
A mindig elegáns, ám a zakót felsőteste helyett mostanság a pályán elviselő Urbányitól megváltak Kecskeméten. Hét meccsen egy győzelem, 11 rúgott és 21 kapott gól volt az ami betette a kaput az egyébként mérhetetlen sok helyzetet kidolgozó együttes élén.
A KTE játékára nehéz azt mondani, hogy rossz lenne, kifejezetten olyannal próbálkoztak, úgy építették fel a csapatot, amit az alföldi tanyavilág szurkolója látni szeretne. Támadásokat és gólt látni. Urbányi bukásához nem is a terv szó szerinti teljesítése vezetett, hanem az, hogy a klubházban ugyanazt a gondolatot másképp értelmezték, mint az öltőzőben. A támadásépítésben még egyet tudtak érteni, ellenben amíg a tulajdonosi kör a gólt, mint a -szerzés előtagját képzelte el, addig a védelem inkább beszopta azokat. Ráadásul annyira tömegesen, hogy azt képtelen volt ellensúlyozni a nyáron Tökölivel dúsított támadósor.
Várható volt, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor valaki tényleg belehal a szép játékba. Ha az iszonyatosan sűrű mezőnyben jövőre is ott szereténénk látni a Kecskemétet, akkor gyorsan lépni kellett. Idény közben csapatot cserélni kockázatos, marad tehát a mádám munkakönyvének adminisztrálgatása.
Bepassz Pista olyannal próbálkozott, amivel egy kiscsapat edzőjeként kell, és amihez hasonlót Véber Gyuri is csinál Pápán. Nem biztos, hogy rajta, a képességein ment el.
Nézzük inkább milyen lehetséges megoldással kecsegtet számunkra a Bohócliga logikája: Eredménytelenségre hivatkozva Csertőit holnap menesztik a Haladástól, és még csütörtökön átül újra a Kecskemét padjára, hogy nyolc fordulót követően, jövő tavasszal Szivics mester váltsa az ideiglenesen, két mérkőzésre visszahívott Urbányit. Vagy valami egészen mással.


Úgy hozta az élet, hogy munkámból kifolyólag egy hetet Skóciában tölthetek, egész pontosan Glasgowtól nem messze, egy kisvárosban, Greenockban illetve Largsban. Egyik munkatársam biztosította a lehetőséget, hogy megtekintsem vele a 


Nehéz lenne vitatkozni azzal az állítással, hogy az eurokupák lebonyolítási rendszerének 2009 nyári megvariálásából a magyar klubcsapatok közül eddig főleg a Debrecen profitált. A Hajdúság fenoménjai tavaly a BL díszvacsoráján ügyeskedtek össze egy asztalfoglalást, idén pedig az EL csoportkörében ízlelhetik meg a desszertet. Az ellenfelek közül a PSV Eindhoven és a Sampdoria talán még az egyszeri Bohócliga-fanatic látóköréből sem esik ki, a harmadik társaságot viszont nehezen lehetne az egyetemes futballtörténelem legfőbb befolyásoló erői közé sorolni. Mindez azonban csalóka: a nem túl fényes távoli időket üstökösként felívelő közelmúlt teszi elviselhetőbbé. A kupacsapataink útjába sodort ellenfeleket mantrázó sorozatunk következő epizódjában a Metaliszt Harkov gárdáját kínáljuk fogyasztásra. (A várost oroszul Harkovnak, ukránul Harkivnak hívják, mi némi dilemmázás után az orosz változat mellett maradtunk, több okból is. Egyrészt a városlakók jelentős része oroszajkúnak vallja magát, másrészt egy oda valósi ismerősünk egyértelműen az orosz változat mellett tört lándzsát, harmadrészt Ukrajna határain kívül is főleg orosz nevén ismerik a települést.)
Csütörtök van, holnap kezdődik a hétvégi forduló, írnám, hogy vissza a dolgos hétköznapokhoz, de nem tehetem, mert Huszti Szabolcs