A mai napon, M. T. Olvasó, felcsapjuk a történelmi atlaszunkat, mégpedig valahol a vége felé. Nem is olyan régen, volt idő, amikor még azt hitték, hogy ha évente megváltoztatják a Bohócliga létszámát, akkor valami hihetetlenül nagy fejlődés fog megindulni, és szanaszéjjel fogja verni a válogatott még az akkoriban csupa R-betűs brazilokat is, de legalábbis a Mracskó, Kuttor, Sebők, Keresztúri mágikus sorunknak lesz utánpótlása. Mindenesetre ebből csuda dolog kerekedett ki: az eddigi legjobb NB2-es (illetve NBI/B-s) mezőny!
Még egy kicsit a létszámról: Legutóbb ugyebár két keleti fellegvár kiesésénél vetette fel az egyik tulajdonos (a cimboráján keresztül), hogy bővíteni kéne a bajnokságot. (Mondjuk, ha rábólintottak volna, és az illető úr csapata is tartotta volna az akkori formáját, pár évtizeden belül eljutottunk volna az ötvencsapatos élvonalig is - azóta talán már ő sem bánja, hogy idén kapnak egy kis tisztítótüzet) Egyes fórumokon volt szerencsém belefutni vadabbnál vadabb ötletekbe, az egyik úriember pl. marha büszke volt magára, hogy a zseniális 16-16-4x16-os rendszert össze tudta rakni (NB1-NB2-NB3), és állítása szerint emiatt rendszeresen levelekkel zaklatta az illetékeseket - életemben másodszor vettem észre magamon némi szimpátiát az MLSZ irányában.
Nah de eltértem a tárgytól. 2003/04. Ekkoriban a Bohócliga éppen 12 tagot számlált, volt alapszakasz és a félbevágott mezőnyökkel rájátszás, előbbiben második tudott lenni a Csordással felálló Siófok/Balaton (év közben lett átkeresztelve), de a végén a dobogóról csúnyán lemaradt. Bajnok lett a Fradi, és ha a bevethető kőgazdag maffiózók ingatlanspekulánsok üzletemberek közül senki sem mond le pár Ferrariról, csak hogy vehessen egy magyar futballcsapatot, nos akkor oda is biggyeszthetem az 'utoljára' szót a mondat elejére. A zöldek behúzták a kupát is, amit egy másik bajnokkal kellett megvívniuk... de ne szaladjunk ennyire előre.
Előre szólok, a most következő részben ne mindig keressen a M. T. Olvasó logikát, az egyszerű néző csak úgy sodródott az események viharában, mint Vörös Péter a klubok között.
Szóval akkor másodosztály. Vastagon szedve a résztvevők, befutási sorrendben. Ekkoriban tért vissza a legjobbak közé az akkor a kupaezüstöt is bezsebelő Honvéd és az újjáélesztett Vasas, megszüntetve azt a méltatlan állapotot, hogy csak a Bohócligás csapatok negyede volt fővárosi. Feljutott és azóta is fent kuruckodik avagy vitézkedik az ekkor Pruknerrel fűszerezve Oláhosított Rákóczi, és negyedikként biztos feljutó lett volna a Diósgyőr is. A magyar fociban járatos olvasók tudják, hogy ha a DVTK feljut, akkor előbb-utóbb a Haladásnak ki kell esnie, nos ez valóban meg is történt, még abban az évben. A magyar fociban még járatosabb olvasók azt is tudják, hogy ha Diósgyőrben valami pozitív dolog történik a pályán, akkor hamarosan jön az anyagi csőd is, nos is bekövetkezett. A magyar fociban igazán nagyon járatos olvasók viszont csak mosolyognak, mert tudják, a csapatok összevonhatók, mint az oktatásügy meg az egyházügy az egészségüggyel, és létrejött a korábban általam már felmagasztalt Diósgyőri Balaton FC. Az UEFA picit pampogott, mert mintha ők másképp tanulták volna a földrajzot a középsuliban, de végül csak rábólintottak a dologra. Mit mondjak, pörgős szezon volt, sportjogászok paradicsoma.
Namármostan, a Nyíregyháza már azt hitte, hogy osztályozós lesz, amikor kiderült, hogy simán feljut - később mégiscsak osztályozót kellett vívnia, amit elbukott, ezért mégis sikerrel vett a Haladás ellen, akik persze a kérlelhetetlen magyar futballogika alapján a következő évben nem maradtak fent, hanem a harmadosztály elkerüléséért kellett osztályozót vívniuk - ahol viszont idegenben kapott több góllal alulmaradtak, így nem estek ki a második vonalból.
Ha a M. T. Olvasó idáig követte a gondolatmenetemet, javaslom álljunk meg egy kis zenei aláfestés erejéig:
Nah, ez jólesett. Szóval osztályozós (6.) volt még a REAC is, akik valami szívcsakra-anomáliának köszönhetően a 'Csaba elleni kettős vereség után mégsem ugrottak felfelé egy osztályt. Őket követte a már korábban bemutatott BKV Előre, majd a Balassagyarmatiak (ne keressük őket a következő évi táblázatban, ugyanis hirtelen két osztályt süllyedtek). Szép csemege volt a korábban stabil topligás Tatabánya, akik ekkor már nem bányászok, hanem auto-traderek voltak (hiába, a kapitalizmus!). Mögöttük végzett a Pápa, akik természetesen, mint a másodosztály tizedik helyezettjei, teljes joggal követték az első négy csapatot az Olümposzra. Ahogy Narancs mondaná: "Hol van az az etiles üveg?" Persze a vándormadár Lombard azóta megismételte eme bravúrt, azaz úgy jutott fel, hogy nem is volt feljutó helyen. Tippem szerint a 2016/17-es szezont az NB III Sebők csoportjában tizenkettedik helyen zárják, majd ennek hatására harmadszor is Bohócligások lesznek, ahol egy dobogó azért majd kinéz nekik.
A Bodajk (akikből később természetesen Siófok lett) után következett a Kecskemét, ahol még nem tértek magukhoz a Jámbor távozása utáni sokkból, aki volt szíves és elcsente a fénymásolót és a klublicenszt is, és vitte magával Angyalföldre, így a "kecskeméti" Vasas ezüstje mellé az immár büki kötődésű KTE egy tizessel rosszabb helyet produkált. De legalább visszatért a mesterséges KFC helyett a régi jó lila-fehér feeling. Mögéjük csúszott be a mindig szimpatikus Vác, és ekkor bizony még legalább a másodosztály szintjét megütötte a szegedi foci, akkor éppen FC Sun Cityként. (Idén már két hadosztállyal támadnak - a KTE-KSC rivalizálásától hangos érát tanulmányozó kecskemétiként azt üzenem, nem biztos jó dolog megosztani az erőnket, hagyjuk meg az ilyen úri huncutságot a milánóiaknak)
Még az utolsó négyes is tartogat finomságokat, pl. itt van az azóta szintén Bohócligás Szolnoki "nix lux" MÁV, akik nem nagyon csillogtak még, de azért a vége felé 9-1-re kiütötték a tökutolsó csapatot, ennyi elég is volt, hogy jobb gólaránnyal bennmaradjanak. Kiesett viszont az ekkor már rozsdás Dunaújváros, de aki idáig eljutott az olvasásban, már meg sem lepődik azon, hogy a következő szezonban is a Bohócliga Cvájt erősítették. Menthetetlenül kipottyant viszont a Dabas, és a vége felé már csak a pofozógép szerepét betöltő Hévíz is búcsúzott - volna, de... úgyis tudjátok :D
Összefoglalva, talán soha nem volt ennyi elsőosztályú csapat a(z egycsoportos!) másodosztályban, igazából ha előbb zárják ki a Fradit, ki is nevezhettük volna ezt az élvonalnak. Nekem külön tetszett, hogy több klub is vállalta volna a feljutást, ezzel szemben a jelenlegi állapotok arra emlékeztetnek, amikor csak egy csaj van a buliban, de persze elég ronda, és akkor a srácok mindegyike udvariasan előre akarja engedni a másikat...
A játékra talán nem volt jó hatással, hogy a feljutásról-kiesésről végülis a sportbíróság döntött, nem a csukafejesek, de legalább volt sok gól, meg csontig hatoló izgalom a holtszezonban is, a végkifejlet pedig olyan titokzatos volt, mint az ekkoriban megjelenő Da Vinci kód...
A végére egy tabella, az egyszerűség kedvéért zárójelben leírtam, melyik csapat melyik osztályban szerepelt 2004/05-ben:
1.Bp Honvéd 34 23 6 5 75-24 75 (1.) 2.Bp Vasas 34 18 8 8 57-36 62 (1.) 3.Kaposvári Rákóczi FC 34 18 7 9 54-33 61 (1.) 4.DVTK Diósgyőr 34 17 6 11 54-44 57 (1.) ----------------------------------------------------- 5.Nyíregyháza Spartacus 34 16 8 10 40-36 56 (1.) 6.REAC 34 14 10 10 46-38 52 (2.) - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 7.BKV Előre 34 15 6 13 40-36 51 (2.) 8.Balassagyarmati SE 34 12 12 10 38-35 48 (4.) 9.Tatabánya Autó-Trader 34 13 7 14 46-43 46 (2.) 10.Pápai Termál PELC 34 12 10 12 48-55 46 (1.) 11.FC Bodajk 34 14 3 17 50-50 45 (2.) 12.Kecskeméti TE 34 10 12 12 33-33 42 (2.) 13.Dunakanyar-Vác 34 10 8 16 39-54 38 (2.) 14.FC Szeged 34 12 2 20 45-66 38 (2.) 15.Szolnoki MÁV FC 34 10 7 17 42-44 37 (2.) ----------------------------------------------------- 16.Dunaújváros FC 34 9 10 15 40-52 37 (2.) 17.FC Dabas 34 8 9 17 37-61 33 (3.) 18.Hévíz FC 34 5 9 20 34-78 24 (2.)
