Hétvégén belevágnak nemzeti reprezentatívjaink az utolsó körbe, és meglátogatják Portugáliát, valamint Dánországot. Sorozatban ezek lesznek eKoeman 15., és 16 meccsei válogatottunk élén. Boszorkánykonyhánkban (törzskávéházunk melegében) összedobtunk egy kis statisztikai kimutatást az első tucat meg kettőről. Olvassátok, és aki nem hiszi, számoljon utána!
Szóval 14. Sok kapitánynak nem adatott meg fele ennyi sem, a jó Erwinnel pedig már 12 után hosszabbítottak. (Tudom, valaki szólt, hogy erről is meg kéne nyilvánulni, de most nem tesszük, mert nincs álláspontunk a témában. Még.) Mi volt a plusz két év alapja? Számokban ez:
gólok | pt | hazai nézőszám | ||||||||||
mérk | gy | d | v | rg | kg | gk | pt | % | mérk | néző | átlag | |
VB-selejtező | 8 | 4 | 1 | 3 | 9 | 5 | 4 | 13 | 54% | 5 | 165.000 | 33.000 |
Barátságos | 6 | 2 | 2 | 2 | 10 | 8 | 2 | 8 | 44% | 4 | 30.413 | 7.603 |
Összesen | 14 | 6 | 3 | 5 | 19 | 13 | 6 | 21 | 50% | 9 | 195.413 | 21.713 |
Hazai | 9 | 3 | 3 | 3 | 13 | 10 | 3 | 12 | 44% | |||
Vendég | 5 | 3 | 0 | 2 | 6 | 3 | 3 | 9 | 60% |
Leírva nem tűnik egetverő teljesítménynek, hogy nagyjából csak minden második (43%) meccsünket nyertük meg, és ezeken átlagosan 1,4 gólt rúgtunk, és egyet kaptunk. Ellenben ha azt nézzük, hogy ugyanezen idő alatt a szurkolókat sikerült a válogatott mellé állítani, akkor némileg finomodik a kép.
Idegenbe nem szeretünk menni, csak ha nagyon muszáj. A kevés barátságos meccsből mindösszesen csak kettőnél léptük át az országhatárt. Elsőre Észak-Írországban gurítottunk egy kettest, majd idén tavasszal Izraelben kaptunk ki felejthető játékkal. (Nehéz elfelejteni annyira gyengék voltunk, de a sportnyelvezet megköveteli a felejthető szó használatát.)
A tizennégy meccsünkön összesen 32 gól esett, vagyis mérkőzésenként 2,3. Átlagos mutató. Szerencsére ennek nagyját mi adtuk, igaz könnyedén lemondanánk a Málta elleni háromból kettőről, ha azok Portugália, vagy Svédország ellen születnek. Ennyit számít, ha nem a gyengét páholjuk el nagyon, hanem az erős ellen villantunk.
Ha mindent jól számoltunk, akkor az eKoeman-éra gólkirályai (eddig) Torghelle Sándor 4 góllal, valamint Juhász Roland és Hajnal Tamás 3-3 találattal. Vagyis egy centerhalf, egy irányító-középpályás és egy csatár. Tengely, amire lehet építeni - mondhatnánk.
A legtöbb meccsen a szövkap Huszti Szabolcsra számított, aki eddig mindegyik találkozóján szerepelt, és átlagosan 82 percet töltött a pályán. Egy meccset hagyott ki Juhász (84 perces átlag), Vadócz (61) és Dzsudzsák (70). Legalább tízszer szerepelt még Torghelle, Gera, Szélesi, Hajnal, Halmosi, Vanczák és Dárdai. Ha utánaszámolunk ez pont tizenegy játékos, vagyis ha hozzáteszünk egy kapust, akkor (kb.) megvan a törzsgárda. Koeman azon állítása, hogy "Bárki számára nyitott a válogatott kapuja.", így csak részben fedi a valóságot. Személyes véleményünk szerint ez nem feltétlen probléma (bár a Kabát-kérdés sokakból komoly indulatokat hozott elő), mert azt jelenti, hogy van egy váz (gerinc?), amire lehet építkezni, és amelynek csak egy-egy elemét szükséges az adott formának megfelelően kicserélni.
Összefoglalva eKoeman általában (v. átlagában) ezt a válogatottat szereti pályára küldeni: Babos - Szélesi, Juhász, Vanczák, Halmosi - Vadócz - Dzsudzsák, Gera, Hajnal, Huszti - Torghelle. Veretes. Az ólltájmbesztof érdekessége, hogy öt-öt a támadó, és a védekező felfogású játékosok aránya. Fura, hogy ennek ellenére valamiért az maradt meg a szurkolókban, hogy rendszeresen defenzív szellemiségű csapatot állít ki a mester.
Van a hokiban az ún. plusz-mínusz mutató, ami azt méri játékosonként, hogy amíg a pályán volt, milyen irányba változott az eredmény. A hokiban ugyebár lehet folyamatosan cserélni, így érdekes lehet látni, hogy miként teljesít a csapat, ha valaki épp a jégen tartózkodik. A mutatót focira alkalmazni butaság, mi mégis megtettük, hátha valami kiderül belőle. Nos, kiderült.
Fülöp (6) | ||||
Bodnár (8) | Vanczák (7) | Juhász (5) | Halmosi (6) | |
Szélesi (3) (vagy Hajnal (3)) | ||||
Dzsudzsák (4) | Gera (4) | Huszti (4) | ||
Torghelle (5) | Rudolf (4) |
A nevek után a játékos plusz/mínusz mutatója van feltüntetve.
Félkövérrel azok, akik a legtöbbet szerepeltek listáján is rajta vannak.
A legjobb mutatóval Bodnár és Vanczák Vili áll. Amíg ők a pályán voltak legalább +7-ben maradt a magyar válogatott. Jellemző azonban a tizennégy meccsre, hogy plusz hárommal is be lehetett kerülni az "álomcsapatba". Jól látható, hogy az alapcsapaton túl, Bodnár megoldást jelenthet a jobbhátvéd szerepére, míg Halmosi a balbunkóéra. Ez utóbbi necces picit, mert eKoeman rendszeresen játszatott vele szűrőt, pontjait ott is összeszedhette. (Ilyen esetben legfeljebb cserél a - mostanra nem meghívott - Szélesivel.) Érdekesség, hogy sem Dárdai, sem Vadócz nincs rajta a listán, a két labdaszerző a nullás, illetve a (csak) kettes mutatója miatt maradt ki. A három támadó középpályás közül Dzsudzsák és Huszti általában közmegegyezéses, míg Gerát egyre többen csak azért látják szívesen a kezdőben, mert Hajnalt (3) nem. Két támadóról pedig ne is álmodjunk, örüljünk, ha egy fent lesz a pályán a szombati esti sípszófüttykor.
Biztos érdekelne néhányakat, így felsorolom a túlvéget is, akik a leggyengébb mutatóval bírnak. Gyepes (-3) nem meglepő, őt az utolsó meccsekre hívták csak be, sansza sem volt jobbra. Babos (-1) védett a fontosabb selejtezőkön, ott meg ugyebár általában kikaptunk. Tímár (-1) szintén kevés meccsen kapott szerepet, bünteti is őt a svédek elleni aláfutás. Tóth Balázs (1) pedig hat meccsen igazolta, hogy miért Dárdait, vagy Vadóczot játszatja inkább eKoeman.
Lassan tizenöt hónapja, hogy emeleszéknél kitalálták Erwin Koemant, és ellentétben a korábbi évekkel, továbbra sem alakult ki a válogatott szurkolóiban egységes álláspont: menjen, avagy maradjon? Jó az amit csinál, vagy sem? A statisztika egy olyan dolog, ami a létező dolgokat próbálja meg mérni, táblázatosan prezentálni. A statisztika egyik jó (vagy rossz) tulajdonsága, hogy így is lehet olvasni, meg úgy is. A statisztika önmagában lehet bármilyen szép, ha a ma oly' divatos píár messziről elkerüli a válogatottat. Részemről nem foglalnék állást, mert ha mindent a helyén kezelünk, akkor a válogatottunk nem szerepel rosszul - igaz kimondottan jól sem. Szerintetek?