Mindjárt az elején egy remek hírrel kezdhetem : a pénteken elrajtolt NB1 idei 16 csapata között nincs sem montenegrói-, sem izraeli-, sem norvég-, sem pedig szerb csapat, így minden megszerzett pont a magyarok mérlegét gyarapítja majd. Ez egyben rossz hír is, hiszen a Celik Niksic sem tagja így a mezőnynek. Persze valójában csak savanyú a szőlő, mert mire a nemzetközi kupák végre elkezdődnének, addigra magyar csapat már nincs is versenyben. A győzelmeket nem kell megmagyarázni, az idei szereplést pedig nem lehet. Nem kell szakkommentátornak lenni, hogy észrevegye az ember : 4-ből 4 betli az nem lehet véletlen. Ilyenkor persze a szurkoló az csalódott, menesztene mindenkit, a pályát felszántatná és besózná, az MLSZ vezérkarát meg kirakná a búcsúba 2 pálcára a céllövöldébe. Viszont higgadtabban nézve, választ kaphatunk néhány "rendkívül lényeges" kérdésre, amin a "szakértők" rendszerint remekül el tudnak vitatkozni a sport tv-ben.
Magyar edző vs Külföldi edző
A négy eltaknyolásból kettőnél hazai edző vezette a brigádot, míg kettőnél külföldi coach, így ez döntetlennek tűnik. A magyar edzők mellett az szólhat, hogy jobban ismerik a hazai közeget, míg a külföldi edzőknek az előnye, hogy esetleg láttak már rendes focit is, van külföldön szerzett tapasztalatuk, és kapcsolataik alapján ide tudnak hozni olyan légiósokat, akik a hazai mezőnyhöz képest minőségi igazolásnak számítanak. Bármilyen furán is hangzik, a jó edzőt, nem a nemzetisége határozza meg, hanem az, hogy mennyire ért a játékhoz, és mennyire tudja rávenni a játékosokat, hogy megszakadjanak a pályán. Ha ez megvan, akkor mindegy, hogy az adott edző a Fekvőcsatári KSK pályája mellett nőtt fel, vagy a grönlandi ligából jött, mert jó edző. Ha ez nincs meg, akkor megint mindegy, hogy valaki eddig 5 magyar vidéki bajnokcsapatnál volt másodedző, vagy a Premier League-ből érkezett. (Persze így két mondatban leírva túl egyszerű, így nem lehetne minden vasárnap ezen pörögni a bajnoki összefoglalók végén, és a szakértőknek esetleg a meccsről kellene beszélnie).
Az edzőkkel kapcsolatban a még egy érdekes dologra hívnám fel a figyelmet : a nyilatkozatokra a meccs után. Persze most nem rögtön Horváth Feri épületes gondolataira szeretnék utalni, hanem arra, mikor a tévés meccs végén nyilatkoznak az edzők. Van néhány, aki sem a kamerába nem néz bele, sem a riporterre nem néz, hanem valamerre a tribün felső üres csücskére nézve, vagy az eget figyelve nyilatkozik. Ez kicsit olyan, mintha betanult szöveg lenne, és inkább nem akar semmire sem figyelni, nehogy belezavarodjon és elfelejtse.
..és ha már nyilatkozatról van szó, a 4 nemzetközi színtéren (le)szerepelt csapatunk mestereitől meg is kaptuk a közhelyeket :
- " Ez után nem marad már hátra, mint hogy hazai porondon MINDENT megnyerjünk , és így kárpótoljuk a közönségünket" (nem fog tudni mind a 4 csapat mindent megnyerni)
- "Néhány játékosnak el kell gondolkodnia, hogy mit jelent nemzetközi kupában szerepelni " ( rövid nyári szabadságot)
- " A vereségből le kell vonni a következtetéseket, és néhány játékos esetében ennek súlyos következményei lesznek " ( 3 hét múlva senki nem kérdez rá, hogy mi volt a következtetés, és ki lett a csapatból végül a fekete seggű)
- " A helyzeteink megvoltak, ha berúgjuk őket 2-3 góllal is nyerhettünk volna, az ellenfél viszont talált egy gól " (biztos a Ti 2-3 gólotokból talált egyet..nem kellett volna széthagyni a pályán)
- "Minőségi igazolások kellenek, mert így gyenge a csapat, csak a kiesés ellen tudunk majd küzdeni"
Ezek olyan frázisok, amik az ember fülén mennek be, és a könyökén jönnek ki. Nem írtunk mellé semmi támpontot, így mindenki döntse el, hogy melyik származik hazai edzőtől, és melyik a külfölditől. A szurkolókat ráadásul nem a kiesés miatt kellene kárpótolni, hanem a lélektelen lődörgés, a kaotikus össze-vissza futkosás, és az egyetlen csatárnak történő ész nélküli ívelgetés miatt.
Akadémisták vs légiósok
Ez megint egy darázsfészek. Jobb-e saját nevelésű játékosokból építgetni a csapatot, vagy légiósok kellenek? Megint döntetlen lett, hiszen a Honvéd és a Loki csapatában több saját nevelésű fiatal is játszott, míg a Vidi és az ETO inkább a légiósokra épített.
A foci manapság inkább már üzlet, nagy pénz van benne, a játékosok oda mennek, ahol többet kapnak. Ritka az olyan csapat, ahol a csapat magja több éve együtt játszik, a keretekben évente 5-6 játékos cserélődik. Az akadémiák megjelenésével, már az "ificsapat" fogalom is lassan idejétmúltnak számít, hiszen az akadémiák szinte bárhonnan toborozhatnak játékost, ritka az a fajta lokálpatriotizmus, hogy a serdülő 3 óta itt nevelkedő Pióker Pistike eljut az első csapatig.
Ezek után már csak a romantikára hajlamos szende leánykák, és a focival a 80-as években szakító szurkolók emlékeiben fordulhat elő a "lila-fehér a vérem" a "Fradi-szív" és a "Loki-virtus" kifejezések. Egy folyton kölcsönadott játékostól, vagy egy szezon elején érkezett légióstól ugyanannyira várható el, hogy hajtson a csapat színeiért. ( A piros-fehér-zöld színekért meg pláne nem. Mondhat bárki bármit, de egy kupaszereplés esetén a nemzeti érzelem nem a legfontosabb motiváció, itt minden csapat a saját egzisztenciájáért játszik)
A szurkolók számára persze a hazai játékost látni sokkal üdvözítőbb, mert jobb azt mondani, hogy "ez is a mi kutyánk kölyke". Viszont a szurkolók számára még sokkal üdvözítőbb azt látni, hogy egy játékos küzd-hajt a pályán, és mindent megtesz a győzelemért, és a játékosnak meccs alatt a foci jelenti a legfontosabb dolgot, nem pedig a hajzselé tartóssága.
Itt is - akárcsak az edzők esetében - az a jó játékos, aki felfogja, hogy a hármas sípszóig kell hajtani, és minél jobban játszik, később annál jobb csapathoz kerülhet, illetve minél tovább jut a csapat annál több pénz kap, annál jobb lesz neki. Aki csak annyit ad ki, ami egy 5 perces YouTube videóhoz elég, és a managere már házal is a portfólióval a Ciprus - Málta - Görögország háromszögben, az a játékos valószínűleg igen magasról tesz arra, hogy hogyan érti magát az a szurkoló, aki a 90 perc szurkolás alatt jobban megizzad, mint ő a meccs alatt.
A második kör 6 mérkőzésén mind a 4 "magyar" gól idegenlégiós szerezte.
10 emberrel védekezni vs bátran támadni és kikapni
Ez is gyakran előkerül, az edzők is szoktak erre hivatkozni ( "Nem álltunk be védekezni, bátran támadtunk, sajnos ebben benne van, hogy sok gólt kapunk" ), illetőleg szurkolók is előjönnek - általában a vesztes meccs után - ( "Inkább támadjunk, és kapjunk ki 2-3 góllal, mint ezzel a szar bunkerfocival égjünk 1-el"). Ez nyilván túlzás mindenki részéről. Az edzők akkor alkalmazzák ez utóbbi a taktikát, mikor a meccs elején kapnak két gólt, és aztán bedobják a gyeplőt a lovak közé, és lesz-ami-lesz alapon nekimennek az ellenfélnek, rendszerint viszont a "csak ússzuk meg valahogy" elv érvényesül, és egy csatárra ívelgetünk hősiesen. A vicc az egészben az, hogy a védekezés és a bátor támadás nem zárja ki egymást, sőt, ha egyszerre alkalmazzák, akkor arra külön szakkifejezés is van a nemzetközi fociban : TAKTIKA.
Az elmúlt szezonban a Vidi EL-menetelése kapcsán pont az volt a csapat erőssége, hogy kevés gólt kapott, és pont ez volt a támadási felület is. Többször is megfogalmazták a "szakértők" , hogy " Sousa semmit nem csinált, csak védekezik a csapat. A védekezés a legkönnyebb, arra bármelyik csapatot meg lehet tanítani! "
Nos, akkor tessenek nekilátni, mert a 3 megmaradt csapat 14 gólt akasztott le a 6 meccsen.
Most mi fog történni ?
Valószínűleg semmi. A szégyenkezés már véget ért a lefújást jelentő sípszó pillanatában. "Profik vagyunk, előre kell tekintenünk, kezdődik a bajnokság, számunkra most már az a legfontosabb". Mehet egy éven keresztül a szájkarate, hogy Moniz vagy Szivics rommá alázta volna ezeket a csapatokat a Fradival illetve a Diósgyőrrel, mert ők támadó felfogásúak. Mehet az üzengetés, hogy Torghelle 8-at vágott volna ha nem sérült, Lanzafame pedig 9-et ha nem igazol el, Strestik pedig legalább 4-et, ha nem tiltják el, és meccsben maradt volna. Jönnek a mém-ek, miszerint ha Martinez nem agyőrhöz igazol, hanem a Mladost Podgoricához, akkor nem engedte volna elvégezni a 2 büntetőt, és továbbmegy a Vidi. Lehet egy szezonon át fogadkozni, hogy minden meg lesz nyerve, ami meg végül mégsem, az meg nem számít, mert nem komoly cím. Legvégül pedig lehet protestálni az UEFA-nál, hogy a nemzetközi meccsek továbbjutói pénzfeldobással dőljenek el..úgy lenne 50% esélyünk.
