Szervusz Napló! Sokat gondolkodtam, hogy belekezdjek-e egy napló írásába, de egy alkalom miatt nem veszek új füzetet, inkább csak felírom egy lapra, és gemkapoccsal a többihez fűzöm. Nehéz dolog ilyenkor bármit írni, de az utókor egyszer még hálás lesz ezekért a tapasztalatokért. Sokáig megvolt az esélyünk, hogy kijutunk a 2014-es brazíliai foci VB-re. Sokáig a mi kezünkben volt az esély. De aztán eljött az a gyászos nap, 2011.november 11. amikor kisorsolták a selejtező-csoportokat, és tudtuk, hogy már csak a csodára számíthatunk. Most várjuk ezt a csodát, és ehhez utolsó ellenfelünk Andorra.
A mai fociban már egy válogatottat sem lehet lebecsülni. Az andorraiak csak 2-t kaptak a hollandoktól, míg mi 8-at, tehát bátran mondhatjuk, hogy magasabban jegyzett ellenféllel állunk szembe, és a pontszerzés is bravúr. Ennek ellenére, mi csak a győzelemben gondolkodunk.
Természetesen próbálkoztunk a diplomáciával. Ígértünk nekik egy 15 ezres új nemzeti stadiont, de kiderült, hogy ők olyan kis ország, hogy egy 15 ezres stadionnál a felső két sor már átlóg a spanyol határon. Jeleztük nekik, hogy Pesten elég sok útfelújítás van, és az 1-es és a 2-es villamos sem jár teljes vonalon, így most nincs sok látnivaló, de ennek ellenére mégis úgy döntöttek, hogy elutaznak Budapestre játszani. Sajnos egyik legjobbjuk azonban nem jöhetett, mert civilben pék, és a város másik pékjét elkapta a hígfosás. A helyi ÁNTSZ lezáratta a pékséget, így most ha eljött volna, akkor a város kenyér nélkül marad. Így tehát egyel kevesebben jöttek, és kb 3 órás késéssel, mert esőt mondtak szerdára, és gyorsan még fel kellett kazlazni a lucernát.
Nálunk elsősorban a fejekben kellett rendet tenni. Nem foglalkozhattunk a vendégcsapattal, hanem saját játékunkhoz kellett visszatalálni. Önbizalom is kellett, így edzéseken 7x2-es kapu helyett 15x3-as kapukkal gyakoroltunk, hogy mindenki érezze a góllövés örömének az ízét. Azt akartam, hogy úgy játszunk Andorra ellen, mint a hollandok, ezért a gyakorlásnál kapus és védelem ezúttal sem volt, ugyanúgy, mint pénteken Amszterdamban, így a játékosok az edzés alatt kicsit hollandnak érezhették magukat. Csupa optimista játékos kellett, akik 101%-ig ott tudnak lenni fejben, és egy győzelemmel kárpótolják a szurkolókat. Így tehát az öltözőben kiválasztottam azt a maroknyi embert, és mint Dobó István , én is beszédet intéztem hozzájuk:
- Fiúk! Most nem szabad csüggedni, most jön a legnehezebb meccsünk. Olyan ellenfél jön, aki csak védekezni akar, és utána gólt rúgni, de nekünk győzni kell! Nehéz helyzetben vagyunk, de tudtok ti focizni, ha akartok. A pénteki meccsel 25 millió embernek szereztetek örömet. Ennek kétharmada román, a többi holland. Ma, ha győzünk sem lesz ünnep, mert az lesz a kérdés, hogy ha 2-vel nyerünk akkor miért nem 3-al nyertünk, ha 3-al akkor miért nem 4-el. Ha meg 10-el, akkor meg, hogy miért nem játszottunk így pénteken is.
Azt is mondják, hogy Amszterdam volt a magyar foci Mohácsa. Ez nem igaz! Mohácsnál a magyarok derekasan küzdöttek, és úgy estek el. Ne figyeljetek a külsőségekre, csak a meccsre koncentráljatok.
- Na ne hülyítsük már egymást - hallatszott az öltöző végéből.
- Ez nem hülyeség. Most ugyan nekünk bealkonyult, de ahogy a mondás tartja : "Minden alkony egy új hajnal kezdete". Ti most egy új hajnal előtt álltok.
- Miért Tomival mi történt?
Ez jó kérdés volt, Tomit sehol nem találtuk, ezért most nem került a kezdőbe, viszont a jegyzőkönyvbe beírattuk, hogyha előkerül, akkor szükség esetén csatába tudjuk dobni.. Devecseri viszont bekerült, és kicsit tartottam tőle, hogy az öngól még mindig benne van tudat alatt. De rájöttem, hogy csak kell neki egy fix pont amihez viszonyíthat.Lipták tökéletes választás, ha jó irányból megy fel a pályára, akkor mindig az ellenfél kapuja felé néz, így ha Szilárd is mindig csak arrafelé áll, nem fejelhet saját kapujára. A meccs úgy kezdődött számunkra , mint az egész selejtező-sorozat: magyar- és andorrai himnusszal. A kezdő sípszó után pedig rögtön elkezdtünk a saját jól bevált játékunkat, azaz ívelgettünk, mint a legszebb időkben. Bátran állíthatom, ez a játékstílus igazi hungarikum, ilyet sehol máshol nem látni válogatott csapattól. Azonban hiába a mezőnyfölény, hiába a 70 beívelés - amiből több mint 20 a pályán belül maradt - a gól csak nem akart megszületni. Talán túlzottan is beszorítottuk az ellenfelet a kapuja elé, ezért kintebb kellett őket csalogatni. Erre szerencsére megvoltak az emberek, és pár eladott labdával egészen a saját tizenhatosunkig húztuk őket. Még a kontrákat is direkt elrontottuk, hogy azt higgyék, hogy meg vagyunk zavarodva. Egy jó horgász először alaposan beetet, és csak utána fogja ki a Moby Dicket. Sajnos azt elfelejtettük, hogy a horgászok nem félidőre játszanak, így mire a beetetés már pont készen volt, és jöttünk volna a villantóval, addigra lefújták a félidőt.
Szünetben jó volt a hangulat az öltözőben, a hollandok vezettek, és az észteknek is csak 2-t kellett rúgniuk a románoknak, mi pedig éreztük, hogy a mi meccsünkön gól már csak idő kérdése. Tudtam, hogy nem lehet gond, viszont a védelmet frissíteni kell. Ilyenkor, mikor kevés dolguk van, fejben jobban elfáradnak, mintha folyamatos nyomás alatt lennének, és most egy kihagyás nem fért bele. Ráadásul térfélcsere is volt, és Liptáknak meg kellene fordulnia, hogy megint az ellenfél kapuja felé nézzen. Cserélni egyszerűbb, viszont akkor Devecserit is le kell hozni, mert ha nem tud mihez tájékozódni, akkor megint bajban lehetünk. Persze ezt így nem lehet közölni velük, mert oda az önbizalom, és hétvégén már komoly bajnoki meccsek jönnek. Az meg azért tényleg tétre megy, mert hozni kell a megbeszélt eredményt. De szerencsére tanultam rengeteget lélektanból és stratégiából.
- Eddig nagyon jó lesz srácok. A védelemnek viszonylag kevés dolga van, így átállunk a tolódásos védekezésre. Zoli és Szilárd kitolódik a kispadra, Vili átjön jobbról balra, Józsika tied a jobb széle, Zsolti meg megy középre.
A második félidő olyan volt mint az álom. Rögtön az elején sikerült előnybe kerülni, Niko lebólintotta a labdát a földre, és a feltörő karsztvíz fellöbbölte a zsugát a felsőbe. A magabiztos előny tudatában már visszaállhattunk kontrázni, hiszen a vendégeknek jönni kellett előre az egyenlítésért. Jöttek is, mi pedig szépen beálltunk kontrázni. Hosszú, tért ölelő átadásokkal fárasztottuk az ellenfelet, ami teljesen más mint az ívelgetés. Vologya egyszer ajtó-ablak helyzetbe került, de sajnos itt most nem a gyakorló kapuk voltak, így 2 méterrel mellélőtt. Közben nagyon jöttek az andorraiak, ezért Szalaitól megkérdeztem, hogy fog-e gólt lőni a meccsen.
- Ne hülyítsük egymást mester - válaszolta, így lecseréltem. Németh még 1 perce sem volt pályán, mikor növeltük az előnyünket. Az egyik vendég-játékos utólagos elmondása szerint megsajnálta a mieinket, és Vili beadását átpörgette saját kapusa feje fölött. Ez már tetemes előny, ezzel kihúzhatjuk a végéig. Közben a vendégek egyik játékosának - San Nikolasnak - bekiabáltak, hogy telefonon keresik, valami probléma van egy tűzfallal, és ő most az ügyeletes. A tűzfallal egy probléma lehet, ha nincs elég cement a malterban. Ha ilyen kőműveseik vannak, szerintem mégiscsak jobban jártak volna, ha mi építjük a nemzeti stadionjukat. Szóval az andorrai játékos rohant lefelé, közben valami root-passwordot mormolt, meg ACL listát, így nem figyelt, és útközben valakit fellökhetett, amiért kapott még egy sárgát, és ezzel vissza sem jöhetett többet. Így most le lesz tiltva a következő selejtezőtől. Legfeljebb legközelebb ő marad otthon kenyeret sütni.
A meccset megnyertük, ugyanúgy 2 góllal mint a hollandok. Ez is bizonyítja, hogy egy szinten vagyunk az európai elittel, és a múlt péntek csak kisiklás volt.Szerettük volna a sokfelé húzó magyar labdarúgó -társadalmat egységesíteni, és ez sikerült is. A szurkolók most már klub-hovatartozástól függetlenül, egységesen utálnak minket, kedden este Dózsás és Fradista , Szpari- és Loki szurkoló vállvetve fütyülte a játékunkat. Az új kapitánynak már egyszerű lesz a dolga, csak figyelnie kell az emberek véleményét. A védelembe kell 4 db Kenneth Otigba. (Ha megsérül, akkor csak annyit mondunk "Kicsináltátok Kenny-t. Szemetek!") A középpálya 2 szélén egyaránt Huszti, középen Buzsáky, Tőzsér és Vadócz. Csatársorba egyszerre lép pályára a nagyot küzdő Torghelle, a rutinos Tököli, a fiatal Szalai, a gyors Lovrencsis, és Böde, mert ő mindig jön. Ha ez mind megvan, akkor már garantált a létszám-fölényes szituáció is. Minden adott, így az új cél Párizs, irány a Stade de France. A kijutásra minden esélyünk megvan....legalábbis 2014. február 23-ig. Akkor sorsolják a selejtező-csoportokat.
