Várhidi Péter az örök túlélő. Kezében mindig ott feszít egy mágnestalpú gombfocibábú, és ha nem figyelsz egy pillanatra, azonnal ott terem az öltöződben, hogy fémes felületekre aggassa őket. Vagy fiatalít.
Várhidi Péter utóbbi hónapban mért karriermintázata szintén nem mindennapi. Szeptemberben még a BLASZ-os BEAC szabadidőben kisegítő trénere, az inkább őszi október azonban már a másodosztályú Szigetszentmiklós kispadján találja, hogy ott hulljon fejére a környező fák lombkoronája. Matyi Dezső itt talál rá, és keni fel a betonbiztos állásnak számító Pécs edzőjének.
Várhidi Péter nagyon mélyről indult. Újpesten úgy lett bajnok, hogy az APEH máig vizsgálja a munkaszerződését, mert Péter főzött, mosott, takarított, befektetőért szaladgált és néhanapján fakultatíve edzést vezetett. Ha ideje engedte volna, valószínűleg önkezével támad rá a vendég Ferencváros táborára is, amely úgy tetszik az egyetlen pozíció volt akkoriban a Megyeri úton, amit nem ő birtokolt.
Várhidi Péter később edzette a Nyíregyházát, majd miután elbocsájtották, kicsivel később ismét Nyíregyházán találjuk szaktanácsadóként. Péter nem szívleli a középcsapatokat. Vagy bajnokság, vagy kiesés. Olyan, mint egy csak bináris rendszerben gondolkodó egyetemi vizsgáztató. Megfelelt, vagy nem felelt meg. Nem felelt meg.
Várhid Péter mindezek után bebocsájtást nyert az MLSZ legbelsőbb világába, és a Kisteleki-féle gaiaszemléletű szervezetben ő lett az általános egyéb helyettes. Az U19-es csapatnál kezdett, majd a máltai pofon után belőle lett Détári Lajos. Egymeccses Kanada elleni megízatását hamarost határozatlan idejű szerződés váltja fel, azzal a feltétellel, hogy mindenkit játszatnia kell, aki még nem mutatkozott be a Seria A-ban, valamint Európában már igen, Amerikában még nem ihat alkoholt. Továbbá Végh Zoltánt, hogy meglegyen az átlagéletkor.
Várhidi Péter első éve a válogatott kispadján sikerekkel tűzdelt, a közönség szeretni vélte a csikócsapatot. Eredmény ugyan nem volt, de kifogás igen: fiatalok még, majd a következő (vagy az utáni) selejtezőkörre beérnek.
Várhidi Péter második válogatott élén eltöltendő éve bíztatóan indult. Az MLSZ elnöksége megerősítette posztján, így rajta kívül csak egy ország tudta, hogy kitelt az ideje, mennie kell. Kapitányt ugyan sokáig nem találtak, ment a hülyítés, dobálták a neveket, majd jött Koeman, és Péter átkerült egy meccsre az U21 padjára.
Várhidi Péterről eközben Kisteleki István úgy nyilatkozik, hogy a bizalom továbbra is töretlen, hosszú távon számolnak vele. A szerbek elleni megaláztatás után azonban kiderült, az egy hét is lehet hosszú táv Kőérberekben, és Péter elbúcsúzott a szövetségtől.
Várhidi Pétert ekkor már egyáltalán nem értette a közvélemény. Péter ugyanis hagyta megaláztatni magát. Először amikor gyakorló szövetségi kapitányként fungált a szurkolók nagy(?) megelégedésére, mégis mást hoztak helyette, majd később, mikor bevállalt egy olyan meccset az U21-el, amelyről távolról is látszott, hogy teljesen kilátástalan. Mindezt végig úgy, hogy a sajtón keresztül az jött le a földi halandók felé: ő az MLSZ alkalmazottjának tekinti magát, vele ott korrektek, maradni szeretne. Távolról sem voltak azok.
Talán majd Pécsett.