A 15 millió 10 millió szövetségi kapitány országában leketyegett az első osztályú bajnokság kettő harmada. Közeleg A Derbi, ami csak pár éve lett derbi, mert előtte szimplán Fradi-Dózsa volt, esetleg Újpest-Ferencváros, de aztán a hazai újságírás és a vele szimbiózisban szuszogó labdarúgó-társadalom megértette, hogy derbi nélkül csak a Feröer-szigeteken rendeznek bajnokságot, vagy tán még ott se, így jól megszülték A Derbit. Most már derbiből egy kicsivel több is van Magyarországon, mint labdarúgásból.

A Derbi önmagáért jó, következésképpen semelyikünknek nem árthat az, ha ezért a tulajdonságáért szeretjük egy kicsit Őt, A Derbit. Ahogy napról-napra, óráról-órára közeledünk Hozzá, jó, ha mindannyian ízlelgetjük a szót, megpróbáljuk bonyolult körmondatokba is beágyazni, esetleg emlékeinkben kutakodva meghatódni – a Nacer baszod, az aztán, hogy befejelte! Ha újpesti vagy ferencvárosi szurkolónak tetszünk lenni, akkor pedig még külön is jó nekünk A Derbi idején, mert hatalmasok leszünk: a félvárost lezárják (miattunk), sötétedés után kijárási tilalom lép életbe (miattunk), a buszsofőrök előtt lepereg életük filmje (miattunk), Batman és Superman összefossa magát – nyilván miattunk.

A Derbi tájékán a klubhűséggel átitatott játékosokon kívül, politikusaink is felértékelődnek, mert született fradista vagy újpesti mindegyik, és különben is az a legkisebb baj, ha valami kis lét még ki lehet szivattyúzni ezeknek a csapatoknak a vagyonából. (A Ferencváros erre különösen alkalmas – azt azért nehéz eldönteni, hogy a klub szerencséjére vagy szerencsétlenségére.)

Egy szó mint száz, pénteken Derbi, április elsején – bolond, aki nem érzi át. Főleg annak tudatában, hogy európai értelemben véve is egy egyedülálló csapat lép pályára az Üllői úton, mégpedig a Fradi. Nem, természetesen nem azt értjük ezen, hogy aligha van a kontinensen még egy „Nemzeti Örökség”, amelyiket másfél évtizede adnak-vesznek – és aki éppen kimenekül belőle, az mindig átkozza a percet, amikor beszállt. Ez kicsinység ahhoz képest, hogy van nekünk itt a tabellán egy második helyezett csapatunk, amelyik az eltelt 20 forduló alatt mindössze 8 meccset vesztett el, és sikeresen fölépített egy plusz kettes gólarányt. Gyengébb matekosok kedvéért: a Fradi olyanra képes, az európai bajnokságokban szereplő csapatok* közül jelenleg egyedüliként, hogy mérkőzéseinek 40%-át (!) elbukva is ezüstérmes.

Hogy ez most az NB1-ünket, a Fradit vagy az európai futballt minősíti, gondolom, mindenki maga eldönti szépen otthon vagy A Derbi Színhelyén. Jó szórakozást hozzá!

* A dán bajnokságban második Odense igyekszik csak a ferencvárosi lépést tartani: 8 vereség már összejött, de ehhez 22 fordulóra volt szükség, így egyelőre 4 százalékponttal elmaradnak a zöld sasok páratlan teljesítményétől.