Focista vagyok. Erre születtem. Vagy inkább lehet, hogy nem erre, hanem  arra, de most már focista vagyok. A foci a véremben van mint a koleszterin. Korán elkerültem otthonról. Kicsi pénzünk volt, nehezen jöttünk ki belőle, a munkával meg úgy voltam, hogy úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzáférjen. Egy nap mikor hazaértem már valaki ült a helyemen, és levest evett. 
- Tudod-e ki vagyok?
- Tudom hát! A csépai lókupec.
- Csak voltam. Most már játékos-ügynök vagyok. Gyere velem, elszegődtetlek ide a vasutas csapathoz. Aztán ha nem tetszik, szöksél csak meg bátran a szponzor-autóval, én majd harmadnapra elszegődtetlek máshova.
Hát mit volt tenni, vele tartottam, és naplót írtam a világ okulására, tudja meg mindenki miként mennek a dolgok a klubházban. 

december 2.
Pár napja jöttem még csak meg, Már első nap kezembe nyomtak egy SZÉP kártyát. "Egyél kölyök, meglátod jó sorod lesz itt. Nem lesz sok dolgod, csak rúgjad a gólokat, úgy púposodjon a háló a gólok után mintha viselős vóna."  Nemigen tudom hogy kell viselni a hálót, de rajtam ne múljon. Akkorákat rúgtam a labdába, hog csupa kék-ződ lett mire véget ért az edzés.  akkor néztem csak, hogy micsoda nagy ember lettem. Ilyen SZÉP kártyája se apámnak , se anyámnak, de még tán a királynak se volt. Már megérte labdarúgónak lenni. Irány akkor a kezdőcsapat. Mert ha  már első nap így  meggazdagodok, akkor ott  annyi pénzem lesz mint valami tekintetes úrnak?

december 10.
Péntek.Nem leszek hétvégén a kezdőben. Már-már kezdem azt hinni, hogy ügyetlen vagyok, de szerencsére ilyenkor tükörbe nézek, és erőt merítek belőle. "Tetoválás rendben, a séró is király. Focista vagy, erre születtél" mondom ilyenkor magamnak, és ez többnyire hat....néha hét...Múlt hét végén voltam odahaza, édesanyám azt mondta "Kisfiam, Te vagy ott a legügyesebb, csak ez a Stöger nem ismer még. Ha találkozol vele, mindig köszönj neki hangosan, meglásd, megjegyzi ki vagy, és majd többet játszol."  No ebben nem is volt hiba. Ez a Stöger eléggé jövő-menő ember, ez még játékos korából marad neki, gyakran mászkált a sporttelepen fel-alá, így volt hogy egy nap tízszer is találkoztam vele. ... sokat köszönhettem Stögernek. 

 december 12.
Jó kis döntetlent játszottunk a Honvéd ellen. Nem voltunk rosszak, de igencsak látszik, hogy nélkülem nem megyen a csapatnak a gólszerzés. Hát ez van, utolsó meccs idén, és talán az utolsó, hogy nem játszottam. A köszöngetős taktika beválni látszik. Holnaptól akkora gutten tag-okat köszönök majd, hogy a következő bajnokin már Dibusz helyett is én kezdek. Most viszont nincs apelláta, ahogy letelt a 90 perc, rohantam be az öltözőbe, hogy jusson meleg víz. Mire a többiek beértek, én már átöltözve, útra készen játszottam Crash Candy-t a telefonomon. Kicsit gyanúsan későn jöttek a többiek, mert állítólag a végén még rúgtak egy gólt , és  a győzelmet ünnepelték. Nélkülem ünnepeltek? Na szép, mondhatom, fene a csibész pesti pofájukat. Na de majd ha én is pályán leszek. Akkor lesz majd ünneplés, minden gól után elénekeljük a "Csicsónénak 3 lánya"-t. 

december 13.
Menesztették Stögert. Én meg itt állok az ajtóban 45 db tiroli rétessel, amit édesanyám sütött tegnap délután. Végülis, ha nincs edző, akkor edzés sincs. No, majd akkor megeszegetem én apránként. Még végig se gondoltam, mikor megjelent Zubkov, és elmart a dobozból vagy négyet, és két lépés alatt betömte és  meg is ette.
- Blincsiki ? - kérdezte.
- Nem Csiki...tiroli.... Turós.. -mondtam,
Ekkor jött Tökmag, ő is venni akart.
- Nonono , Nils Holgerson ! -húztam el a dobozt.
- Mi az, hogy Nils Holgerson? -kérdezte  a segéd-szertáros.
- Ennyit tudok csak norvégul.
- Dehát Nils Holgerson svéd volt.
- Akkor svédül is tudok....tanuljon meg Tökmag is svédül, és akkor kap rétest. Ki lesz az új edző?
- Még csak annyit tudni, hogy biztos nem Stöger.
... új tervet kell kiagyalnom a csapatba kerülésre. Szerencsére a szomszédom Koncz bácsi sokat látott ember, úgy beszélik, ha ettől is nagyobb gazember lenne, már valamelyik minisztériumban ülne. Na majd megkérdezem. 

december 17.
..megint péntek...Mindig péntek. Egy hete idehaza edzek, szól a zene, és a taktikát gyakorlom play stationon.  Új játékosként még a szurkolóknak is meg kell mutatni magam, így aztán a szurkolói oldalra fel is tettem  egy kis bemutatkozó videót..."Itt lakom, látod ez az a ház.." invitáltam körbe barátságosan  a nézőket, ahogy egy jó fej focistához illik. Az enteriőr - az olyasmi mint a függöny -   illik a magamfajta elhivatott focistához. A falakon poszter, bekeretezett Fradi-mez, és mindenhol a sportosság uralkodik. A földön törölköző teniszütőkkel, a nappaliban meg egy óriási Magyarország feliratú zászló, csak az M betű már lekopott. Lett egy kutyám is, Johnny, de őt nem tudtam megmutatni, kint fetrengett a mocsokban. Megmutattam viszont a szurkolóknak - egyelőre csak FIFA22-ben, hogy ha jövőre a BL-ben játszunk, mekkora alázós gólt ragasztok Neuer kapujába. "Na mi van te naplopó ? "  -üvöltöttem a képernyőre a gól után. Ilyen ez a foci, ezt nem lehet szív nélkül csinálni, itt ott kell lenni 110%-ban , akkor is ha csak a tévé ellenjátszik az ember. Remélem jövő héten már lesz valami.

december 20.
Csercseszov lett az edző. Igazi mester.  Azt mondják ismeri a magyar focit, többször is járt már itt. Először még Zsukov kapitánysága idején, majd Lobanovszkijjal is. Utóbbitól leste el az edzői fortélyokat , és attól tanult mosolyogni is. Na jól van, akkor nincsen itt semmi probléma. Akkor valami kis vigyori edző lesz. Van 2-3 jó viccem. Nem beszélek ugyan oroszul , de itt mindenki más nyelven beszél, aztán valami google transzléttel fordítják a mondandójukat a másiknak. Gyorsan lefordítom én is a két viccemet oroszra, bemutatkozáskor előadom, aztán onnantól enyém a 10-es mez. Kérheti azt onnantól tőlem bárki, én mint becsületes új tulajdonos,  akkor se adom vissza ha a régi gazdája két mankón csúszik érte. Nem lesz itt hiba.

december 22.
Az új edzővel még nem találkoztunk , egyelőre még csak edzegetünk. Annyit megtudtam, hogy mégse vigyori edző, szóval a google-s fordítás megy egyelőre a fiókba. Annyira nem vigyori, hogy nincs is olyan kép amin mosolyogna. Ilyen marcona embert még a kalendáriumban sem láttam, pedig ott aztán messze földről híres marcona szerzetek is vannak. Tegnap találtam ugyan egy képet amin mosolyog, de mikor megmutattam a szertárosnak, az mondta, hogy ezt a képet igen gyorsan tüntessem el, ha jót akarok.
- Aztán miért? 
- Ez egy híres photoshop-olt kép. Még a Szpartaknál volt edző, mikor az egyik afrikai légiós ezzel akarta megviccelni.
- És sikerült?
- Állítólag annyira zokon vette, hogy a srácot három napig futtatta a stadionban, úgy, hogy a hátizsákban volt a csapat összes meccslabdája. De nem ám csak körbe-körbe, hanem még a nézőtér lépcsőin is föl meg alá. A srác utána felhagyott a focival, és dániába költözött, ott is telepedett le...valami Kipketer volt a neve ha jól emlékszem. 
No ilyen csúfság velem csak ne történjen, mert azt sem tudom hol van Dánia, így azután széttéptem a képet hüvelyknyi darabokra, a kukába vágtam és azt mondtam "Száz macska , kilenc macska"...még álmomban se kisértsen.

december 25.
Jó ez a karácsonyi pihenés. Itthon vagyok a családdal, nyugalom van, feltöltődés, ilyesmi. Karácsonyi ajándéknak mindenki kapott egy olyan Fradi csapatképet, amin az összes játékos fejét kicseréltem a sajátomra. Egyszer úgyis bent leszek a kezdőben. Persze a foci ilyenkor sem szorulhat a háttérbe, egy igazi labdarúgó mindig edzésben kell maradjon. Kaptunk táplálkozási tanácsokat, azt megfogadtam. Naponta maximum 2 szelet bejgli....mi mondjuk hosszában szoktuk szeletelni, szóval többet nem is igen tudnék megenni. Persze edzeni is kell, azt mondták szálkásítsak.  Napi 3 tányér halászlét eszek, rakom bele a pontyot, a végén időnként gúlányi szálka is összejön. Naponta 2x 45 percet szoktam kisszéken ülve tévézni. A fotel kényelmesebb, de hamarosan megint meccsek vannak, nem szabad elszokni a kispadtól. A hokedli ugyan kényelmetlenebb, de egy focistának néha sanyargatnia kell magát, és ez hosszú távon meghozza az eredményt.

december 28.
Volt kis időm, hát rákerestem az új edzőre. Először csak a faluban kérdezősködtem, de utána felavászkodtam az internetre is.  Azt írja a orosz wikipédia - persze nem magyarul, de a google translate már akkora barátom, hogy pénzt is kért kölcsön - , hogy szibériában kezdett edzősködni, az ottani megye 2-ben. A csapatban a tanácselnök fián kívül 3 dámszarvas, 5 kamcsatkai barna medve és 2 nyírfa volt, és mivel az elnök fia csatár akart lenni, ezért  3-4-3-ban tolták, a két nyírfa lett a másik két csatár. Volt még valami nagyfejű paraszt is akinek puskája is volt, de az inkább vadászni szeretett, folyton a lesen volt. A csatárnsornak az volt a beceneve, hogy a "három falábú". Csatárnak a falábúak is jók, mert ha hibáznak, akkor ott vannak a többiek, hogy kijavíthassák...gondolom a két nyírfa meg még jó magas is, ez beadásoknál nagy előny. Azt is írja még, hogy tavaszi-őszi rendszerű bajnokságban, 10 fordulóval a vége előtt veretlenül vezettek, de korán jött a tél, a pénz meg kevés volt, így a két nyírfát be kellett áldozni, hogy fűteni lehessen a klubházat. Utána már nem volt ugyanaz a csatársor, és bár a medvék mindenki megettek aki arra ment, de a sok döntetlen miatt végül rosszabb gólkülönbséggel lemaradtak a feljutásról, és a csapat szétszéledt. Szétszéledt csapaton már a piócás ember se tud segíteni, így Csercseszov is odébb állt, de ez meghozta neki az elismerést, és már csapatoknál is hasznát vették a szakértelmének. 

december 31.
Kint az udvaron szilvesztereztünk, már kora délután kis bográcsozást tartottunk. Ott volt a csépai lókupecből lett ügynököm is, aki sose hagyna ki egy potya evészetet. Ragaszkodott hozzá, hogy ő hozza a bográcsot.
- No ez itt a bográcsom, Sanyi a neve. Ebből sose fogy ki az étel, most is csak kicsit megöblítettem. Ebben olyan sürü leveseket lehet főzni, hogy az már főzelék. Na ezzel én megtettem a magamét, a többit intézzétek ti.

Kavartuk, kevertük, de  szabad levegő, akkor foci. Végre kint a házból, jó idő is volt, hát gondoltuk focizunk egy kicsit. Bemelegíteni nem kellett, mert végig a bogrács mellett álltunk. Sajnos első lövésből úgy lőttem telibe az üstházat, hogy az nagy robajjal két  métert csúszott az oldalán a betonon, a parázs meg csak pattogott szerte széjjel. A nagy zajra előjött a szomszéd Koncz bácsi és látva a szétrepkedő parazsat csak annyit mondott :
- No a tüzijátékot ritka gyorsan fejezzétek be, mert kiengedem a kutyát. 
Kaukázusi medveölője van. szóval nem vitatkoztunk. A bogrács is felborult, a volt lókupecz ügynök rögtön térdre rogyott mellette.
-Jajjjj ! Sanyi! Sanyikám !!! Hát mé csinálod ezt velem??!  Hát legalább a száraz bejgli itt vóna, hogy csak a zaftját feltunkoljam, már azzal jó lehetne lakni. Eredj komám az éjjel-napaliba - mondta nekem - hozzál kenyeret, vagy szikkadt zsömlét, ha más nincs, én addig itt maradok őrizem addig, nehogy fölegyék a verebek.
A srácokkal nekiindultunk, és átmentünk máshova szilveszterezni. Nem siettünk, mert hun van már karácsony?!

január 3.
Sznovüm gódom!  Ma volt az első edzés. Gondoltam lemegyünk edzésre, pacsizunk, beszélgetünk a srácokkal, esetleg megkérdem Tökmagtól, hogy : "Hö? Nils Holgerson?"  De aztán másként alakult. Az új edző - a Mester -  szólt pár szót, aztán kérdezte Csaba bácsit, hogy van-e itt valami néphagyomány az első edzésre. Csaba bácsi mondta, hogy nincsen, de igény az lenne rá igencsak. Esetleg  valami kis laza kocogás kellene, hogy mégis mozgolódjunk, és a verejték kimossa a bejgli maradékát. Mondjuk lehetne futni egy-két sziget-kört a Margit-szigeten.
A Mester kicsit összerázkódott a sziget-kör hallatán. Kiderült, hogy egyszer már próbált ilyet, mikor a South Melbourne edzője volt, de a 22 játékosból csak 3 ért vissza, ők is csak 1 év múlva. Néhányan Sydney-hez érve letelepedtek és családot alapítottak, pár új-zélandi meg inkább hazaúszott. Biztosítottuk róla, hogy itt nem lesz ilyen, nincs ember aki a Dunába beugrana úszni. Szóval futottunk, de valami nyelvi félefordítás végett a  Szentendrei-szigeten. A tüdőm ott van kiköpve Kisoroszi határában egy kocsánytalan tölgy alatt, ha egyszer lesz újra erőm, akkor visszamegyek érte.

január 4.
Előző nap többet futottam, mint egész tavaly, mikor a csősz folyton kergetett a kukoricásban. Hát... nem esett jól, se akkor, se most. Nap végén csak kóvályogtunk, mint vasorrú bába a mágneses mezőben. A Mester egyik segítője kicsit beszél magyarul, többnyire ő kommunikál velünk, most is ő próbált bíztatni minket.
- Kell erónlet. Ha mü igyjos edzótabor , akkor ott kicsit belehuzni majd. Rateszunk agyin lapattal.
- Hová megyünk? Marbella? Ciprus?  Belek?
- Da ....belek .... azokra vigyazni kell majd, nehogy kilógjon. Megyunk kicsi nyugodt hegyi falu..Nyizsnij Novgorod.
- Hát, ha olyan messze van, mint amilyen hosszú a neve, akkor vacsorára nemigen érünk haza. Meg talán pont azon a héten leszek beteg, így lehet nem fogok tudni menni..
- Majd meglatjuk -mondta farkasvigyorral. - Ma jo dolgotok lesz...lattok majd szep orosz lanyt..

Ettől egy darabig jó kedvünk volt, mégiscsak tudják ezek az oroszok hogy lehet feldobni a hangulatot....aztán hamar alábbhagyott a kedv, mikor kiderült, hogy nem orosz lányt fogunk látni, hanem Oroszlányt...és odáig persze futva megyünk. Senki nem akart mellettem futni, mert úgy sípolt a tüdőm - vagyis ami tegnap óta maradt belőle - , hogy valahányszor levegőt vettem a többiek megálltak, mert azt hitték a bíró sípolt, hogy lesen vannak....A foci egy csapat magányos ember sportja...

január 5.
- Drágám,nem szaladnál le a boltba edzés előtt ?
..ezek után nem csoda, hogy idegállapotba kerültem. Hát már otthon is ez van?  Szó nélkül vágtam be az ajtót, és úgy otthagytam Rozit, mint szent Pál a blotnyikokat. Két nap telt el, de már úgy érzem magam mint Forrest Gump. Folyton futunk, mintha bármi sürgős lenne az életben. Hiába futunk, attól nem érünk be hamarabb a BL döntőbe. Szerencsére ma rögtön az elején közölték, hogy nem lesz futás, ma a labdás edzés jön. Ez az én pillanatom, most kiderül, ki mit is ér. Futni bárki tud, akit kergetnek az meg aztán főképp. De hogy a régi mondás tartja, "Apálykor derül ki, hogy kin nincs fürdőgatya"
Labdával verhetetlen leszek, megmutatom mi is az a joga bonito, még akkor is, ha előtte nekem is meg kell tanulnom gyorsan...Hát.. Medicinlabdával ez nem annyira könnyű. Még a dekázás csak-csak sikerült, de a vége fele már azt éreztem, nem dekázás ez, hanem kilózás.
Az első kapura lövésnél levált a cipőm talpa, a másodiknál meg a cipőm is. Mielőtt a harmadiknál a lábam szakadt volna le, orvosoltam a problémát, de a leukoplaszt is csak 1-1 lövésig ragad meg, utána újra kellett ragasztani. De nem csak én jártam így, Dénes egy ívelés próbált meg megszokásból kifejelni, aztán még délután 4-kor is hallotta a déli harang-zúgást. Nem lesz ez így jó. Az biztos, hogy bármelyik ellenfelünket meg tudjuk majd verni. Csak focizni ne kelljen ellenük. A Mester nézte az edzést, de nem nagyon szólt, csak a fejét csóválta folyton.

január 6.
Megvolt a mester első nyilatkozata. Elmondta, hogy szigorúság lesz, és nem kérni fog, hanem megmondja a frankót majd. ..ha a szigorúság még csak ezek után lesz, akkor eddig a  demo verzió volt? Ha ez még csak a pajtáskodós korszak volt, akkor lehet nem tudom mi jöhet még. Esetleg hozza a sós puskát, és aki nem fut eléggé, azt azzal bírja szaporább mozgásra. Ha meg ide akar igazolni pár kamacsatkai medvét, akkor esetleg kölcsön tudom kérni  Koncz bácsi kutyáját, hiszen nem tüzijátékoztam. Viszont lehet, hogy a kaukázusi medveölő, csak a kaukázusi medvék ellen jó. Jövő héten állítólag adunk az erőnlétnek, és lefutjuk a Dakar rally útvonalát. Az autóknak van ugyan 5-6 nap előnye, de a mester azt mondta nem gond, simán behozhatjuk, mert azok megállnak éjszakára....Felhívtam Stögert , és egy Guten Tag után letettem a telefont. Fene tudja, hátha lesz még edző valahol, nem árt ha emlékszik rám. Felhívtam a lókupecot is, még mindig a bogrács mellett kucorgott. Mondtam, hogy csak kifli volt, azért kések, meg, hogy itt egy napot nem akarok tovább maradni, inkább szegődtessen el az útkaparókhoz, az se érdekel.

január 7.
Péntek...Mindig péntek. Jó a kedvem, kölcsönadott a csapat NB3-ba. Délelőtt fél 10-kor otthon ülve néztem a Jurosportot. Jó egy kicsit pihenni ennyi edzés után. Az új csapatom csak márciusban kezdi meg a felkészülést, addig heti 2 edzés, ebből az egyik az nem kötelező, a másik meg választható. Edzőtábor nincs, csak disznóvágás februárban, meg majd valami bogrács-gulyásos dzsembori az első meccs előtt. Na ez az.
Egy igazi focistának nem edzés kell, hanem egy jó csapat, egy remek közösség, ahol meg tudja mutatni az igazi tudását. A foci nem a sebességről szól, a rohangálásról szól. Ha lassaban futsz, jobban olvasható a mezen a felirat. Ha lassabban cselezel, a nézők sem maradnak le egyetlen trükködről sem. Nem erőnlét kell, hogy a 93. percben is tudj futni, hanem olyan taktika, hogy addigra már régen megnyerjük a meccset, és elég legyen csak passzolgatni. Ez az a foci ami ide kell, ezért lettem én focista...Ha mégis bejutna a Fradi a BL-e, akkor csak előszedem a fiókból a 2 oroszra fordított viccet, átdobom emailban, és visszaszegődök ...Most azonban szívvel-lélekkel készülök a NB3 nyitányára...Inkább csak lélekkel., Már el is kezdem a formaidőzítést, mert ez lesz a legfontosabb...persze előtte még valamit meg kell tennem. Dobok Tökmagnak egy SMS-t : 
"Na? Nils Holgerson? "