Véget ért egy újabb nemzetközi torna selejtező-sorozata, ahol legjobbjaink nem tudták kvalifikálni magukat a sorozat főtáblájára. Ezt a mondat-panelt gyakorlatilag bármelyik nemzetközi torna selejtező-sorozata után leírhatjuk, az esetek 99%-ban fedi is a valóságot. Ez után jöhet a mérlegelés, hogy "mennyire nem jutottunk ki". Csak kicsit maradtunk le, vagy annyival, hogy igazán azt sem tudjuk hová akartunk kijutni. Ezúttal megvolt a sansz, hogy jó házigazdaként kockás abrosz mellett borozgatva várjuk a szerencsés 22 csapatot, de mivel a gonosz UEFA megvezetett minket ( a büdösúristenit! ) mégiscsak a gyöpön futkosva kellett volna realizálni a főtábla iránti létjogosultságot. A kipattanó után egy rövidebb lélegzetvételű értékelést vonnánk magunk is - persze csak amolyan szurkolói szemmel - az utolsó fordulóban lejátszott Finnország elleni meccsel párhuzamban, mert abban a meccsben szinte benne volt a teljes mérkőzés-sorozat minden jellegzetessége.

A selejtezőknek új szövetségi kapitánnyal a kispadon vágott neki a csapat. Egervári mesterrel szemben elég vegyes érzések voltak kinevezése kapcsán, a csapatával kapcsolatban pedig az elvárás minimum a 4. hely a csoportban, és egy szerethető csapat olyan keret kialakítása, amely alkalmas lehet a 2014-es VB selejtezőinek sikeres megvívására. A vége 10 mérkőzésből 6 győzelem, 1 döntetlen, és 3 vereség, az utóbbi évek legjobb szereplése, és a csoport 3. helye az utolsó forduló eredményétől függetlenül. Mindenképpen jár tehát a gratuláció a mesternek és a játékosoknak, hiszen ebben a sportban az eredmény minősít, és ez kérem eredmény, mégpedig nem is rossz. ( Persze itt most ne az Aranycsapathoz mérjük, vagy Albertékhez, hanem csak a '86 óta eltelt időszakhoz. Nem volt magasan a léc, de évek óta csak most sikerült átugrani.)
De menjünk sorban. Az első lépés a fiatal tehetségek beépítése volt - mint általában minden vesztes selejtező-sorozat utáni restartnál. Olyan kapkodva sikerült,hogy közben - jelen poszt írójának egyéni véleménye szerint - Sanyi bácsi elévülhetetlen érdemeket szerzett a Londoni olimpiai lehetőség eltékozlásában. A másik ami szintén hibaként róható fel a mesternek, hogy székfoglalójában, a válogatási elveivel kapcsolatban leszögezte : "csak az lehet válogatott, aki klubjában is rendszeres játék-lehetőséget kap". Na ez már az első meccsen bukott, mert a személyes utánjárással visszaimádkozott csapatkapitány ugyanúgy kispados volt, mint a frissen Genovába szerződött csatár. Ismét hivatkozhatunk az eredményekre, de megint másképp hangzott volna a "van egy elképzelésem, azok játszanak aki beleférnek" mondat után. A kapitány felel az eredményekért, szíve-joga, hogy kit választ a csapatába, kivel tud együtt dolgozni, felesleges hangzatos kijelentéseket tenni, ha úgysem tartható.

Ha már a játékosoknál tartunk, el kell mondani, hogy végre megfigyelhető egy adott keret, egy gerinc ami alapján valami tudatos építkezésre lehet következtetni.

Kapus poszton elég egyértelmű a helyzet. Itt tényleg nem lehet meccshiányos játékost a kezdőbe állítani, ide kérem rutin kell, és megbízhatóság. Király reaktiválása jó ötletnek bizonyult, bár a kapu felé menő labdáknál ösztönösen is összeszorul az egyszeri szurkoló gyomra, de ebben a sorozatban Gáborunk az öltözőben hagyta a potyaszedő kesztyűjét. Nem ritkán a csapat legjobbja lett, talán a hazai Hollandia elleni meccsen lehet bekarcolni neki egy gólt, de alapvetően válogatott szinten tette a dolgát. Fülöp kapott egy sanszot, és barátságos meccsen Bogdán is beleszagolhatott a légtérbe a gólvonal környékén, de valószínűleg egy darabig megint megvan az 1-es mez tulajdonosa. ( Gulácsi egyelőre abszolút outsider, de ne is várjuk el, hogy az angol 3. ligából felnőtt válogatott lesz az U21-es bravúrok ellenére sem. Majd eljön az ő ideje..)

A belső védelem sokáig 50%-on volt járatva,mert Juhász mellé nemigen volt másik védő, pedig több jelölt is volt. Végre eljutottunk oda, hogy nem csak szükségmegoldás van, hanem választási lehetőség is, hiszen Korcsmár és Lipták egyaránt megbízhatóan szerepelt. Magas, jól fejelő védőkről beszélünk, helyezkedési hibáik egyaránt voltak, és földön még egyaránt zavarba hozhatók, de ahogy jön a rutin, ezt át tudják majd hidalni véleményem szerint.

Szélső védők tekintetében korántsem ilyen jó a helyzet. Lázár a jobb szélen vállalható, "váltótársa" Varga "Hajdúság Gravesenje" Józsi pedig kellemes meglepetés volt ebben a szerepkörben. Róla el kell mondani, hogy védekező középpályásként eltűnt a hollandok között, viszont a szélen jól kihasználható a hihetetlen futómennyisége. A korszerű futball szellemében sokat megy fel a vonal mellett, jól kapcsolódik be a játékba, és a védekezést is jól oldja meg. Hiányossága, hogy támadásban beadni nem tud, csak lapos passzokkal operál, védekezésben pedig egy-az-egyben jól játszik, ki tudja használni fizikumát, de a helyezkedésén meglátszik, hogy nem ez a rendes posztja.
A túloldalon még siralmasabb a helyzet. Vanczák amikor nem belső védő, akkor itt kap helyet, vagy Laczkó "Buksi" miatt kerülgeti a frász a nézőket. Vanczák jobban helyezkedik, Laczkó többet tud  a támadásokhoz besegíteni, ami egy közepes ellenfél ellen elég lehet, de ha van egy kicsit is gyors jobbszélső, akkor oda járnak beadni a labdát hozzájuk. Talán Kádár lehet majd egy esélyes a posztra, de ő meg túl sérülékeny

Középpályán az az érdekes helyzet van, hogy a számításba vehető játékosok mindegyike kezdőként remek teljesítményre képes, csereként beállva viszont taszítja a labdát. Belső középpályásként rendszerint az Elek, Vadócz,Pintér,Hajnal,Sándor ötösfogatból játszik 2 , aki kezd, az felveszi a meccs ritmusát, de aki csereként állt be - például a finn meccsen Vadócz, - az nem hogy frissített volna a csapaton, de alulmúlta azt akit váltott. Az utolsó meccs sajnos megmutatta, hogy ez a középpálya kb. annyi kreativitást rejt magában, mint 3 zsák vetőburgonya. Elek vagy Pintér leginkább védekező szerepkörben teljesít - bár egy-egy megszerzett labdával ha megindulnak, abból veszélyes kontrák alakulnak ki - Vadócz is többnyire védekezőbb felfogásban játszott, míg Sándor kevesebb lehetőséget kapva nem nagyon értette meg magát a többiekkel...Hajnal egy külön fejezet.

Szélsők tekintetében elég egyszerű a képlet, van Dzsudzsák - aki Huszti önkéntes száműzetése után egyeduralkodó a bal margón - és Koman aki a jobbszélt sajátította ki. Utóbbi helyére néha Gera került ki középről. A szélsőjáték a csapat egyik erőssége, a két szélső a meccsek során tudatosan cserélgette egymással az oldalakat,így próbálván zavart kelteni. Jól fejelő csatár híján leginkább egyéni megoldásokban bízhattak - mindkét játékosnak jó a lövőtechnikája - vagy ha volt elég hely, akkor a csatárokat lehetett kiugratni. Megbízható, jó teljesítményt nyújtottak, Dzsudzsák néha viszont túlvállalta magát, amivel nem feltétlen volt hasznára a csapatnak.

Csatár poszton 3 komoly pályázó van. Rudolf az alap, ha játszik, akkor a játék jóval gördülékenyebb volt, mélyen visszalépett labdáért, jól hozta helyzetbe a másik csatárt, vagy éppen saját maga vállalta el. A Finnek ellen nagyon hiányzott ez a fajta mentalitás, ez a fajta játék a csapatból. Mellette Szabics, vagy Szalai volt az aki meggyőző teljesítményt nyújtott, Szabics végig birkózta a meccseket, elvitte a védőket, vagy éppen jól mozgott be üres területre. Szalai fizikai fölényét is jól használta ki, sajnos hamar megsérült, de az első néhány meccsen nyújtott teljesítménye alapján bíztató kilátások vannak ezen a poszton. Németh vagy Priskin szereplése nem váltotta be a reményeket, egyikük sem igazolta, hogy megüti a válogatott szintet.

Elmondható tehát, hogy a posztok 80%-án megfelelő játékosok vannak, sőt akár több jelölt is van. Mielőtt azonban már vennénk is fel a rózsaszín szemüveget, hogy abban nézzük majd amint a következő selejtezőn 9-0-ra legyőzzük Romániát, megint csak belebotlunk egy olyan dologba, ami a "Szent Tehenek" névre hallgat. Hiába a felhozatal, hiába van egy adott posztra két olyan ember aki majdnem egyenértékű, néha nem a forma- vagy az ellenfélhez való alkalmazkodás dönt a mesternél. Ezek az érinthetetlen játékosok ha lehet játszanak, nem cserélhetőek el, és még akkor is pályára kerülnek, ha az ő posztjuk adott esetben már betöltött. Kikről is van szó, nevesítsük hát:
Gera - Egervári személyesen ment Londonba, hogy Gerzsont visszaszerezze a válogatott számára. Nem felhívta, nem emailt küldött. Odament, felvázolta a terveket, a jövőképet, talán még diagramot is rajzolt. Ezek után nem merte megtenni, hogy akár csak 1 meccsen is kihagyja. Ha kellett jobbszélsőként, ha kellett árnyék-ékként, de játszott, még akkor is ha nem volt formában. Félreértés ne essék : egy jól játszó Gerára szükség van a válogatottban, és vitán kívül a csapat legképzettebb játékosa. De amikor nem megy a játék, akkor nem szabad valakit csak azért a pályán tartani mert ő az, aki.
Hajnal - Technikás, jól cselező játékos, aki a rövid-passzos játékban sokat tudna hozzátenni a csapat játékához, és a középpályások közül ő az egyetlen talán, aki csereként fel tudja venni a meccs ritmusát, és hozzá tud tenni a játékhoz. Ehhez képre volt ő már balszélső, középpályás, támadó-középpályás,stb. A finn meccsen  baloldalon kezdett, majd mikor már lépni is alig tudott, akkor sem őt hozta le, hanem bekerült Priskin helyére visszavont csatárnak. 3 perccel a vége előtt jöhetett le. A svédek ellen konkrétan ballaszt volt, és nem csak a kihagyott büntetőre gondolok. Nem rossz játékos, de nem lehet rá építeni a teljes csapatjátékot, ha pedig nagyon nem megy neki, akkor le kell hozni. Hát ez nem valósult meg.
Dzsudzsák - Gera mellett a legtöbbre értékelt játékos, remekül cselez és kiváló rúgótechnikája van. Hiba lenne kihagyni, de mindenáron játszani az kicsit túlzás. Legutóbb úgy állt be fél órára, hogy sérülése után klubcsapatában még nem játszhatott tétmeccset. Óvta is magát, nehogy rásérüljön, ezért se nem futott, se nem ütközött. Így volt egy játékosunk, aki ha kap egy jó labdát, vagy egy szabadrúgást, akkor jó eséllyel szerezhet gólt, de ezen felül többet nem tudott hozzátenni.
Vanczák - Kicsit őt is idesorolom, mert a védelemben már gyakorlatilag minden poszton megfordult már. Nála annyi felmentés talán van, hogy szükség-megoldásként tényleg bármelyik poszton bevethető a védelemben, mert ugyanazt a teljesítményt bárhol lehozza. Viszonylag jól helyezkedik, fejjátéka is elfogadható, de rettentő lassú. A Moldávok elleni gólért jár a riszpekt, ha minden meccsen összehoz egyel több ilyet hoz össze mint amennyit róla kapunk, akkor azzal igazolva van a szereplése részemről.

A csapat játékában mindenféleképp előrelépés, hogy nem bombázzák el a labdát, hanem megpróbálják megjátszani azt. Sokpasszos játékkal próbál a csapat rést keresni a védelmen, ehhez sok mozgás is párosul - főleg Rudolf és Szabics részéről. Néha sikerül túlkombinálni, de a szerzett labda utáni ellentámadás is sokat fejlődött, és nem ritkán 4-5 érintésből sikerül az ellenfél kapuja elé kerülni. Védekezésben a széleken van leginkább gond, illetve ha a 16-os előtt keresztbe indul egy támadás és nem egy az egyben kell védekezni, ott még komoly gondok vannak, - ki lép ki, ki marad bent, ki vegye fel a beinduló embert - ami leginkább az összeszokottság hiányára vezethető vissza. Ezen kell csiszolni a következő VB selejtezőinek megkezdéséig, illetve a már említett bérelt helyeket újraértelmezni ahhoz, hogy tényleg legyen esély eljutni Brazíliába. A csapatnak van tartása, van a játékukban elképzelés, sérülések esetén is van olyan ember, aki pályára kerülve jól teljesít. A csoport erőssége messze nem volt olyan veretes, mint amilyen a VB selejtezőjén várható, de szintfelmérőnek tökéletesen megfelelt, a csapat tudott önbizalmat gyűjteni, és lett hite, hogy erősebb csapat ellen is pontszerzés reményével lépjen pályára.

Most végre nem elölről kell kezdeni valamit a következő megmérettetésig, csak kijavítani azt ami még nem jó, és megtalálni azokat a hiányzó embereket, akikkel teljes lesz a csapat, legyen az szélső-hátvéd, középpályás vagy éppen csatár. Mert kell egy csapat...