A Seduxen hatásmechanizmusát kimerítő mérkőzésen folytatta egyenes vonalú, egyenletes(en lefelé tartó) mozgását a csoport negyedik helye irányába címeres hadunk. A szurkolók túlordították I. Kappanhangú Léderer Ákost, 10-15 percenként egy-egy küldöttségünk tisztelgő látogatást tett a luzitán tizenhatosnál, a Koeman-szülőket a szívszélhűdés kerülgette a kétcsatáros játékrend láttán, végül mégis újfent a fehér zászló búsongott az Istvánmezei úti nirvána tetején. Koeman már jelezte, hogy Portugáliában szerinte bármi megtörténhet, amelyből Lothar „Be positive!” – attitűdjének újbóli felbukkanására asszociálhatunk.
Kandúrkáinkkal kapcsolatosan megszoktuk, hogy az utolsó tíz percet a gyomorfekély szinonímájaként alkalmazzák, a jelek szerint azonban mostanában az első tíz minutum sem tartozik már a zökkenőmentes kategóriába. A mérkőzés hátralévő részében a „küzdő” felek leginkább jóllakott óvodások benyomását keltették, a portugálok szívük szerint még a presszókávét is lehozatták volna a páholyból, ám a pincérek együttműködésének hiányában ez a projekt kudarcba fulladt. Magyar részről jómagam a kétcsatáros játékrendszer amúgy meddőnek bizonyuló kipróbálását tudnám pozitívumként felhozni – jócskán lemaradva ezzel Kisteleki tótumfaktumtól, aki szerint „a fiúk kiszolgálták a közönséget és ez a legfontosabb”, továbbá „úgy érzem, még nincs lefutva a továbbjutás kérdése”. Tengermély tiszteletem kinyilvánítása mellett célszerünek tartom, hogy amikor az amúgy jelentős pökhendikeppel induló vendégek trénere a sajtótájékoztatón tolja az ország pofájába a „Meglepett a magyar válogatott játéka, mert egygólos hátrányban is olykor tizenegy emberrel védekezett. Úgy tűnt, mintha megelégednének az egy nullás vereséggel.” tirádát, akkor a továbbjutással kapcsolatos vágyálmairól azért gondolkodjunk el.
Keresztvíz-lehúzás, tömjénezés
Babos Gábor: 4 A „jó kapus nem kap gólt három méterről” ptolemaioszi alaptételt egy, a ritmikus sportgimnasztika iránt elkötelezettséget mutató sportbarátoknak orgazmus-közeli élményt nyújtó bakugrással ignorálta. A mérkőzés egyéb szakaszaiban nem lógott ki a csapatból, Ronaldo két löketét üzembiztosan hárította.
Bodnár László: 5 Klasszisokkal jobban mozgott, mint pár napja Szélesi. Második félidei szabadrúgása erősen karcos volt. (v.h. szerint: taktika, vagy sem, az első félidőben nem volt szélsőjátékunk. Mivel a középpályán jellemzően védekező játékosok kaptak szerepet, Bodnárra és Halmosira várt a vonalak bejátszása. Nem tették meg.)
Juhász Roland: 6 Összefogta a védelmet, nem érződött rajta a sérülés. Ha nem lenne halk szavú, a csapat vezéregyénisége lehetne.
Gyepes Gábor: 5 Az első Ronaldo-lövés előtti tötyörgést leszámítva kellemes meglepetést okozott. A végén még elhomályosítja Vanczák Vilit? (v.h.: egyszer ugyan megkísértette az öngól, de Babos magabiztosan húzta le az égbe küldött gyertyáját. A második félidőben pedig ígéretes helyzetből, tarkóval fejelt végül veszélytelent.)
Halmosi Péter: 5 A szélrózsa minden irányába rúgdosta a labdákat, viszont vannak érdemei abban, hogy Ronaldorol a vártnál kevesebbet hallottunk. Az osztályzatnál figyelembe vételre került, hogy nem ez az igazi posztja. (v.h. számára Halmosi a meccs egyik hőse. Idegen poszton oldotta meg Ronaldo anullálását. Ellenben az kérdés, hogy mikor a megszerzett labdát meg kellett volna játszania, miért a labdaszedőket választotta.)
Tóth Balázs: 5 Kicsit félve tekintettünk színre lépésére, de nem lógott ki a csapatból. A támadásokat viszont ő sem tudta segíteni.
Dárdai Pál: 5 Ellátta a feladatát, nem okozott csalódást. Az előre játékban egy fokkal lehetett volna aktívabb.
Vadócz Krisztián: 4 Védekező középpályásnál nem indokolt pezsgőt bontani akkor, ha a mérkőzés egyetlen gólja előtt áttrappolnak rajta. Nem sokat tudott hozzátenni a csapatjátékhoz. (v.h.: egyet kell értsen Lotus véleményével, de nem felejti, hogy a három védekező középpályás közül, épp Vadóczot hagyták fenn a pályán mindkét mérkőzésen. Vagy mi nem látunik valamit, vagy Koeman.)
Huszti Szabolcs: 4 A svéd meccstől eltérően nem kényszerült megalázó szerepkörbe, de így is szüneteltette a világmegváltást. (v.h. szerint jogos a négyes, ami megegyezik a saját játékoshoz passzolt labdáinak számával.)
Dzsudzsák Balázs: 5 Mindkét oldalon aktivizálódott, azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a meccs előtt a csapattársakat is neki kellett legyúrnia. Az első félidei szőnyegbombázás után a folytatásban (eredeti helyére visszakerülve) kevésbé bizonyult fékezhetetlennek.
Torghelle Sándor: 4 Magányosan őrlődött luzitánék kitüntető figyelmétől övezve. Látványos ollózósán kívül nem sűrűn rongyolta Eduardo idegrendszerét. (v.h.: bátortalan volt Sanyika, igaz, öt ember között kellett volna valamit tennie. Neki ez a Bohócligában is nehezére esne, nemhogy Pepével a nyakán.)
Priskin Tamás: 4 Bevetésétől sokat reméltünk, de az elvárásoknak nem tudott megfelelni. Nem igazán találta a helyét.
Hajnal Tamás: 4 Viszonylag rövidre nyúlt száműzetésének befejezését 30 percnyi focicsalással ünnepelte.
Buzsáky Ákos: 0 Nem az a típus, aki az utolsó tíz percben megváltja a világot.
Erwin Koeman: 4 Kipróbálta a komoly csapat ellen csatárral kezdeni taktikát, majd a második félidőben tőle már-már elképzelhetetlenül merész módon a kétcsatáros játékrendet. A másik serpenyőben a félidei csere elmaradása, a Hajnalhoz való elvtelen ragaszkodás és Buzsáky újabb tíz perces bazári majomként való mutogatása szerepel. (v.h.: Namost fater akkor mit is játszottunk? 4-3-2-1? A cserék után meg 4-2-2-2. És a végén 4-1-3-2? Igazából lényegtelen. Az első félidőben nem volt széljátékunk, és a durván megszállt középpályán sem találtunk megjátszható embert. A másodikban pedig annyira szétesett az egész, hogy a random helyen felbukkanó spílerek ad-hoc módon még labdát is kaphattak. Ebből következik, hogy Koeman vagy egy zseni, aki hollandus hagyományként ismét megreformálja a világfutballt, vagy egy pöcs. Mindenki döntse el maga.)
Lotus véleményéhez végh hanta annyit tud még hozzáfűzni, hogy a meleg, alkoholmentes Borsodi Póló márkanevű sör maga a kénköves pokol.
Az utolsó 100 komment: