Olvasom a helyi újság 8. oldalát, hogy megye I-es aranylábúink fakó (!) csapata a „megyeháromban” a rájátszásban döntőt játszik. Az első meccs oda 2–0, innen kell hazai környezetben fordítani. Gondoltam egy merészet, felkerekedtem meccset nézni. Helyzetkép a hetedosztályból, Gödöllőről, a mi kis magyarfocinkról - írja nekünk mai vendégszerzőnk, blogunk rendszeres olvasója, 979122.

Jómagam a gödöllői viszonyokról tudok pár szót szólni. Korábban sokat vezettem a megyében, meg a körzetben, ezért a kollégákat kicsit kevesebbet szidom. Kellemes júniusi délután, irány a felújított Táncsics úti sporttelep. (Mellesleg Gödöllőn két sportcentrum van, ez a városi,  illetve van az egyetemi, amit a GEAC használ.)

A mérkőzésnek a presztízsen kívül jelentősége tulajdonképpen nincs, ugyanis mindkét együttes (GSK II, Őrbottyán) jogot szerzett alapszakaszbeli eredményeivel a feljebb lépésre. Az egyik a keleti, a másik az északi csoportot abszolválta az élen. (Na persze, itt még bejöhet az MLSZ-faktor, hogy átrendezik-e az alsóbb osztályokat, avagy sem…) Az egész rájátszás tulajdonképpen a szezon megnyújtása, ami dicsérendő, mert minek fejezzük be a bajnokságot május közepén, amikor még vígan lehet focizni. Nos, összeverődtünk vagy ötvenen, a büfé nyitva, belépőt nem szedtek (ha van igazolványod, akkor eleve ingyenes, de kb. ez az összes előnye a játékvezetői vizsgának, bővebben később). Kezdődjék a mérkőzés!

Fiaink bőszen neki is láttak, ment az aprítás rendesen, a mi 5-ösünk úgy kitette a bottyáni 11-est a pályáról, hogy azt hittük, a srác élve nem kel fel. Tudni kell, hogy a mészcsíktól alig méterre van a beton lelátó (300 férőhelyes), majd annak folytatása, a csőből készült kerítés. Szegény csórikám anyja ott ült mögöttem két sorral (pedig ki van táblázva, hogy hazai szektor, de mindegy…), megijedt rendesen. Lap nem villant. Majd megijedtem, hogy a spori elszúrja magának, de nem adott a túloldalon se sárgát egy medvepusziért. Volt hőbörgés rendesen. Úgy kellett szólni néhányaknak, hogy itt gyerekek is vannak, ezt tanulják? Jobbról harsány nevetés… De főleg az után lett hangos a lelátó, hogy újabb gödöllői keménykedésért még mindig üres a jegyzőkönyv, majd a bottyáni padról valakit kiküld a spori, de lap itt se volt, nem értem… A félidő hajrájában végre valami: egymás utánban két kimaradt vendégziccer, majd egy gödöllői gól a semmiből. A II-es asszisztens még benézett egy lest (a kárunkra, -15 méterről), meg egy szögletet (a javunkra +15-ről…), de már semmi sem változott a szünetig. Lovrencsics góljával 1–0.

A második felvonás elején két sárga „színesíti” a játékot gödöllői oldalon, a meccs végre meg lett fogva játékvezetői szempontból. Közbevetésként egy apróság borzolja a kedélyeket: a labda megáll egy tócsában! Most újították fel, kérem, a telepet majd 400 millióért, és mi van a vízforgató rendszerrel??? A műfüves pálya meg nem alkalmas hivatalos mérkőzés megrendezésére, mert valamelyik ökör engedélyezte a kivitelezést a szabványnál három méterrel keskenyebb pályával! Íme egy kis mai magyar valóság. De hirtelen figyelni kell, egy kapufa csattan fejesből a vendégek részéről, de így marad nyílt a mérkőzés. Aztán lassan fáradnak a főszereplők, középpálya, mint olyan, megszűnik létezni, s egy ilyen kósza fellőtt labdával Lovrencsics újra villan. Tizenötről a kifutó kapus fölött emel a kapuba. Szép jelenet volt. Az állás összetettben egyenlő. Ekkor mint kiderül, ha így marad, nem lesz hosszabbítás, egyből tizikkel döntenek. És ami fontos tudnivaló, a „Rúni” becenevű vendég kapus valójában nem kapus, hanem imádata tárgyának helyén szokott szorgoskodni, azaz csatár. A hazai B-közép hangorkánja igazán most indul csak be (ami kimerül a csapattagok barátnőinek visítozásában), mivel a 86-dikban szöglet után Ács beveri a harmadikat. Ez után még egy kis lökdösődés-rugdosódás (egy sárga ide, egy oda), majd jöhet az ünneplés, kupaátadás, sörözés.

Jegyzőkönyv itt található.

***

Az alábbiakat bevezetőnek szántam, de elmerengtem kicsit… Pest megyében el vagyunk eresztve bajnoki küzdelmekkel, szám szerint 10 különböző felnőtt férfi pontvadászat zajlott a legutóbbi évadban. (I. osztály 1 csoport – 16 csapat, I/B osztály 2 csoport – 16 +16 csapat, II. osztály 3 csoport – 13 + 13 + 13 csapat, míg IV. osztály 4 csoport – 12 + 10 + 12 + 12 csapat [utóbbiból 2 csapat törölve], a III. osztályban rájátszás is volt.) – A változatos versenykiírásokat nem részletezném, de nem egyszerű. Pl. volt olyan is, hogy „hendikepes sorsolás”: négy forduló után az 1-2. 3-4, 5-6. stb. csapatok egymás ellen oda-vissza, szerintem a kiírók a szó jelentését se ismerték, mindegy…

Hogy is van ez? Másutt a megyei II. osztályra alig jön össze elegendő nevező, itt meg nem csak felnőtt, de az utánpótlás szintjén is van pontvadászat a III. osztályban! U–16-os (normál méretű pályán, 2x45 perc időtartammal) és U–13-as (3/4-ed pályaméreten, 2x35 perc időtartammal) csapatok részére. A magyarázatot abban látom, hogy nagyon sűrű a megye településhálózata, illetve Közép-Magyarország gazdaságilag a legerősebb régió az országban. Szinte minden faluban akad egy vállalkozó, aki lokálpatriotizmusból, szerelemből (pénzmosásból?) támogatja a helyi klubot. Ennek ellenére újabb kérdés merül fel: ennek tudatában miért nem játszik komolyabb szerepet a megye az országos bajnokságokban (ugye egy felnőtt bajnoki cím árválkodik még a Vác jóvoltából*)? Mennyire szívhatja el a jobb játékosokat a főváros? Mennyire gond az, hogy volt NB-s játékosok „lejátszanak” megye I, megye II szintre (a helyi utánpótlás kárára), és eszük ágában sincs feljebb jutni – ugyanis szép kis gázsiért (alkalmanként 40–50 ezres fellépti díjakról hallok!) alibiznek, és persze balhéznak?

Vagy teszem azt az utánpótlás terén szép eredményeket érnek el a kisbikáink, de miért posztra nevelünk 7 évesen? Vagy miért kell a kicsiknek 5-ös méretű labdával szenvedniük? Vagy miért van az, hogy fizeted a havi hatezret, és összevissza változik minden: előbb heti három edzés, majd csak kettő, az is fél nyolckor végződik, amikor a kölyöknek már otthon a helye? Vagy az edző szimpátia alapján nevez a tornákra??? Vagy itt más is lehet a háttérben?

Még egy apróság a város sportéletéből, az önkormányzat támogatása, 2010-ben, forintban a kiemelt sportszervezeteknek:
GEAC atlétikai szakosztály: 4 764 000
GEAC vívó szakosztály: 4 285 000
Gödöllői Sport Klub (futball és futsal): 5 585 000 (Pest megye I. férfiak, 11. hely)
TEVA Gödöllői Röplabda Club: 3 704 000 (NB I. nők, IV. hely)
Gödöllői Kézilabda Club: 1 962 000

* illetve a futsal szakágban Gödöllő kétszeres bajnok. Igaz, elfogyott a pénz a BL után, így idén NB II volt a menü, de azt meg veretlenül, 201 lőtt góllal behúzták a fiúk.