„Olyan pénzköltős a hangulatom máma” – életérzéssel indultam neki a vasárnap délelőtti sétának, amelynek eredménye ilyenkor az esetek többségében az szokott lenni, hogy valami felesleges dolgot veszek – például lottószelvényt vagy Nemzeti Sportot. Ma ez utóbbi volt műsoron, hiszen a minden esztétikai igényt kielégítő címlap egyértelműen a meglátni és megszeretni kategória volt. A „Mikor lesz itt futball?” szövegrész alsó hangon 78 alkalommal történő kopipésztelését gondolom hasonló szerkesztőségi brainstorming előzhette meg, mint a „Sorsdöntő mérkőzés”, „Történelmi lehetőség előtt a válogatott”, netán „Minden előjel mellettünk szól” jellegű címlapokat az Andorránál komolyabb riválisok elleni mérkőzések napján. Az orgánumot kinyitva kicsinyt elidőztem Sinkovics őrgrófnak a szokásosnál valamivel vérszegényebb jegyzetén, majd Borbola „Sousa’s favourite” Bencének a hatodik gól után röhögőgörcsöt kapott holland zsurnaliszták, illetve a meccs után a csapatbuszra nyolcszor rávillantó holland autósok tárgyában előadott siránkozásán.
Tekintetem ez után a felső sávra tévedt, ahol a szakma (bocsánat: SZAKMA) jeles képviselői szólaltak meg a „Kik a felelősök a súlyos vereségért? Ön felelősnek érzi-e magát?” kérdéskörben. Felelősnek érezte magát: Bozsik Péter, Artner Tamás, Márton Gábor, Tomiszlav Szivics, Várhidi Péter, Sallói István, és kicsit elvonatkoztatva – „amikor abbahagytam, nem lettem edző, nem adtam át, amit játékosként tapasztaltam” – Esterházy Márton. Nem érezte magát felelősnek: Csank János, Bognár György. Az Egervári-ciklusban a válogatott mellett megfigyelőként megfordult Bognár válasza alapján magát a felvetést is sértőnek tarthatta, mert így kezdte mondókáját: „Én? Semennyire. Mi közöm ehhez?”
Kicsit továbbgondolva a történetet, ha rosszabb pillanatunkban statisztikusnak képzelnénk magunkat és kezünkben egy kellően meglilahagymázott zsíroskenyérrel végiglejtenénk valamelyik honi stadionban, megkérdezve tíz szurkolót, hogy kiket tartanak az elmúlt 30 év legnagyobb sírásóinak a magyar futballban, a sportlapban hárító két úriember egyikének neve jó eséllyel előkerülne legalább 5-6 válaszban. Igen ám, de mennyire egzakt ez a lista? Mennyire egyöntetű a szurkolói vélemény abban a kérdésben, hogy kik voltak azok a személyek, amelyeknek a magyar futballban kifejtett egységnyi erőfeszítése nulla vagy éppen negatív határhasznosságot eredményezett labdarúgásunk szempontjából (kevésbé fennkölten fogalmazva: tevékenységük kifejezetten ártott a magyar futball egészének)? Ezért szavazásra invitálom e blog közösségét: alkossuk meg a Nem Szerethető Válogatottat, azokból a személyekből, akik nélkül az elmúlt 30 év kevésbé szűkölködött volna sikerekben.
A totális káosz elkerülése érdekében néhány szabály az „álomcsapat” összeállításakor:
- A szavazatokat leadni jelen poszt kommentjei között lehet.
- Választani bárkit lehet, akinek az elmúlt 30 évben valamilyen szinten köze volt a magyar labdarúgáshoz, játékosként, edzőként, klubvezetőként, kabalaállatként, újságíróként, politikusként vagy bármilyen más minőségben.
- Választani azonban csak természetes személyt lehet, csoportot nem. Nem lehet például használni gyűjtőnévként a „magyar edzőket”, a „Sport szerkesztőségét”, adott esetben a „Labdabiztos kommentelőit” sem – most konkrét személyekre vagyunk kíváncsiak. Ezen szabály alól egyetlen kivétel van, ha valaki egy adott szurkolói csoportot tart a magyar futball kerékkötőjének, de ott is kérjük a lehető legpontosabb meghatározást (melyik csapat melyik szurkolói csoportja).
- Mivel álomcsapatot állítunk össze, az összeállításkor a futball szabályai érvényesülnek: legalább 6, legfeljebb 11 „spílert” lehet megnevezni. Azok, akik nem tudnak kiszakadni a bőség zavarából (mert választék van bőven, ez nem vitás) maximum 7 főből álló cseresort is jelölhetnek, tehát legfeljebb 11 kezdő + 7 csere jelölhető. A kezdőbe nevezett egyének 1 pontot, a cserék 0,5 pontot kapnak, ha egyszer a beérkezett véleményeket összesítjük.
- A jelölések természetesen indokolhatók, a legjobb indoklásokat egy esetleges értékelő posztban felhasználjuk és díjazzuk. Az indoklásnál a blogon használt általános elvek (pl. nulla vagy csak nagyon szükséges, minimális mértékű direkt politizálás) mellett annyi plusz kérés van, hogy – kegyeleti okokból – aki már elhunyt személyt szeretne jelölni, az lehetőség szerint ne indokolja részletesen, hogy őt miért nevezte.
- Kellő számú szavazat összegyűlése esetén nem zárkózunk el a kiértékelő poszttól, amelyben külön is méltatjuk labdarúgásunk piedesztálra emelt személyiségeit – de erre jelenleg konkrét ígéretet nem fogalmazunk meg. Ha lesz, akkor azokat a szavazatokat vesszük figyelembe, amelyek péntek (2013.10.18.) 24 óráig leadásra kerülnek.
A szabályokról nagyjából ennyit, mindenki izzítsa az agytekervényeit, mélyüljön el labdarúgásunk feneketlen zsákjában és halássza elő a legkevésbé fénylő gyémántokat!