Úgy tűnik, ha Kisteleki épp nincs formában, akkor valaki azonnal helyébe lép, és a bajnoki rendszer átalakításában véli felfedezni a magyar futball felemelkedésének zálogát. Ezúttal Tolnai Sándor, az Újpest háttérben szunnyadó tulajdonosa jelentkezett egy általa üdvözítőnek vélt megoldási javaslattal. A közelmúltban volt ugyebár 18 csapatos; 12 csapatos felső-alsóházas; egycsoportos másodosztályos, és talán még más is, de most hirtelen nem emlékszünk rá. Mindezek ellenére a magyar foci tartósan olyan volt, amilyen, legfeljebb röhögtünk egy nagyot a kiskundorozsmai Szeged féléves visszalépésén,  a számadó juhász stadionmániáján, vagy a Gázszer jogát megvásárló Pécs téli szünetes feljutásán.

A legfrissebb koncepció szerint maradna a 16 csapat, és maradna az oda-visszavágós alapszakasz 30 meccse, de utána három részre bomlana a társaság. Az első hat játszana a bajnoki címért még egy rundót, a 7-12. helyezettek szintén, de csak az erős középcsapat megtisztelő címért, míg az utcsó négy az NB2 két bajnokával a követekező éves tagságért. Így összesen 40 meccs lenne egy évben, aminek fejében el lehetne végre felejteni a Ligakupás nézőcsalógató rémálomsorozatot. Hogy a tíz többletmeccset miképp súvasztanák be a versenynaptárba még kérdéses, de nem lehetetlen, hogy a téli szünet idején néhány Bohócligás rangadót kínai, vagy arab világbeli hírverőmeccsel tudnánk le, a hasonló népszerűségnek örvendő Premier League ötlete alapján.

Két érdekességre azonban nem tudtuk nem felkapni a fejünket. Egy, hogy a 7. helyezett indulhatna az Európa Ligában (jelenleg a Pápa), ami természetesen szöges ellentétben áll az UEFA nevezési logikájával, valamint mit mondjon az a szerencsétlen, aki hatalmas beketetések árán befut harmadiknak? Játszon barátságost Tatán a Pjunyik Jerevánnal? Kettő: így az NB2 küzdelmeinek teljes 10 körrel korábban kéne befejeződniük a mostaninál, hogy részt vehessenek a csoportelsők az indulási jogért folyó minibajnokságban. Ez persze megoldható lenne, ha átszerveznék az NB2-t is úgy, hogy ne hiányozzék onnan a két csapat, de az már komoly logikai utánjárást igényelne, és ismerve a közeget, biztosak lehetünk benne, mindenképp a legrosszabb megoldást fogják megszülni hegyeink.

Alapvetően mi minden jobbító szándékú tervet képesek vagyunk támogatni, de valahogy mégis jobban örülnénk egy Lencse-Rondaldinho csatárpárosnak, vagy ha a Kecsmemét venné kölcsön tavaszra Beckhamet. Persze ez sem rossz, csak épp minek? (Most pedig balra el, és rágjuk tovább a szart.)