Visszakézből képen törölte a rögvaló azt a Bohócliga-fanatikot, aki naivan úgy vélte, hogy a téliesített tavaszi idény lezárultával álomba szenderül kis hazánk futballélete. A bundaügy terebélyesedése – a szavak szintjén legalábbis – legalább olyan mélyen érintette a honi futballtársadalom hangadóit,  mint García spori ténykedése Détári Döme lelkivilágát. Akit ezek nem kavartak fel, az vigasztalódhatott az átigazolási pletykákkal, amelyek ugyanolyan szerves részei a magyar futballtélnek, mint pár évvel ezelőtt a páros lábbal történő becsúszó szerelés Tóth András repertoárjának. Hajtás után napló szeretteinknek és főleg saját magunknak, hogy pár év múlva vissza tudjunk emlékezni arra, milyen helyre kis futballtelünk volt.

Bundaügyek

Az elmúlt hét talán legnagyobb visszhangot kiváltó esemény kétségkívül Aczél mester letartóztatása volt. A szombathelyi tréner (akit korábban a kiesések nagymesterének ismertünk meg) fenntartja ártatlanságát, de az illetékes szervek a jelek szerint nem osztják ezt a véleményét, amelynek következményeként pénteken a terven felüli szabadságolását is prolongálták harminc nap időtartamban.

A történtekkel kapcsolatosan több kérdés is felmerül: egyrészt valóban szükséges volt-e ezt szerdán végrehajtani, nem lehetett volna megvárni a hétvégi visszavágót (válaszunk: de meg lehetett volna, elég életszerűtlennek tűnik, hogy Aczél ne jelent volna meg a szombati mérkőzésen), másrészt, ami érdekesebb, hogy meddig fognak dőlni a dominók, ki(ke)t ránt még az ügy magával? A korábban lekapcsolt figurák közül a már nem aktív Keneseit kivéve igazán markáns nevek még nem kerültek elő a cilinderből, Aczél ebből a szempontból már más kategóriát képvisel.

A szerkesztőségi álláspontot nem tükröző véleményem szerint nem az újabb letartóztatás volt kicsit meglepő, hanem hogy az ügy idehaza az illetékes szervek lassúsága alapossága miatt idáig húzódhatott. Ebben a pillanatban nehéz lenne megmondani, hogy pont Aczél (és itt most a neve helyére tetszőlegesen be lehet helyettesíteni más, a nyomozás által még nem érintett személyeket) benne volt-e ennek vagy annak a mérkőzésnek a befolyásolásában, de a magyar futballt legalább felületesen szemlélők számára az, hogy Nagy Antalék óta ebben az országban nem bundáztak meg mérkőzést, legalább olyan mértékben valószínűtlen, mint Mano Mano aranylabdára jelölése lett volna a Honvédban előadott produkciója okán. Az sem életszerű, hogy itthon senkinek nem kellett retorzióktól tartani akkor, amikor Európa-szerte több helyen húsba vágó következményekkel szembesültek az érintettek. Finnországban a korábbi többszörös bajnok Tampere gárdáját idén valamennyi finn küzdelem-sorozatból kitiltották, az Oulu (miután több játékosának érintettsége vált bizonyossá) pénzügyi okokra hivatkozva maga kérte visszaminősítését a másodosztályba, a sarkkörön fekvő Rovaniemi pedig magabiztosan töltötte be a sereghajtó pozícióját, miután az idény előtt kilenc(!)játékosát igazolta le a börtönválogatott. Görögországban novemberig kellett várni arra, hogy feltöltsék 16 tagúra az első osztályt, két érintett csapat kizárása miatt, Törökország jobbnak látta visszaléptetni a Fenerbahcét a BL-ből. Ha a nyomozás gyorsuló tempóban folytatódik tovább, netán elkezdenek gyűlni a tényfeltáró vallomások, könnyen lehet, hogy mi is izgalmas tavasznak nézünk elébe. (A magyar futball jövője miatt aggódóknak pedig legyen elég annyi: mindegyik, példaként hozott országban van futballélet a kizárások után is.)

Magyar Kupa

Visszatérve a pályákra: a bunda-saga árnyékában kialakult a legjobb nyolc mezőnye az ország első számú kupasorozatában (amelynek komolyságát jelzi, hogy időnként pár száznál több érdeklődő kíváncsi rá, szemben az önmaga paródiájaként üzemelő Ligakupával).  A legnagyobb visszhangot kiváltó párharcban a Ferencváros mentesítette magát a jövő nyári örményországi vagy kazahsztáni megpróbáltatások alól, miután részben saját játékosai tehetetlenkedésének, részben a szurkolói tudatban lassanként Bede vagy Sulyok sporttársak babérjaira törő chilei sporttárs tevékenységének betudhatóan kiesett a Békéscsaba ellen. Döme mindenesetre első felindultságával Arany Mikrofon-díjra esélyes megállapítással örvendeztetett meg bennünket, az alábbiak szerint: „Úgy gondolom, a Ferencváros Békéscsaba elleni kiélezett kupameccse megérdemelte volna a legjobb magyar bírót.” Túl azon, hogy a Békéscsaba elleni mérkőzés kiélezettségét hangsúlyozni a Ferencváros esetében talán nem a legelőnyösebb, a magam részéről nehezen értem, hogy ezt a párharcot mitől kellene előrébb rangsorolni az első osztály második és ötödik helyezettjének, netán a bajnoki listavezető és a tavalyik kupagyőztesnek összecsapásánál.

Megszenvedett a továbblépésért az Újpest is, amely a hétközi blama után hazai pályán felülkerekedett a Rákóczi II-n. A győri titánok a női kézilabda-szakosztály BL-ben mutatott produktumát idézve idegenbeli gyengélkedést vegyítettek hazai parádézással és hasonló utat járt be a Rákóczi első gárdája is, amely a Putnok együttesének köszönte meg a részvételt. A Debrecen és a Videoton sikerrel őrizte az odavágón összeharácsolt előnyét, és így tett a Nyugati csoport házirangadóján a Baja is. A másodosztályú párbajban vesztes Kozármisleny trénerének, Márton Gábornak azon megállapításából, mely szerint „Hiányzott a minőség a játékunkból” kénytelenek vagyunk arra következtetni, hogy A. Attilát eddig nem sikerült megfelelő módon pótolni a ’mislenyi játékrendszerben. A nyolcadik továbbjutó az MTK volt, Garami Józsi bácsi szerint „a két mérkőzés alapján nem férhetett kétség a továbbjutásunkhoz” – ez alapján a magyarfutball ismerői számára nem meglepő, hogy a csapat 2-2-vel, idegenben lőtt góllal takarította el a Pécset.

Átigazolások

Ha nem is teljes erővel, de már megindult a játékoskeringő a klubok háza táján. Az első hét szenzációja alighanem Danilo stuttgarti próbajátéka volt, aki ezzel nagyjából el is homályosította Coulibaly-t és a körülötte legyeskedő bolgár kérőket. A legnagyobb mozgás Zalaegerszegen várható, ahol hét spílert is szívesen látnának, közülük Grúz és Oláh után immár Maróti Bécó neve vált ismertté, kérdés, hogy ez a Zetének vagy a Fradinak jelentene inkább erősítést.

A zöldek is próbálnak igazolni, előző héten Batik Bence nevét lehetett hallani. Nem szeretnénk elsütni a szóviccet, hogy batikolt pólók és mezek árából épülhet újjá a stadion, az viszont érdekes, hogy az ifjonc (egyik korábbi állomáshelyén fellelhető adatlapja szerint) 170 centijéhez 49 kilót nyom, vagyis lesz munkája az erőnléti edzői stábnak, ha Budovinszky méltó utódját kívánják kinevelni a srácból. A Kecskemét egy stadion-építési projekt belengetésével próbálta színesebbé tenni a várható kiáramlást – jeleznénk, a játékosok helyett stadiont-verziót pár éve Dunaújvárosban már kipróbálták, ott annyira nem aratott zajos sikert.

Az üde színfolt kategória undisputed nyertesének Tímár Krisztián tekinthető, aki egy verhetetlennek tűnő vietnami ajánlattal próbálja befoltozni Ibrahimovics-tépázta renoméját, egyben interkontinentális jellegűvé varázsolni a mostanában méltatlanul elhanyagolt légióskörképet.