Most, hogy véget ért a szezon, eljött az ideje, hogy felkészüljünk a következő évadra. Hasznos tanácsokkal kívánunk szolgálni a lelátói mindennapokhoz, hogy a meccsre látogatók otthonosan mozogjanak a stadionok világában. Összeállításunk első részében a szurkolói divatot vesszük górcső alá, azonban akik Fred Perry pikékben parádézó casualokra számítanak, rossz helyen járnak. A nyelvórákhoz hasonlóan a rendhagyó eseteken keresztül kezdve igyekszünk eljutni az általánosig. Rajta!
Az, hogy minden nő szeretne szép lenni az nem kérdés, mint ahogy az sem, hogy korántsem szép minden nő. Valaki, akivel nem volt kegyes a természet belátja ezt, vannak azonban olyanok, akik nem. Esetünkben egy angol amazon gondolta azt, hogy kedvenc csapatának, az amúgy híres-hírhedt Millvall FC-nek az ő „bájai” csinálnak majd reklámot, viszont a férfitársadalom jelentős részében ez a mez-harisnyatartó kombináció pontosan olyan erotikus vágyat keltett, mint egy pohár langyos sós víz. Pedig a háttérben a falra kiaggatott tigris-portrék sejtetni engedik azt is, hogy sokoldalú a modell, és a sportcsatornák mellett valószínűleg az Animal Planetre is előfizet.
A Stone Island cég termékei azon túl, hogy csillagászati összegért vesztegetik őket arról híresek, hogy a szurkolói divatban megatározó kultusz márkává váltak. Noha valószínűleg nem vödörrel, ásóval, gumicsizmával és bikinivel képzelte el ezeket a kabátokat tervezőjük, a képen szereplő hölgyek tisztában vannak vele, hogy ez nem divat, hanem életforma.
Persze nem mindenki ilyen daliás, viszont van, aki többet is megmutat magából. A képen látható fiatalemberek csoportja ugyan nem testépítéssel üti agyon szabadidejét, de büszke arra, amije van. Az alsógatya símaszkkal történő kombinálása kifejezetten hatásos látványt nyújt.
Aki a fenti divatirányzatnak kíván hódolni, annak nem lehet elég korán elkezdeni átöltözni. Ezt bizonyítja a képen szereplő müncheni fiatalokról készült felvétel is. Persze itt lehet más is az indíték, hisz kivel ne fordult volna már elő, hogy egy izgalmasabb derbi előtt kocsmáról-kocsmára betért volna egy italra, így a stadionhoz érve alig várta, hogy beengedjék, és egyből a mosdó felé vette az irányt. Ezzel a módszerrel értékes másodperceket spórolhatunk meg a beléptetést követően, ráadásul a biztonsági szolgálat munkáját is megkönnyítjük, különösen, ha kutya is van.
Megeshet az is, hogy nem csak a vizelet gyűlik fel a stadionhoz érve. Egy-egy hosszabb túra alkalmából természetes, hogy a társaság betér egy szimpatikus vendéglőben ebédelni. A rutinosabb szurkolók tudják, hogy ilyenkor a babgulyás és mindenféle tojásos ételek nem megengedhetőek a közösség szempontjából, hiszen a szurkolói buszokban az egy főre jutó légköbméterarány viszonylag alacsony, és egy röpke gáztámadás is végzetes lehet. Valószínűleg tudták ezt a képen szereplő nyitrai szurkolók is, akik valószínűleg romlott puliszkát fogyasztottak trencséni túrájuk alkalmával, így az indulás előtt nagyon helyesen közösségi úton szabadultak meg a felgyülemlett metángáztól.
Minden előrelátás mellett megtörténhet azonban a baj, így ha a szurkolói buszon mégis elviselhetetlen illatok kezdenék el csavarni orrunkat, és mégis stílusosak szeretnénk maradni, védekezhetünk a képen látható módon. Egyre azért figyeljünk ebben az esetben: egy ruhadarabot egy adott napon csak egy testrészünkre helyezzünk fel, különben a kívánt hatás ellenkezője is könnyen bekövetkezhet.
Ha el szeretnénk kerülni egy kínos cserét, megfelelő módszer lehet, ha különböző színű vagy fazonú alsókat használunk hagyományos, illetve az előbbi képen látható módon. Ráadásul, ha valakit kápónak választ a szurkolói csoportja, és olyan szerencsés helyzetben van, hogy annak akkora a létszáma, hogy nem ismer mindenkit személyesen, viszont nem olyan kigyúrt, hogy kitűnjön a mezőnyből, akkor a megafon mellett fontos azonosítója lehet az idegenvezetőktől ellesett piros baseball-sapka, piros esernyő, vagy (ahogy esetünkben a felvételen látszik) piros tanga.
Fontos az is, hogy ha már vetkőzünk, jól válasszuk meg az évszakot. Persze könnyű nekünk, akiknél télen csaknem fél évig nincs forduló, és nehéz a képen látható skandináv fiataloknak, akiknél jószerivel nincs meleg, azonban nem szeretnének kimaradni a pózolás fantasztikus élményéből. Ha mégis ilyen helyzetbe kerülünk, fontos, hogy figyeljünk oda az apró jelekre. Amíg a mellettünk álló hóember alól felsejlik némi rendőr, semmi gond, viszont ha utána sem öltözünk azonnal meleg ruhadarabokba, ne lepődjünk meg, ha megfázunk.
Az is megeshet viszont, hogy valaki eljut egy tengerpartra edzőmeccsre, netán nemzetközi selejtőze kiesni, egészen kivételes esetben pedig olyan is megtörténhet, hogy valaki Siófok szurkoló. Nekik lehet hasznos a következő tipp: ha csak beesünk a strandról, vagy az ellenfél tábora már elvette a sálainkat ott vannak még a törölközők, amikkel príma koreokat lehet bemutatni. Itt az élő példa.
Az is előfordulhat, hogy meccs előtt együtt sörözik két szurkolócsoport, és csak a meccs hevében kívánja elpusztítani az ellen táborát (lásd pécsiek kirándulása Pápa városában). Ilyen váratlan pálfordulások alkalmával idő közben sem szégyen zsebre vágni a protézist, ahogy a képen szereplő Kassa szurkoló tót atyafi szemléletesen bemutatja.
Ha unjuk már a helyi csapatokat, akkor nyugodtan gyarapíthatjuk a divatszurkolók népes táborát is. Amikor pedig kinyílik a bicska a zsebünkben, ha egy BL döntő napján ezreket látunk MU vagy Barca mezekben, gondoljunk bele, hogy nem csak nálunk divat egzotikus csapatoknak szurkolni. Afrikában például lépten-nyomon Torpedo Moszkva és Widzew Lódz sálas emberekbe botlunk, ami joggal bosszanthatja a helyi csapatok ultráit.
Persze megvalósíthatjuk a divatszurkolást hazai színekben is. Ennek a legelterjedtebb formája hazánkban a nethuligánkodás, amikor nem járunk meccsre, csak az interneten keménykedünk azokkal, akik ezt megteszik. Ha nagy mákunk van, még igazi balhékat is kirobbanthatunk úgy, hogy föl sem kelünk a fotelből. Azonban ha a korral akarunk haladni, és van skype profilunk is, nem árt, ha maszkot húzunk a balhézáshoz!
