Van Damme b*zi? Feloszlott a Boney M.? Koeman lemond? Választ egyikre sem kapsz, de ha elég önsanyargató vagy, felidézheted a hétvégi belga-magyar didergését, dúdolt dallamait és abszurditását. Igazi bőrközeli riport a köd és eső mobillelátójáról, régen ízlelt nyakatekert mondatokba csomagolva, a végén fejtörővel.
Dörzsölheti a szemét minden Facebook-hű, kezdőlap-beállításos avagy átlagmegszállott labdabiztos olvasó: ezt a posztot bizony pajzán kartárs jegyzi. A grandiózus visszatérés fő oka belenyalintani, milyen is társalapítóként eljutni a vendégposztoló státuszba. Egyedülálló, az biztos. Illetve 'biztos.
Témánk sokkal kevésbé egyedi. A hétvégi belga-magyar barátságos kapcsán ugyanis sorrendben az a) kapcsolgatva nézni b) folyamatosan tévén nézni c) helyszínen nézni kategóriák után már csak egy található lejjebb: írni róla. Márpedig a fenti c) pont fennforgása lévén kihagyhatatlan az ujjbegyre tűzési ziccer, és mivel Kisteleki moralitása óta tudjuk, hogy mindig van lejjebb, mehet is az az in medias res.
A válogatott ellenfél választási stratégiája intő jelül kellett volna, hogy szolgáljon. Elvégre jóérzésű ember nem szervez téttelen meccset egy garantált esőnapon a gonosz pedofilok hazájába (ugye mindenkinek Hókuszpók feje ugrik be?), ahol a családban átlag négy gyerekből kettő videón van meg, kettő meg a pincében. Mindezt a bizarr helyszínválasztást tetézte, hogy a belgák valójában egy önbizalom-helyreállító balekot akartak bepalizni, aki partnerként hajol le a szappanért a csúszós füvön.
Pedig magyar szurkolókban nem volt hiány. Más kérdés, hogy a felhozatalba vegyült némi salakanyag is. Ez a beléptető kapun való áthaladást követően rögvest világossá is vált. Egy négy fős hőbörgő minikommandó próbálta a "Jean-Claude Van Damme homoszexuál" kezdetű, refrénű és végű nótával megbénítani a többnyire kimenőt kapott negyvenes hátébékből álló rendezőket. Azonnal ráismertünk a slágerre és az előadókra: bizony a 2004-es stockholmi meccsen is beléjük futottunk, igaz, akkor Henrik Larsson volt célkeresztben.*
*(Zárójel-apróbetűsnek szánt megjegyzéssel tartozunk azoknak, akik szeretnek mindenben fejlődéstörténetet látni és történelmi kontextusban elhelyezni: a magyar-portugálon a név helyére a "Christiano" került. Ez azért érdekes, hogy lássuk, micsoda íve van a dolognak, másrészt a Christianós csattanóról a plebs-sport is megemlékezett, igaz, történelem hamisítóként a homoszexuált a kozmopolita homosexual spellinggel nyomtatva.)
A rettegéstől torkunkra nem ment ugyan a falat, azt viszont szóvá kellett tennünk, hogy a saucisse roti néven futó és szószerinti fordításban sültkalbász jelentésű árucikk nyomaiban sem emlékeztetett a magyar tartalomra. Az áztatott sülthagyma sem volt képes elfedni a KERMI buktás kásamasszát. Akkor még nem tudtuk, hogy visszasírjuk ezt a siralmas íztelenséget.
Ki gondolta volna, hogy kapunkban olyan kimustrált retrókelléket fedezünk fel, mint a vérprofi Lepkekirályt? Tudjuk, hogy divat-tudatossága nélkül soha nem bővülhetett volna szókincsünk a Schlabberhosen szóval, amiből azóta hiánycikk lett Münchenben. Egy divatdiktátornak azért mégsem kéne felesleges reklámfelületet adni, legyen szó 800 magyarról plusz 9ezer belga esőbolondról.
Celebmelcsi ide, egykezes kishíján-lepke a 30. perc körül oda, az igazi celeb továbbra is Sanyika, nem vitás. Hiába próbálta alkohol nyűtte szektortársunk, Mr. Vérér Sam magyarázni, hogy a Sanyi béna, és a Tőzsér a tuti, mert ha láttuk volna a múlt fordulóban az Anderlecht ellen, akkor. Nem láttuk, most viszont igen. Lehet, hogy neki egyszerűbb volt egy helyi járattal kijönnie a meccsre, és annak is csak a második félidejére, de könyörgöm. (Csakúgy, ahogy tette azt egyik kopasz nézőtársunk a kvantanaméra dallamára preformált, nem túl diplomatikus "sz**jatok hanyatt, könyörgöm sz**jatok hanyatt" rigmus közkinccsé tételével)
Tőzsér persze nem osztott, nem szorzott. Hiszen az első félidő végén jött Fellaini alias Boniemm, aztán a másodikban még két villámgyors, fandammos bordapiszkálás. Az egyiknél csak azt láttuk, hogy a helyiek örülnek, a tizi meg csak úgy jött, végünk volt. Kopaszék áttérhettek tehát északi szomszédunk értelmetlen pocskondiázására (l. annak ürülékkel történő azonosítását), illetve Boniemm is megkapta a magáét az ezek után igazán szelídnek ható "utállak boniemmes paraszt"-tal, szintén kvantanamérás dallamra megénekelve.
Az ömlő esőben, a koncepciótlanság éjjelén, Koeman mester önvállveregetős ámokfutása után. Áltéttel, álkísérletezgetéssel. Mire volt ez jó?
Van Damme-ról több szó nem esett. És még ha igaz is, amiről a nóta szólt, nekünk mindegy. A lényeg, hogy csapatunk önként és dalolva hajolt meg és be neki. Daddy cool.
Bónuszfejtörőnk: az alábbi három képen szereplő úriember közül egyik gólt szerzett ellenünk. Melyik lehet az? A bónuszok bónusza: a képeken egymáshoz képest három eltérést rejtettünk el. Melyek ezek? Extra plusz: mi a közös narratíva hármójukban? (mínusz fejék). A megfejtőket a komment rovatban ajnározzuk.