Kezdjünk egy találós kérdéssel. Mi a közös Ausztráliában, Chilében, Montenegróban, Peruban, Szaúd-Arábiában, Szlovákiában, és Portugáliában?

1. Mindegyik ország. Stimmt, ezt a kezdő wikipedia-felhasználó is kinyomozza.
2. Nincs közte afrikai. Nem lehetne valamivel komolyabban?
3. Területi követeléseink vannak velük szemben. Hmm. Valóban?

A helyes megoldás: mindegyiküknél többször bepróbálkoztunk, de egyszer sem sikerült megverni őket. Tizenegy Tíz (plusz egy) olyan ország van, akik ellen Magyarország már mérkőzött, és még sohasem hagyta el győztesen a pályát. Listázom:

 * Csehország azért "rendszeren kívüli", mert ide csak az 1993-ban újra önálló államiságot nyert országot számoljuk. 1920 előtt többször mérkőztünk velük, nagyjából kiegyenlített sztatisztikai mutatókkal.
** Amíg nem derül ki, hogy ez mi a fene volt pontosan, fogadjuk kétkedve. Fény derült.

Portugáliával az először 1926 karácsonyán játszottuk. Egy barátságos mérkőzésre látogattunk az Ibériai-félszigetre és értünk el 3-3-as döntetlent. Az első közös mérkőzésre ezt a csapatot küldte ki a pályára Kiss Gyula szövetségi kapitány: Weinhardt, Nagy J., Mándi, Pesovnik dr., Kompóti-Kléber, Nádler, Braun (gól), Molnár Gy., Holzbauer (2 gól), Orth, Jeny.

Úgy tűnik Portugália kellemes téli célpont lehetett a háború előtt is, mert a következő mérkőzést 1933. januárjában játszottuk. Ismét barátságos, és ismét idegenben. A döntetlent azonban nem sikerült hozni, az olaszországi világbajnokságra készülő csapatunk kikapott 1-0-ra. Nádas Ödön szövetségi kapitány csapata a következőképp állt fel: Szabó A., Szemere, Bíró S., Barátky, Sárosi Gy., Magyar F., Markos, Cseh II., Teleki, Turay, Titkos (46' Déri)

1938. januárja újra Portugáliában éri válogatottunkat, az eredményessége viszont rohamosan romlik. Ezúttal a nulla rúgott gólunkra már néggyel válaszolnak luzitánék. A vereség után néhány hónappal azonban Dietz Károly csapata mégis világbajnoki döntőt játszhatott. Az elődöntőben 5-1-re picsázta el a svédeket, hogy utána a döntőben, egy felforgatott csapattal kapjon ki 4-2-re az olaszoktól. (Szabó A., Miklósi, Bíró S., Gyarmati, Turay (46' Szücs Gy.), Dudás, Sas, Vincze, Kállai (46' Szendrődi), Zsengellér, Titkos - félkövérrel kiemelve a világbajnoki döntőben is szereplő játékosok)

Húsz év szünet után, 1956 nyarán utazunk újra barátságosra. Az elbukott berni vébédöntőt követően, az éledező Aranycsapat egyik utolsó mérkőzésére. Lisszabonban telt ház, és 2-2-es eredmény. A döntetlen a korábbiak fényében jónak számítana, de az Ilku, Buzánszky, Teleki, Lantos (gól), Bozsik, Palotás, Budai II., Kocsis S. (gól), Machos (46' Berendi), Puskás, Fenyvesi összeállítású csapattól valahogy többet várna az egyszeri szurkoló.

Az ötödik magyar-porguált az 1966-os angolországi világbajnokságon játszottuk. Az Old Traffordon Augusto korai gólját még kiegyenlíti Bene a 60. percben, de a hátra lévő fél órában kettőt vágnak, így marad a bukta újfent. A későbbi két csoprtmeccsünket egyaránt 3-1-re hozzuk (Brazília és Bulgária ellen), így a vereség nem számít a továbbjutás szempontjából. Azután jöttek a szovjetek, nekünk mag maradt a "talán majd 70-ben" szöveg. (Nem jutottunk ki.) Baróti Lajos csapata: Szentmihályi, Mátrai, Káposzta, Mészöly, Sipos, Sóvári, Nagy I., Rákosi, Bene (gól), Albert, Farkas J.

Ismét jelentős szünet következik. 1983-ban látogatunk újra Portugália. A kellemesen érdektelen áprilisi derbin békés 0-0 született. Mészöly Kálmán csapata így állt fel: Katzirz, Martos, Kocsis I., Garaba, Tóth J., Hannich, Nyilasi, Póczik, Varga J. (77' Hajszán), Kiss L. (69' Töröcsik), Pölöskei.

Először 1998. szeptemberében, azaz 72 évvel az első páros mérkőzésünk után fogadjuk itthon a portugálokat. A kezdés álomszerű, Horváth Feri góljával vezetünk a félidőben. A vége azonban ismét lecsó. Sá Pinto kettő, Rui Costa egy szöget ver a koprsónkba. Az EB-ért menő harcból hamar kiszálltunk. (A magyar válogatott összeállítása: Király, Lakos (46' Dárdai), Fehér Cs. (78' Korsós Gy.), Hrutka, Mátyus, Lisztes, Halmai, Illés, Dombi  (78' Kovács Z.), Horváth F. (gól), Hamar.)

A következő évben rendezett visszavágó ezek után már tárgytalan volt. Pauleta kiállítása miatt ugyan egy félidőt emberelőnyben játszhattunk, mégis a portugálok rúgtak gól, sorrendben a harmadikat (0-3). Bicskei ezúttal a következő játékosoknak szavazott bizalmat: Király, Lakos, Korsós, Dragóner, Mátyus, Lendvai, Halmai, Pisont (25' Dárdai), Sowunmi (82' Kovács Z.), Egressy Gábor, Horváth F. (76' Herczeg M.). A pályára lépők közül Király és Dárdai jelenleg is ott van a keretben, valamint rajtuk kívül, az első meccsen szerepet kapó Fehér Csaba.

Az eddig játszott nyolc mérkőzés két csoportra osztható. Három volt tétmeccs, ezeken mindig kikaptunk, és mindig beszoptuk a három gólt. A másik öt inkább felkészülési jellegű, vagy - a korai időkben divatos - bevételszerző túrának számít.

A kérdés azonban nyitott maradt: miért vagyunk ilyen kirívóan eredménytelenek a portugálok ellen? Szegedi Péter egy tanulmányában érintőlegesen szól a kérdésről. A portugál labdarúgás stílusa két korai rendszerből eredeztethető. Egyrészt a dél-európaiak által importált dél-amerikai stílus dinamikus, individualista jellegéből, valamint a Közép-Európában meghonosodott, és új értelmet nyert, lapos, sok passzból álló, labdabiztos skót futballból. Az első világháború után, a kiáramló cseh, osztrák, magyar edzők és játékosok magukkal vitték a korábban tanultakat, és próbálták meg alkalmazni új állomáshelyükön. A magyar edző igazi minőséget jelentett Portugáliában egészen a hetvenes évek elejéig. A manapság világhírű Benfica első BEK-győzelmét épp Guttmann Béla irányítása alatt érte el 1961-ben.

Látható tehát, hogy a portugálok nem csupán megtanulták azt, amit meg lehet tanulni a játékról, hanem vegyítették a korábbi gyarmataikról érkező játékosok virtuóz képességeivel, habitusával. Az így kialakult egyéni stílusuk pedig láthatóan nem fekszik a nagyon hasonló stílusjegyeket hordozó magyarfocinak.