Ezen a héten tehetséges klubvezetőink vigyázó szemeiket a déli határra vetették, ki scoutjai útján, ki személyesen tekintette meg a menekülttáborokban és tranzit zónákban próbajátékon szereplő szír és magát szírnek valló labdarúgókat. A szokásoknak megfelelően először Kispesten mutatták a jövő embereit, akik nagyon örültek a fedélnek a fejük fölött, mely az akadémián várta őket. Természetesen ha légiósról van szó, akkor Szombathelyen, Székesfehérváron és Miskolcon se akartak lemaradni, így ők is megvettek néhány játékost a Keletiben tevékenykedő rabszolgakereskedőktől. Meglepetésre Pakson is megtörték a hosszú hagyományt és külföldi játékost igazoltak. Rögtön kettőt is, akik megfordultak a damaszkuszi körzeti negyedosztály U21-es válogatottjában és az egyikük látta már videón Messit is. 

Mielőtt legyintenénk, hogy "Nekem nyolc!" , ami egyfelől rárezonálna az aktuálsi forduló sorszámára, másfelől hű képet festene az eddigi hétről, nos azelőtt még az elején szögezzük le : ez a derby végre Derby volt. Igen, így, hogy : "Derby" nagybetűvel az elején ( majd négy kicsivel, mert azért messze még a Kánaán, de kezdetnek nem lenne rossz. Kapufa után foglaljuk össze röviden, hogy mi történt a délutáni meccseken, majd elemezzük az Újpest - Fradit. 

Vége a szeptemberi EB-selejtezésnek, így legjobbjaink visszatérnek végre a szivük csücskének számító szeretett hazai klubjuk kötelékébe, illetőleg a haldokló nyugatot képviselő külhoni klubjuk kispadjára, hogy a hétvégén ismét elkápráztassák a stadionokba kilátogató több tízezer szurkolót. Hazai pontvadászatunk is folytatódik, és it végre hagyhatjuk a matekolást, nem kell számolgatni, hogy hány pont kell a Haladásnak a legjobb 3. helyhez, vagy milyen csillagállás mellett lehet bajnok a Vasas, hanem egyszerűen csak nézni kell a fantasztikus teljesítményeket, ámulni a hatalmas gólokon, és örülni a győzelmeknek. Kapufa után nézzük tételesen, hogy hol- és hogy kinek lehet örülni úgy igazán.

Észak-Írország - Magyarország 1 - 1

A válogatott sikeresen megérkezett Belfastba, a következős sorsdöntő mérkőzés színhelyére. Igen, ez már nekünk az n+1-ik sorsdöntő meccsünk, és újra "most vagy soha" , és "de most megmutatjuk" és "muszáj nyerni, ezért támadni fogunk".  Ezek közül, most van ami nem csak a szokott szópanel, hanem valóban így van, mégpedig az, hogy ha nem nyerünk, akkor nekünk reszeltek. A pénteki döntetlen után Görögország kezében (is) lehet a sorsunk. A kapufa után magyarázat, rövid hangulat-jelentés, esélylatolgatás.

Magyarország - Románia 0 - 0 

Elérkezett a "Nagy Igazságok" napja, amikor pár nap alatt kiderül, hogy a kijutást illetően Dárdai Pál-csapatból lesz-e Pató Pál csapat ("Ej ráérünk arra még"), avagy a válogatott hősök díszlépésben vonul a róluk elnevezett Hősők terétől a Sanzel ...izéig.... Ez a két győzelem annyira kell, mint egy falat kenyér a marhapörkölt mellé, hiszen ebben az esetben csoportelsőként várhatjuk az utolsó két fordulót, és akkor már valóban úgy tűnne, mintha lenne válogatottunk. Két vereség esetén viszont...hát..akkor, mint (s)tor(c)kos borz... Elemezzünk, hogy tippelhessen mindenki 

Ma sorsolnak az EL-ben, de minket ez aztán egyáltalán nem érdekel. Tényleg sikerült az, amit aztán idén nem gondoltam, hogy a söreim 27%-ból telepumpált kormánycsapatok még egy árva EL-csoportot sem tudtak összehozni, miközben Azerbajdzsán három csapattal is megérte a nemzetközi kupák csoportköreit. Kifordult a világ önmagából, valamelyik stadionban tilos a szotyizás, a partjelző bedobásnál beinti a lest, és közben Kovács Zoltán elindult megmenteni a Videotont. Nincs más hátra, mint a jól megszokott románozás a következő napokra, ami minden bizonnyal mindenkit kellemes nosztalgiába fog ringatni. Tényleg, azt tudtátok, hogy a románok 43%-a még soha nem internetezett? Erre azt mondanák, hogy Gheorghe Hagi, de ő meg makedók. Na, mindegy, de ne feledjétek, hogy a következő egy hét kiváló alkalom, hogy kulturális és nemzeti fölényünket iróniával megtűzdelve hangoztassuk sörök mellett. Előtte még viszont lesz egy forduló a tizenkét csapatos Bohócligában, például egy Honvéd-Felcsút örökrangadó.

A kezét az alacsonyabb osztályok ütőerén tartó Bastille kolléga hívta fel figyelmünket egy közönségcsalogató kezdeményezésre a hatodik vonalból. A siralmas hétvégi bohócliga nézőszámok ismeretében megosztjuk, ezért talán járnánk a családok meccsre.

Pető Tomi megbízott edzőként is hamar felvette a fonalat, már ami a nyilatkozatokat illeti. A tegnapi szösszenetből a „válogatott játékost ne állítsanak ki sorsdöntő selejtező előtt” c. elmélete is megérne egy posztot, de mi most a korábbi főnökbe történő beleszállást örökítjük meg, röviden, csak két idézettel.