Kis technikai leállás után újra beharangozóval jelentkezünk, amihez természetesen tippjáték is tartozik. Ha valaki esetleg - a 'biztoshoz hasonlóan - átaludta volna az elmúlt hónapokat, az most úgy érezheti magát, mint Pamela a Dallasban, lévén, hogy szinte semmi nem történt, és az egész EB szereplés is olyan mintha csak álmodtuk volna. Klubcsapataink abban a szakaszban zuhantak ki a nemzetközi szintérről, amit régebben még csak erőnyerőként szemléltünk. Ilyenkor régen a pékek és a villanyszerelők tolták egymás ellen, hogy a győztes kieshessen ellenünk, de mára sajnos mi lettünk a villanyszerelők. Jobb is egymás közt  Nemzeti - pardon Nemzethy- bajnokságban, lássuk tehát, hogy most hétvégén milyen oddsokat lehet adni a miniszter úr csapatának a polgármester úrék ellen, illetőleg, hogy a pártitkár úr és a téeszelnök úr csapatai mit játszanak.

Miközben a biztos szerkesztősége messzebb van korábbi csúcsformájától, mint Gellei Imre aktuális csapata a bajnoki címtől,  a posztsivár időszakban nem várt helyről kaptunk segítséget. Az ősz folyamán, mikor a Honvéd menetelése még csak a szárba szökkenés fázisában volt, Artie sporttárs felelőtlen ígérettel állt elő: közös meccsnézést ígért be arra az esetre, ha a csapat május elején is a dobogón tanyázik. A Bohócban és főleg Kispesten minden és mindennek az ellenkezője is lehetséges, így nem meglepő, hogy a bumeráng visszaütött és Artie terven felül a Bozsikban találta magát. Becsületére legyen mondva, hogy állta a szavát és ha nem is a páholyban, de a tribünön nézte végig, amint a forduló előtt matematikailag még nem, gyakorlatilag viszont már viszlátos Gyirmót felett ténylegesen is meghúzzák a vonalat, mellékesen meggyőződhetett a lilahagymás zsíroskenyértől a kispesti csatornarendszer hiányosságai miatt időnként vízeséssé változó piszoárokig sok mindent felölelő Bozsik-stadion-életérzésről. Artie most alighanem legalább egy évig naponta hússzor leírja egy vonalas füzetbe, hogy többet nem fogad a Honvéd ellen, mi pedig merüljünk el élménybeszámolójában a kapufa szétforgácsolása után (a képen a vendégszektor, ahol a kiélezett pillanatokban három rendező is vigyázott a két, távolról vendégszurkolónak tűnő bámészkodóra).

Miután a róla elnevezett akadémia is megható sorokkal, a „Kispest” és „Honvéd” kifejezések kerülésével emlékezett Öcsi bácsi születésének 90. évfordulójáról, úgy érezzük, a korszellem jegyében, nekünk is a nyilvánosság elé kell tárnunk eddig soha nem látott dokumentumokat.

Az ismert események miatt a héten a diplomáciai élet híreivel jelentkezünk.

 Bernd Storck hitetlenkedve csóválta a fejét. A kelő napba nézett, majd vissza a GPS kijelzőjére. Majd megint a napra, majd megint a kijelzőre. Rázogatta, földhöz csapta pár öles "Scheiße" káromkodás kíséretében, de a kis kütyü továbbra is azt jelezte, hogy Oroszországba a legrövidebb út Lisszabonon keresztül vezet, az érkezés időpontja pedig 2018. "Sebaj" -gondolta magában van itt valahol egy fiolányi csodaszer.  "Andy ! Hol a fiola?" - kérdezte világhírű segítőjét. "Fiola összetört". "Hm...akkor jöjjön a varázslat..."

A 22-es csapdája után a harmadik körre fordulnak a csapatok. Mi természetesen tudjuk, mi lesz a vége.

Alig pár hetes késéssel blogunk is megkezdi a Bohócliga tavaszi eseményeinek taglalását. Ne szépítsük: a ’biztos szerkesztőgárdája az elmúlt pár hónapban messzebb volt a csúcsformájától, mint egyszeri Puskás Akadémia-nevelés a felnőttcsapat kezdőjétől, és a posztok számát tekintve is az elmúlt időszak lyukas volt, mint a paksi sportkomplexum gyepszőnyege. Viszont nem gondoljuk azt, hogy idény közben lenne helyén való visszalépni a bajnokságtól, mint ahogy ezt Sopronban tették néhány évvel ezelőtt. Folytatjuk tehát a beharangozókat, de ha valaki úgy gondolja, hogy maga is kipróbálná magát a beharangozás műfajában, annak várjuk jelentkezését az oldalsávban található e-mail címen. Egyben várjuk továbbra is a tippeket – és persze a kommenteket is, hiszen a magyarfutball az elmúlt 30 évben a szájfutball vonatkozásában konstansan jobban teljesített, mint a lábbal űzött változatban.

Az elmúlt hetek az idénykezdeten és az idény eleji formán kívül elsősorban a szurkolók stadionokba történő, időnként cukrosbácsikat idéző módszereket is bevető visszacsalogatásáról szóltak a honi labdarúgásban. Kicsit talán meglepő módon az MTK-tól indult a mozgalom, pedig úgy gondoltuk, a Hungárián az elmúlt évtizedekben már hozzászoktak, hogy pálya, labda, mez, büfé, villanyvilágítás van, csak épp néző nincs. Tévedtünk, mert a kékek tették meg az első lépést, mikor egyetlen mozdulattal kukázták a szurkolói kártyát és csaptak le a jegyárakból is egy vaskosat. Mielőtt érdemben megijedhettünk volna, hogy a folyamat elburjánzik és következő lépésként a villamosmegállóba kiköltöző labdaszedők papírrepülővé hajtogatott ingyenjegyekkel kezdik dobálni az arra haladó villamosok gyanútlan törzsközönségét, a mozgalom vertikális helyett horizontális irányba kezdett szélesedni: először az MLSZ vágott bele egy spontán szurkolói közvélemény-kutatásba, majd a klubok kezdték hirtelen megirigyelni az 50 %-al csökkentett jegyárak világát. A lőrés alakuló pénztárak előtti tumultuózus jelenetekről, a jegyeket egymás kezéből kitépő szurkolókról még így sem nagyon hallani, de talán sikerült tenni egy lépést az ár/érték arány precízebb megállapításának irányába. Kíváncsian várjuk, halad-e tovább a folyamat – ha igen, az egyik út akár az is lehet, hogy néhány nevesebb múltbeli külföldi sztárt csábítanak ide egy-egy magyarországi meccs megnézésére. A hajtás után megnézzük, mivel kecsegtethet ez az alternatíva.

Sok szeretettel üdvözöljük Pintér Attilát a Puskás Akadémia kispadján, két Felcsút-közeli archív nyilatkozattal.

Év végén hagyomány, hogy az üzleti partnerek köszöntik egymást. Így van ez a hazai futball életben is. Szerencsére néhány email hozzánk is eljutott. Ezekből válogatunk.

Közeleg a zimankó, téli álmára készül a foci, még egy utolsó (előtti?) nekiveselkedése volt a hét végén, de minden elmond, hogy ennél kevesebb néző eddig csak egy hétközi fordulóban volt, meg a két héttel ezelőttiben. Ritka dzsuva egy idő volt. Nekiálltam kiakasztgatni a kertben a cinkegolyókat, hiszen itt az idő. Cinke nincs egy darab sem a kertben, van viszont kb 10-12 veréb akiket jól tartok egész télen, emiatt csak Verebesnek hívnak a kisállat-boltban. Jól esik persze, elő is kerestem a true-color jambósapkámat, és írtam a Benfica vezetőségének is egy emailt, hogy ne várjanak, mert honvágyam volt már Pest határában. Ezzel viszont vége is minden hasonlóságnak, mert én bizony tudok tévedni a magyar fociban...sőt..