HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (48) átigazolás (26) beharangozó (272) bohócliga (358) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (37) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (54) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (49) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (141) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (110) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (32) tippjáték (229) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (168) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

  • Stefan Derrick: Nagyrészt egyetértek a fentiekkel. Szerintem akkor lett volna időszerű ennek a bevezetése, ha max.... (2022.03.11. 15:03) VBK
  • kétballáb: Imádtam a tippjátékot, néha még most is olvasgatom a régi bejegyzéseket. Szép volt, jó volt, szíve... (2021.11.20. 13:34) Sarokba állítva
  • LaFire: Csatlakozom Brute-hoz :) (2020.11.11. 22:35) Nemzetközi edzőmeccs ( BL főtábla 1. forduló)

Licenc

Creative Commons Licenc

6sör 3unicum

2010.11.25. 15:29 Bastille

Nyálkás, szeles november huszonötödikére ébredt Magyarország. Tüntetések után, sztrájkok előtt, lépegetett a hon nyugtalan jövőjébe, mikor délután három óra fele K. Dezső az ablakon kinézve kortyolgatta kávéját és szívta cigarettáját. Autók szaladtak el a lenti úton, kék, zöld és fekete esernyők haladtak el, titkolva gazdájuk tekintetét és életútját, mint ahogy az ősz titkolja az élet lényét, mely kétségtelen a téli halálba vezet meghazudtolva a tavasz eljövetelét. K. Dezső hátat fordított a párás ablaknak. Végig tekintett kis konyháján, kopottas bútorán, ételmaradékokkal csúfított rozsdás rezsóján, kis asztalán és egyetlen székén. Az asztalon újságok és mosatlan tányérok sorakoztak. Leült az asztalhoz. Borzongva figyelte a mai Sport gyűrött példányát és eszébe jutott, hogy tavalyi három hónapos külhonban tartózkodása alatt hogyan őrizte szobája asztalán azt a két újságot, amit még induláskor vett és hogy akkori reggeli kávézásakor a már sokadjára kiolvasott újsággal mennyire akart hasonlítani otthoni önmagára. Valami nosztalgia gyanánt nekiállt újra olvasni a mai Sportot. Fradi-Baktalórántháza kettőnull – az enbékettőt gyorsan végigfutotta, aztán enbéegy: Győr-Kaposvár kettőegy, MTK-Siófok háromnull, Kispest-Nyíregyháza egyegy…….végül a címlapot nézte meg jó alaposan. Ekkor ötlött az eszébe a pillanattal és tekintettel nyert emlékezet, a múlt szava, a múlt kikerülhetetlen léte, hogy mindenre emlékezünk, mindenre kell emlékezni, hisz minden visszaköszön és integet, magára hívva a figyelmet 365 nap után….­­­

 
K. Dezső 1953. november huszonötödikén még nem élt. Vagy igen? Élhetett is volna meg nem is, a fene tudja! Arcának barázdái nem árultak el semmit, csak a létüket hirdették és a múlt kikerülhetetlen valóját, hogy mindenre kell emlékezni. 1953. november huszonötödikén Magyarország igen érdekes napra virradt. Nagy Imre kormányba kerülése igen nagy önbizalommal töltötte el az embereket, de Tolcsván, Felsőnyéken, Szeremlén vagy Derekegyházon a háború utáni megélhetés terhe mellett, azon a novemberi napon a parasztok kikelve az ágyból nem rögtön a vizelés azonnali késztető erejét észlelték gondolatuk sora elején, hanem valami egészen mást. Nagy napra ébredt Hunnia azon a novemberi reggelen és Tolcsván Bandi bá vagy Derekegyházon a kis Tibi úgy ment ki hugyozni a kert végébe a metszésre váró gyümölcsfák mellé, hogy ma igen is megmutatjuk, a Vasfüggönyön innen, az Életen túl. A mindenkinek csak Sebes Guszti bá által vezetett nemzeti futballcsapat ugyanis már valahol a távoli Londonban, a Wembley stadiontól pár saroknyira ihatta a reggeli Earl Grey-t vagy a kávét. Azon a napon Bandi bá és a kis Tibi sem tudott ebéd után a seggén maradni. Szeremlén Pista bácsi heréért se ment ki a határba háromkerekű platós kistraktorával, Cézár kutyájával és a még apjától örökölt kaszával, sőt a leves és a paprikás krumpli után nem feküdt le szokásos ebéd utáni egy-két órás szunyájára. Kiment a kapu elé, köszöngetett a járókelőknek, egy-egy a kapuja előtt megálló cimborájával beszélt pár szót, természetesen a meccsről, meg a TSz-ről, majd háromkor bement a konyhába, előkészítette a liter száraz fehérbort, a szódát és a kis bőrtokos Sokol rádiót. Angyal szállt le negyed négykor Hunniára. 1953. november huszonötödikén teljes kietlenség és némaság borult a Magyar Utcára, a boltok bezártak, mindenki vagy otthon vagy a kocsmákban volt. Negyed négy előtt öt perccel több millió különböző gyártmányú rádióból felharsant Szepesi György hangja, melyet közös izgalommal és némasággal fülelt az egész Kárpát-medence. És 1953. november huszonötödikének délutáni órái, pontosabban délután negyed négytől ötig terjedő szűk százhúsz perce ennek a balsorsú, hagyományát és összetartó egyenességét elvesztő országnak a legdicsőségesebb százhúsz perce volt. Öt óra után néhány perccel eső szitálás alatt sétáltak haza a szomorú angol úriemberek és gyermekeik a külvárosokba. És ettől a nyugat európai országtól ezerpárszáz kilóméterre délkeletre, öt óra után néhány perccel az emberek kivonultak az utcára, mosolyogtak, ölelkeztek, indultak a kocsmába, Pista bácsi Szeremlén, Bandi bá Tolcsván, a kis Tibi meg Derekegyházon belevéste a konyha asztalba, hogy ’magyar-angol 6:3’ – egy fülest megért. Ez a nap a magyar embernek mind egyenként valami emlékezni valóval gyarapodott. Mert emlékezni kell. Később, pontosan harmincöt hónap múlva ebből is erőt merítve mentek ki az utcákra az ország fővárosában és más vidéki városokban pusztán jogokat követelve. A londoni hősök meg ki tudja merre jártak?
 
K. Dezső tisztán emlékezett a meccsre, megvan neki VHS-en. Gyerekkorában sokat nézte és fejből tudja a gólokat, azokat megelőző támadást, mindent. De most valamiért üresnek érzett valamit. Gondolta kimegy a Kerepesibe a Hidegkuti sírjához, ő volt a kedvence. Csak az a fránya eső ne esne, nincs is esernyője, a cipője is beázik. Fogta a tollát és vonalakat húzogatott a Sport címlapjára. Szeme beleveszett a címlapon a következő sorba, enbékettő, FTC-Baktalórántháza kettőnulla, pontosabban a nagy bé betű felső kis lyukába. Aztán az órájára pillantott. Negyed négy volt. Kabátot húzott és lement a sarki Pöttyös Kocsmába. Hat sört és három unicumot, le’szíves! Öt órára meg is itta, illetve háromnegyed ötre már csak pár korty sör maradt, feküdt az asztalon, pontosabban jobb keze feküdt az asztalon, azon pihent a feje, a jobb kezének ujjai igen közel helyezkedtek a szájához, így a dohányzás is könnyebben ment neki. Háromnegyed hat után egy már nem égő csikk esett ki a szájából, mikor ezt mormolta magában: Grosics-Buzánszky-Zakariás-Lantos-Lóránt-Budai-Bozsik-Czibor-Kocsis-Puskás-Hidegkuti. Mosolygott és szemében valami részeg düh és őrültség pihent, ahogy kimondta az utolsó, számára legkedvesebb játékos nevét, Hidegkuti, aztán egy sörcsepp gurult végig a szája szegletéből és elindult a Kerepesi temetőbe.
 
Tudta, neki már csak ez maradt, meg a Fradi és az enbékettő.         

9 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr32472726

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Pityeregsz a kombájn tetején? Ő nem fog kiröhögni! 2010.12.01. 08:46:08

Végül azonban minden fáradozásunk hiábavalónak bizonyult. Először az igazi apjához mentünk, mert a Sanyáék szomszédjában lakott, meg a Sanya mesélte róla, hogy jó fej. Nem köpte be a szüleinek, amikor még tavalyelőtt felmászott az egyik kombájn tetejér...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Futó Lada 2010.11.25. 15:54:56

Respect ! Meghajlok K.Dezső nagysága előtt...

housemd 2010.11.25. 17:49:16

nem is tudtam hogy ez egy irodalmi blog... pazar!

wilbury 2010.11.25. 19:51:14

Szívmelengető, és könnyfakasztó. Nagyon szép, gratula.

K. Dezső for president! Sőt K. Dezső (legyen) a király!

Zigi 2010.11.25. 22:10:23

Ez megint jó lett, köszönet érte.:) Bár egy apró hibát azért elkövettél. Pista bácsi 1953-ban Szeremlén aligha hallgathatott bőrtokos Szokol rádiót(www.radiotvmuseum.hu/radioanno/index.htm), mert azt tíz évvel később kezdték gyártani. Alighanem ezek között a készülékek között lesz az, amit az öreg a délután folyamán tekergetett:
www.radiomuseum.hu/1946-1955.html

Futó Lada 2010.11.26. 10:41:10

@Zigi: Pista bácsi ugyanúgy évekkel megelőzte a korát, mint a válogatott..így lehetett Sokol rádiója..
süti beállítások módosítása