Nincs mit szépíteni, nem hülyeség ez a péntek-kedd ütem. A nemzetközi meccsek idejére eleve futballcsönd van Európában, ám amíg korábban sorra buktuk be a szombat estéket, és figyelő szemünket az MLSZ adatbankjára vetettük, hogy a péntek hogyan lesz kedd, a szombat csütörtök és a vasárnappal sem voltak mindig elégedettek, addig most nyugi van, relax, és válogatott foci mindenek felett. Szombaton mondjuk fenemód nem volt kedvünk szombati programot művelni (egy taxi hátsó üléséig inni le magunkat), mert mindezt letudtuk egy nappal korábban a svédek után, de egye fene, mondom, jó ez így. Lesz még máshogy.

Tehát ha kedd, akkor válogatott. Rögtön kettő a jóféléből.

Elsőként ötkor kezd az Üllőin egy ingyenmeccsen az Aranytartalék (Figyelem! érdemes korán kiérni, mert hiába az ingyenesség, az UEFA szabályozása miatt jegyet kell kérni a pénztárnál.), majd némi pauzával és rohamtempós metrózással fél kilenckor a Megyerin folytatja a Kirakat.

Rövid beharang.

[U21] Magyarország - Bosznia-Hercegovina
Van még valamicske matematikai esély, de számolgatni nem érdemes, nincs hova. Fogadjuk el, ez a sorozat elment. A jelenlegi U21-es eresztés búcsúmeccsére készül, kinőttek minden olyan korosztályt, amelyet külön versenyeztetnek a nemzetközi szövetségek. Messziről indultak nagyjából öt-hat éve, sokan lemorzsolódtak út közben, többen később érkeztek, miközben a csapat gerince (Gulácsi, Debreceni, Gosztonyi, Németh, Koman) szinte végig együtt tudott maradni. Szép utat jártak be. Sikerek az U17-esek között, eb bronz U19-esként Csehországban, világbajnoki bronz egy évvel később Egyiptomban. Induláskor Both József szedegette össze apránként a kissrácokat, majd adta át a már kész csapatot Sisa Tibornak, aki alig belenyúlva tette hozzá a maga csendes módján azt az értéktöbbletet, ami az első komolyabb nemzetközi sikerekhez kellett. Sisát egy elhibázott koncepció (van Buuren) váltotta, majd jött a mostani szövetségi kapitány, és Egyiptomban már eSanyi nyakában lengedezett a következő bronzérem. Nyáron eSanyi felfelé bukott, helyére visszatért a korábban éveken át az U21 hitbizományát közmegelégedésre ellátó Róth Antal, hogy most, szeptember hetedikén vele intsen búcsút a korosztály megmarad része az utánpótlás jelzőnek.

Menet közben egyre többen kerültek át egy-egy mérkőzés erejéig a nagyválogatotthoz, és ahogy látszott, itt lehet eredmény, azonnal vissza is tértek (egészen az elmúlt hetekig).  Vass Ádám sokáig többször volt válogatott, mint ahány mérkőzést játszott klubja felnőttcsapatában, az azóta az elkallódás szélére került Filkor Attila parádézott az olaszverős meccsen, Németh Krisztián még Várhidi Péter első, Fehérvárott Kanada ellen játszott mérkőzésén ült át a másik padra, és még sorolhatnám. Nem hiába veti beléjük annyi drukker a bizalmát. Talán elnézőbbek leszünk később velük, mikor majd velük sikerül egyszer-másszor rosszabbul egy válogatott találkozó, talán rájuk majd nem fogunk zsigerből haragudni azok után, hogy éveken át hangosan követeltük szerepeltetésüket.

De vissza a búcsúmeccsre. Varga és Vass visszatérni látszik sérüléséből, ez komoly erősödés a középpálya közepén. Koman, Lázár és Elek továbbra is a Kirakatnál, és sajnos van három további hiányzónk, az eltiltott Gosztonyi, Debreceni és Németh. Nehéz lesz, főleg ha abból indulunk ki, hogy Zsenyicán az utolsó percekben sikerült csak kicsikarni a boszniai válogatott ellen a győzelmet. Búcsúzni viszont csak szépen, ezt tudják gondolom a srácok is, tehát nem lesz baj a küzdőszellemmel. Ha időm engedi, én biztosan ott leszek, mert ez a korosztály volt az, amelyik újra megtanította reménykedni az utóbbi évtizedekben elfásulni látszó futball-közvéleményt. És ez megér egy tapsot.

Magyarország - Moldova
A svédországi meccset mindenki máshogy látta, majd más-más következtetésre jutott (feltételezhetőleg az elfogyasztott alkoholmennyiség arányában, valamint egyéb premisszák jelenlétében). Volt benne bíztató jelenség, és voltak apatikusabb pillanatok. Szidtuk nagyvonalakban, de örültünk  a felfedezett apróságoknak. Újra hinni keztdünk,  miközben közömbösek maradtunk. Ezek a végletek, de ha egy 3D-s grafikonként képzeljük el, mindenki el tudja benne helyezni magát. Aztán majd regressziót fektetünk rá, és megnézzük. Vagy kommenteltek.

A lényeg, hogy ma este Moldovát fogadjuk a Megyerin, és az általános elvárás mindenképp a győzelem. Moldova futballjáról az átlag magyar honpolgár nagyjából annyit tud, hogy valószínűleg van, mert a világon mindenhol van. A kicsit tájékozottabbak azt is tudják, hogy Moldova és Moldávia nem ugyanaz, valamint Moldova lakói a moldovaiak, és nem a moldávok. A magyar futballt napi szinten követő autisták számára felrémlik továbbá a Zimbru Kisinyau együttesének neve, amelyet egyszer a Honvéd, egyszer pedig az Újpest vert ki valamelyik európai selejtezősorozat keretében, még bőven az első fordulók táján. Esetleg Seriff Tiraspol, de az már csak blogunk kontinentális szakértője, Black Lotus agytekervényei rejtekében húzódik meg, szigorúan egyéb kategóriájú információként.

Legutóbbi találkozásunk alkalmával, a magyar futballtörténelem egyik (újabb) Mohácsaként, Moldovában kaptunk egy sima három nyuszit, van miért tehát visszavágni. Jelenleg az akkor pályára lépők közül továbbra is a jövő válogatottját építi: Fülöp, Szélesi, Vaskó, Vanczák, Vadócz, Gera, Hajnal, Dzsudzsák, Priskin és Buzsáky, vagyis várhatóan közülük többen pályára lépnek ma eSanya csapatában. Mégis a szövetségi kapitányon múlna a szereplés? - tehetjük fel a nyitottan maradó oktondi költői kérdést.

Támadni fogunk - hangzott el a jelszó a napokban. Rudolf valószínűleg marad centerben, Gera fellép mellé-mögé, kikerül az egyik labdaszerző és Huszti elfoglalja szokásos szükségposztjainak egyikét a jobbszélen. A védelem nagyjából működött Svédországban, nem volt rosszabb a szokásosnál, hozta a formáját. (Értsd: ha a csatársor két gólt szerez, akkor elég valószínű, hogy nem kapunk ki.)

A várható kezdőcsapat: Király - Lázár, Juhász, Lipták, Laczkó - Huszti, Vadócz, Koman, Dzsudzsák - Gera - Rudolf

Meglátjuk.

Plusszegy rossz tréfa: Esetleg eSándor kapitánynak figyelmébe ajánlanánk a csatársorba (esetleg Rudolf helyére) a szintén némi meccshiánnyal küzdő Sütörit, hátha. Egy biztos, a labdára kegyetlenül ki lehet éhezve, és belőle kinézzük, hogy felszippantja felszántja a vonalat.