csak annyit írt volna pirossal, hogy ez így faszság képzavar.
Bár Koplárovics Béla már egy ideje nem a zalai kékeknél keresi a kenyerét, ezt a nótát egész egyszerűen nem volt szívem kihagyni a felsorolásból. A híres Manchester verést követően gombamódon szaporodtak el a ZTE nóták, de a legnagyobb hatással már akkor is Béla király balladája volt rám. Ezt kár ragozni, önmagáért beszél!
A Diósgyőr indulóra generációk sora fogyasztotta el a szombati Borsodi világos és szotyi makuka adagját. Az induló a stadion hangulatát akarja visszaadni, és mivel állandóan ez szól a stadionban valahogy össze is jön. A produkció zenei értékét tekintve abszolút illik a szintetizátoros indulók vonalába. A fanfárok a legnehezebben emészthetőek a számomra.
A Haladás induló nagyon régi dal, hallottam is már az eredetit néhány nagypapa előadásában, azonban azt a verziót nem leltem fel. Ugyanazt a szöveget viszont megzenésítették sramlidiszkó műfajban is. Többen, akik hallották fizikai fájdalomra panaszkodtak. Pedig maga a szöveg jó, nekem az egyik kedvencem, szinte magam előtt látom a múlt század eleji vén csibészeket, ahogy faragják a rímeket. Két kedvenc mondatom van benne, az egyik a kezdő sor: „Ha végigmegy a Fő utcán egy focistagyerek, mind megáll a forgalom és őket nézi meg. Odafenn a Jóisten is megáll és nevet, elővesz a zsebéből egy borosüveget.” A kép szinte Legényanyás. A másik nagy kedvenc: „Jöhet majd az ellenfél a sinautóbuszon, lehúzzuk a rolót mi a tizenhatoson. A lövésük messze elszáll a kapu felett, a kapusunk unalmában nagyokat nevet!”
Ha Szombathelyi haladás, akkor nem lehet elmenni szó nélkül a Haligans nevű formáció mellett. A zenekar tagjai természetesen Hali szurkolók, saját albummal. A következő, „Sötétkék” című számuk mindenesetre nem tekinthető békejobbnak az ősellenség Zetések felé.
Az alsóbb osztályú csapatok közül a Békéscsaba indulója is odamondogatós, ami a 100 Folk Celsius hangulatú zene mellett elég érdekesen fest. Mindenestre a következő mondatot sokáig kellett emésztenem: „A Viharsarokban ilyen az élet, mindenki szurkol az Előrének: a postás, a rendőr, a vasutas, a képviselő, és a nyolcadik utas!”
Mindenki ismeri az FC Sopron kálváriáját. Az indulójuk a hűség városában miről-másról szólhatna, mint a hűségről, lokálpatriotizmusról. A dal több verzióban is fellelhető, én a Moby Dick félét választottam. Már csak azért is, mert Gőbl Gábor jegyzi, aki később a ZTE-ben vállalt munkát. Pedig itt még arról énekelt, hogy: „Bármerre jársz, s bárki kérdezi, elmennél e más klubba játszani. Sopronban élsz! Sopronnak élsz! Ezt mondd meg nekik!”
Akinek ez még mind nem volt elég, annak jöjjön két video zanzásítva, a csapatok indulóinak részleteivel. Ezekben vannak olyan induló részletek is, melyeket egyben nem leltem meg, ezekről pár mondatban emlékeznék meg.
Siófokon igazi Balaton parti lötyögős indulót választottak, szemben Tatabányával, ahol régivágású rockzenére indul be a csapat. Az MTK csatadala sem hordoz magas zenei értékeket, ráadásul indulónak elég álmosító. A pécsieké is sramlidiszkó jellegű. Amúgy pont Pécsen voltam a vendégszektorban, amikor a dal szerzője, bizonyos DJ Koma kezdőrúgást kapott az indulóért. Ő egyébként olyan számokat is jegyez, mint „Berdó Balázs egy fiatal tehetség” vagy a „Nem érhet minket fiaskó, mert nálunk játszik a Balaskó!” Sajnos ez a lemezem elkallódott, kérem, akinek megvan, juttassa el a szerkesztőségnek! A Vasas indulója amatőr rap-bandák demóit idéző instrumentumokra van felvéve, ami szögesen ellentétben áll az ének stílusával, ami a nyolcvanas évek indulóinak világát idézi. Kecskeméten is a keményrock vonalat választották, küzdelmet és rettegést ígérnek az ellenfélnek, a dolog szépséghibája, hogy az induló nem a focicsapatot, hanem a rögbiseket élteti. A bőcsi nóta laza rockzene, minden csak nem induló. A REAC dalát már végképp nem minősíteném. Akinek megvan a Budai II-ben hallható, „Egyetlen csapat van, drága, mint a sör. Rá-Rá-REAC! Rákos-vasököl!” kezdetű örökzöld, kérem, tegye közkincsé itt és most!