Melónak vége, szép nap ez a mai! Április egy van, bolondok napja, megyekettes focimeccsért buszra szállni igazán bolondos. K. Dezső és barátja Vili ennek megfelelően már a városban találkoztak, kezet fogtak és elindultak a nonstop felé, van még két óra a busz indulásig. A nonstopban söröket vettek és lányokról beszélgettek. Egy ideig. Hallod, busszal csak a bekötőútig tudunk ám menni, onnan séta! Nem baj, van időnk! Cisszen a Löwenbrau, 175 forint dobozonként, egy-egy szál cigaretta, korty sör és elégedett mosoly. Voltál már Tótvázsonyban? Nem, soha! És Kertán? Életembe nem hallottam róla! De a Szalai gólját láttad, nem?!? Azt láttam!
Lecsúszott a Löwen, nem egy nagy sör, ellenben a mai nappal és elindultak a buszmegállóhoz. Közben betértek a Stadion borozóba, nem messze a veszprémi focipályától, ahol tegnap még Salamon Miklós lőtt fölé egy tizenegyest. Az Esztádióban, ahogy maguk közt hívják a kocsmát K. Dezsőék, egy ember itta pohársörét, jónapotkívánok, jónapot, két hosszúlépést lesszíves. Az az egy ember, kopott farmer kabátban, borostával és ismeretlenül lekezelt K. Dezsőékkel. Valahol bolond volt a csóka, egyfolytában zenéról beszélt, a Nazareth-ről, a Steppenwolf-ról, Gary Moore-ról, no meg az angolszász rockzenéről, kérdés nélkül mesélt koncertekről, hozzá léggitározott! Na, induljunk, mert jön a busz! Léggitáros bácsi is lerántotta a sörét és elköszönt, jó szurkolást, fiúk! Meglesz, minden jót! Lesétáltak a megállóhoz, a Köjálnál megáll a busz, K. Dezsőék felszállnak, dagad a mell, meg a hólyag, apad a tárca, egy diákot, meg egy egészet lesszíves, négyötven, köszönjük! Majd szólna, ha a vázsonyi bekötőúthoz érünk? Persze, fiúk! A busz elmegy a Haribo gyár mellett, majd Nemesvámoson elhaladva egy nagy pléhkrisztus mellett leteszi K. Dezsőéket a busz. Dombok, völgyek, friss levegő, bekötő út. Irány a falu! A bekötő út felkanyarodik balra és ahogy K. Dezsőék felérnek a dombra, már látják is a pályát. Megy már az ifimeccs! Ezek nem úgy néznek ki, mintha focizni akarnának! Keressünk egy kocsmát! De sehol egy kocsma, csak cukrászda és étterem, hát rendes magyar ember ilyenekbe nem tér be első alkalommal. Két nyugdíjas érkezik szembe, jó napot kívánok, kocsmát merre találunk? A két úriember mosolyogva konstatálja, hogy micsoda rendes emberek érdeklődnek rendes helyek felől! Nézze ott egy, meg ha ideáll, ahol én állok, látja? Ott is van egy! K. Dezsőék megköszönték, minden jót kívántak és célba vették a kocsomát! Szép, tiszta volt a vendéglátóipari egység, nem az a tipikus kocsma! Két helyi arc támasztotta a pultot, annak túl oldalán egy kedves házas asszony csapolta az italokat! Két sopronit, csókolom, kérték ki K. Dezsőék az söröket, ti focizni jöttetek???, kérdi az egyik pulttámasztó úriember, mi, mi nem, dehogyis, mi két sopronit kérünk, meg egy Marlboro light-ot is. Ezeregyszáz és már kinn is voltak a szabadban a sörökkel. Kinn egy militari színekbe öltözött munkásember itta a sörét és mormogott a bajsza alatt, aztán elment hátra a tisztásra vizelni, a kocsma mögé. Közben kijött rágyújtani a pultos hölgy is, hiába, április elseje, már nem mindegy, hogy hol gyújt rá a magyar ember. Hát te oda hátra jársz pisálni, Gyulus, miért nem benn pisálsz a vécén? Óóó, mondja a Gyula, itt a jó, előveszem, kiveszem, beveszem...és minden jó! Nem tudod te milyen jó itt, próbáld ki! De ekkorra már a pultos néni elszívta a cigarettáját és eltűnt, mint Torghelle a bundásból! Óóó, folytatta Gyula, háromhetente jövök ide....Három hetente, mi??? ordított ki a pultos. K. Dezsőék nem restelték hangosan kinevetni a közjátékot, hiába Gyula volt az az ember, akin mindenki röhög. Gyulusnak nem esett rosszul, hogy Dezsőék nevetnek rajta, sőt, büszke volt magára, mint Pomper Tibi az őszinteségére A sör elfogyott, és messziról már lehetett hallani a morajlást a pálya felöl. Csókolom, mondja Vilike, négy dobozos Steffl-t kérünk szépen, aztán már mentek is a meccsre.
Két perc járásra volt a pálya: kocsma, községháza, templom, buszállomás, focipálya, ilyen sorrendben. A fiúk már kezdték érezni a tevékeny söröket és más egyebet, tóóótvázsonymindigkertamegsoha, léáléálé...miközben már kopott kék és tengeralattjáró sárga színek gyülekeztek a zöld téglalapon, melyik a kerta? kérdi Vilike, mittudomén! A pálya szélén már gyűltek helyi szurkolók, féltucat fiatal, néhány szekuriti feliratú, megkülönböztetett felsőben feszítő, középkorú tag, a játékosok rokonai, barátnői. A játékosok már készülődnek, a vendégek a kispaduknál trécselnek tegnapi leókról, lányokról, a polgármester fiáról, míg a hazaiak a szögletzászlónál héderelnek, náhányan nyújtanak, páran nevetgélnek, beszólnak az éppen érkező szomszédnak, unokatesónak. Közben Nagy Gábor és két kedves kollégája elindulnak a középkör felé, Nagy úr nagy levegőt vesz, belefúj a sípjába, gyerünk uraim, legyünk túl rajta, kezdjük el, igen, álljanak fel, az asszony vár mindenkit! Felállnak a csapatok, K. Dezsőék azonnal kiszúrják maguknak a kertai kapust, amolyan nyugdíjas Peruzzi, fájó térd, köpcös has, rövid végtagok. Igen, ezek a végtagok döntően fogják befolyásolni a mérkőzés kimenetelét. Útjára indul a zsuga, a vázsonyiak hátra adják a labdát, a pálya talaja nem engedi a precíz passzokat, kérem, itt művészet fodballozni, nem elég, hogy a bíró, az esetleges bundák, vagy a játékostárs beleszarása miatt nem tudsz érvényesülni, itt ha passzolsz egy egyeneset, még könnyen lehet bedobás. Cisszen egy-egy Steffl, egészségedre, parázslik a cigi, no és a hangulat, a vázsonyi hátrapasszt követően rögtön jobb szélen indulnak a hazaiak, a kertai védők öregek és körülményesek, megy a centerezés középre, ahol a vázsonyi maradona, Horváth Gábor várja a labdát. Az alacsony csatárról még sokat fognak beszélni a térség kocsmáiban vasárnap délutánonként, ugyanis a 61 vázsonyi gólból 30-at vállalt magára, most is lekezeli, a védők késésben vannak, mint a Vasasban a fizetés, a vázsonyi Maradona lendíti a jobblábát, és a labda a hálóban. Gól. Első perc, egynull, mi ez, ha nem ünnep, nevet fel K. Dezső.
A gólt követően elburjánztak a rossz passzok, a rossz megoldások, Dugó, bazmeg, mi a faszt csinálsz, ordított rá a kertai balhátvédre az irányító, miközben K. Dezső és barátja, Vilmos rácsodálkozhatott a völgy szépségeire, vagy a szemben parkoló traktorra. Közben beparkoltak a helyi rendőrök is, a csípős szél miatt a kocsiból, mintegy páholyból figyelték az eseményeket, de a 28. percben már nem voltak ott, mikor a vázsonyi Maradona a kezdőkörben kapott meg egy labdát, felnézett, miközben a Jóisten épp őt nézte, a kertai Peruzzi a kapujától jó hat-hét méterre bámult bele a völgybe és gondolt a tegnapi paprikásra, a csatár pedig egy csodás mozdulattal rúgott kapura. A kertai portásnak esélye nem volt, ha lett volna se él vele, a labda gyönyörű ívet leírva szállt be a kapuba. Kettőnull. Hohohohóóóó, ordított Vilmos, enbéegyenbéegy, ordította K. Dezső! A kertaiak ezen a ponton törtek meg teljesen, feladtak taktikát, elképzelést, hitet. A következő öt percen még háromszor köszönt be a vázsonyi hadsereg, magabiztos támadójátékuknak és szerencséjüknek köszönhetően még Zalahalápon, Nemesszalókon, vagy Magyarpolányban is érezték a félelmet! Közben Dezsőék hólyagja jeleket küldött az agyba, hogy kell! Hol marad az élvezet, amit a természet parancsának engedelmeskedve érzünk napnyugtakor, mondjuk a patak parton??? - gondolhatták nap, mint nap a Városban. De most egy tyúkól szomszédságban, patak part híján minden a legnagyobb rendben volt.
A szünet idején a játékosok a kispadoknál gyülekeztek, beszélték meg az elrontott passzokat, rossz szögletvariációkat. Egyedül a bírók vonultak el a pályától 30-40 méterre lévő öltözőbe, valószínű, hogy a feltámadó szél miatt, no meg azért, mert Dugó és társai, a kertai srácok pár bazmeg társaságában tették volna fel szemrehányó kérdéseiket a gólok előtti jelenetekkel kapcsolatban. De a szünet az szünet, ahogy a Bozsikban, a ZTE Arena-ban, úgy Tótvázsonyban is.
A második félidő ott folytatódott, ahol az előzőt befejezték. A vázsonyiak, de leginkább a Balogh vezetéknevűek kis tábora vette magára a kezdeményező szerepet. Tizenöt percen belül erőltettek be három gólt, hol szerencse, hol tudatos támadójáték végén. Előbb Balogh Roland, majd Balogh Zsolt, végül Balogh Tibor szerzett gólt, majd Balogh István szerzett sárga lapot. A kertai cséká nem bírta idegekkel, a játékvezetőt többször szólította fel orális fixációra. Mit háborogsz, nem vagy te tenger, szólt az elmés mondat a pálya széléről! Teljesen jogosan, gondolta Vimos K. Dezső mellett, ha nincs foci, ne legyen pofázás sem. A kertaiak magukat teljesen megadva jöttek el Tótvázsonyba, inkább ittak tegnap, inkább háborognak a pályán. Aztán angyal szállt le a bakonyi település focipályájára, mikor a kertai Nagy Szabolcs után Vér István is betalált a vázsonyi kapuba. A Jóisten áldja azt a buckát ott az ötösön, gondolta egy vendégszurkoló, sállal a nyakába. Még hatot srácok, ordították, de ezt talán ők sem gondolták komolyan. A vázsonyiak lőttek még kettőt, szálltak a szotyihéjak a levegőben, szemben elgurult a traktor, és kezdet leszállni a Nap is a Bakony nyugati végeinél. A sporttárs hármat fújt a sípjába, a játékosok köszönték szépen, elég volt, a kertai Peruzzi megtörten ült a kapuja előtt és tapogatta a sérült térdét, csapattársai lemondóan battyogtak a kispad felé, amilyen lemondó hangulatban telik majd el a hétvégét követő nap a magyar földön. Lemondunk dolgokról, de legyen bárhol, bármilyen huszonkét játékos meg egy labda, a játékról nem mondhatunk le. A Veszprém megyei Labdarúgó Szövetség még nem tudja, hogyan fogja lebonyolítani a rájátszást a megye kettő nyugati részén, de amíg ezek az őrültek őszülő halántékkal, ötvenévesen eljönnek 20-30 kilométerről, hogy bohócot, vagy hőst csináljanak magukból az unalmas heteket követő hétvégén, addig nem kell izgulni. Kérem szépen, van foci, van magyar foci, gondolta K. Dezső, aztán Vilivel lehúzták az utolsó korty söröket és elindultak a bekötő úton a buszhoz. A Nap letűnőben, mint a tudjuk mi, de jövő hétvégén jön a Somló, a Csót pedig talán tud javítani a mínusz 75-ös gólkülönbségén, de az is lehet, hogy az egy pontjuk mellé szereznek további pontokat. Bármi áron, csak a Vázsony! ordítja ironikusan bele Vili a pusztába, aztán közli, hogy nagyon kell hugyoznia!