In this autumn rain we're blessed with autumn skies - busongja Nick Holmes Paradise Lost igric a mikrofonba, és a nomen est omen-es című Grey daluk e két nyitósora bizony remekül példázza az NB1-fanatikok mostani érzésvilágát. Nem szeretem az évnek ezt a szakaszát, a fociévre vetítve különösen. Hideg van, és a pálya mellett már nem csúszik a magyar ipari világos sör (bár az már amúgy se), a forralt bor még nem (ahhoz valahogy hóesés kell), ráadásul a túlfűszerezett és asztali borból nyomatott Bozsik-beli verziótól a fej is fáj. Régi sirámom, hogy miért nem költöztetik ki valamelyik belvárosi cseh csapoldát a XIX. kerületi sorompó mögé, na de ezt már annyiszor írtam hogy magam is unom. Szóval szürkeség, latyak, ónos szitálás, már most várná az ember a futballtavaszt, de az még sehol, vessük is hát bele magunkat a tippsorba, hogy mit is várhatunk a szürke november egy szürke fordulójában, ahol egy rangadóféleséget (Loki-MTK) leszámítva a párosítások izgalomfaktora az első Pinyő-éra Győrjének nézhetőségi fokával vetekszik.
LOMBARD PÁPA TERMÁL FC-DVTK 1:1 Az utóbbi fordulókban már-már döntetlenspecialistává avanzsáló vasgyáriak padján a kormányos sajnos lélekben már kiszállni látszik: kedvenc Tanár urunk hitét vesztette, és ez, mint ahogy azt évekkel ezelőtt Kispesten is bemutatta, nem sok jóval kecsegtet. A keret azért van olyan jó, hogy egy Pápa ellen ne égés legyen a vége, a győzelem viszont már nem lesz meg, az újabban dizájnhemüjével büntető Zsivoczky mester alakulata a második félidei, menetrend szerinti Marics-elfutás révén egalizál majd. Bíró Péter noteszában lassan Zoran Kuntics száma után néz, Szentes pedig a szertárban az edzések megtartásához szükséges melegítőjét reaktiválja.
ÚJPEST FC - FGSZ SIÓFOK 2:1 Az évek óta kiesőnek jósolt Siófok idén tényleg nagyon gyengusz, és ha Horváth Minarik Charlie nem találja meg egyhamar az ő Színes Gézáját, akkor bizony még Laár Andrásnál is szomorkásabb tónusban énekelheti a helyi publikum, hogy „itt hagyjuk a Bohóc’ felsőt, hisz újra csak elmúlt egy balatoni nyár.” Nem mintha az ellenoldal szárnyalna! A lilák idén görcsösek és darabosak, mint a Mildenberger utcai bejárat előtt a töredezett aszfalt és bizony túl sok a bírószidás is Daerdentől, ami az álmoskönyvek szerint nem ígér sok jót (max egy pofonfarázós Puhl-etűdöt a vasárnapi III.félidőben) a liláknak. A hazai pálya azonban hazai pálya és az összehozott tizit Kabát beheggeszti a második 45. percben.
GYŐRI ETO FC - EGRI FC 4:0 Az idei ősz kísértetiesen emlékeztet a tavalyira a győri pályaív szempontjából: a Rába-partiak ígéretesen indultak, és még mindig tart a lendület, az MTK-pályás siker alapján már-már az klasszik Reszelős félévet idéznénk meg párhuzamként, ha a ’90-es évek végi edzőpápa nevétől nem kapnának idegrángást Győrben (valamint Diósgyőrben/Kecsón/Kispesten). A pozitív folyamat jó eséllyel folytatódik, hisz az Eger láthatóan kezd felemésztődni a számkivetetti lét és a szolid minőségű keret kettőssége okozta hidra-szorításban. Simon Anti a Szolnok után 2 éven belül másodszor is bevállalt egy gumiabroncsait vesztett rozsdás, selejtezés előtt álló szopórollert, amiért maxiriszpekt innen is, de mindez persze nem javít a Bornemissza-utódok helyzetén.
DVSC-TEVA - MTK BUDAPEST 2:2 Hanta már sokszor kérdezgette, hogy mit is takar pontosan a „posszan” ige. Nos, a választ e cikk szolgáltatja: kb az, amit Kondás Eli bá’ csinál itten. Ugyanakkor az utóbbi hetek cívis drukker-kommentárjait elnézve kissé érdemtelennek, mondjuk ki, tipice magyarosnak érezzük a tar hajdúsági kispadvezérre zúdított szitokáradatot, aki veretlenségéig az új félisten státuszában üldögélhetett a Nagytemplom lépcsőire képzeletben feloktrojált trónuson, most meg ő az antikrisztus. Az MTK padján Józsi bá lassan végleg a magyar Guy Roux-vá avanzsál, a begyógyult szemű francia edzőorákulum produkált ilyeneket a ’90-esek végén, 2000-resek elején, hogy kiesett, visszajutott, bajnok lett. Szóval valamit tud az öreg, még ha a rossz nyelvek szerint napjainkban is Lambulicsra tervezi a taktikát (de legalább nem Katzenbachra).
KTE-PHOENIX MECANO - MVM-PAKS 3:2 Gólgazdag parádé a kiskun alkonyban! Horváth Fecsó, mint látjuk, rögvest a lecsóba csapott első bohócliger kalandja alkalmával, a Vidi meccsig tartó veretlenségi széria, illetve az NB2-ből átmentett trademarkos nyilatkozatok sora, mindehhez Urbányit idéző fashion outfit a kispadok mellett: újabb arcot köszönthetünk a Bohóc fazonpalettáján! S ha már fazonság és nyilatkozatkirályság, e téren Tomi Szivicsnek sem kell messzire mennie a paksi kispadtól. Két formás focit játszó gárda alakul tehát, és bár e párosítás és a forduló meccse cím párosítása kapcsán gyerekkoromban még vastagon meglepődtem volna, most már ez szinte evidencia.
PMFC-MATIAS - VIDEOTON FC 1:3 Jó kis meccsre számítunk a hűvös pécsi estében! Az Európa-Liga menetelést eddig délcegen abszolváló Vidi mostanában a kettős terhelésbe is beleszokni látszik, s ez épp elég lesz egy újabb KisKovács showra, aminek eredményeképp a Bogesz-Zombori-Hegyi trió tovább szívhatják Sousa maestro vérét a szokásos esztrádműsorban, hogy miért csak epizódszerepet kap a legnagyobb magyar tehetség. Apropó tehetség, és hazai, utóbbiakat Supka lassan de biztosan Pécsett is eliminálta a keretből, az eredmények viszont nem jönnek Lendvai Miklós koponya-simasággal, így az ügyeletes balhét is a Mecsekalján elvezhetjük végig az utóbbi hetekben! Supka eddig tartja magát, látszólag olyannyira megedződött a papa Hemy által nagykanállal adagolt 2012 tavaszi megaláztatásokban, hogy Matyi Dezső már meg sem kottyan neki, a belső problémákat ritkán kiteregető edző újabban a sajtón keresztül szájkaratézik a könyvbáróval és Elbert helyiérdekű klubvezérrel. Ettől még tippünk a Matyi-Supka meccsen fix 1-es.
KAPOSVÁRI RÁKÓCZI - FERENCVÁROSI TC 2:3 Pruki egyre inkább bizonyítja, hogy hol is van az ő igazi helye. Legutóbb épp Szivics orra alá porlasztott egy hetykét, Tomiszlav meccselőtti hergelése ellenére is higgadtan húzva be a három pontot . Mondjuk most nehezebb dió következik. A Détári által összerakott és Moniz által még épp nem szétbarmolt Fradi (legalábbis, ahogy erre Lajosunk múlt heti alapmű-intijében rávilágított) kezdi megtalálni önmagát. A DVSC legyőzése alkalmával azt vettem észre: még szimpatikusnak is tűnik a zöldek játéka, pedig ilyet 1981. májusa óta nem tapasztaltam (igen akkor születtem, jó a megérzés). Szerethető Fradi? Mi jön még? Viccet félretéve, amit év elején éreztem, hogy a Fradi lehet az idei Honvéd, az a Dömés besülést kiheverve egyre inkább realitás, hacsak a DVTK nem ébred fel hirtelen, akkor a „legdobogó-közelibb de már nem érmes” csapat cím büszke tulajdonosai is lehetnek év végén, melyhez most újabb 3 pontot kaszíroznak.
BUDAPEST HONVÉD - HALADÁS SOPRON BANK 2:2 A hagyományok szerint ígéretes mérkőzés vár a fordulózárón vasárnap Puskás kései utódaira. A vörös-feketéknek egész decens a mérlegük otthon a nyugati végekről érkező vasutasok ellen, a Hali utoljára talán az emlékezetes kutyakergetős 2008 őszi találkozón szerzett 3 pontot Kispesten, amúgy udvarias vendégek, rendre 0-1 ponttal távozva a Bozsikból. Valamiért úgy érezzük, most is így tesznek, mégpedig egy izgalmas 90 perc eredményeként, melyen a tavaly koratéli eredmény ismétlődik meg, csak ezúttal a végén a hazaiak egyenlítenek. Az utóbbi hetek sajtótájékoztatós tapasztalatai alapján pedig Artner Tamásnak, ha időben haza akar érni Sz’helyre, javasoljuk: Rossi mister öltözőszekrényére ragasszon fel egy „Nefürgyéle’” feliratot.
Egyszerűsített tippsor:
Lombard-DVTK
Újpest-Siófok
Győr-Eger
DVSC-MTK
Kecsó-Paks
Pécs-Videoton
Rákóczi-FTC
Honvéd-Haladás
Fotó: nso.