Nagy kő eshet le a játékosok szívéről, mert véget ért az első meccs a selejtező-sorozatban. Murphy törvénye kimondja, hogy "Minél előbb lemaradsz, annál több időd lesz felzárkózni" , így tehát igen jó pozícióból várhatjuk a folytatást. Fél Európa kijut az EB-re, így van szépen kényelmesen 9 fordulónk, hogy kijussunk. Aki azt állítja, hogy a csoport második leggyengébb csapata volt az ellenfél, az téved, merthogy azok jelen állás szerint mi vagyunk. Most akkor a kipattanó után kezdjük értékelni az értékelhetetlen, és megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.

A felvezetés :
Az Észak - Írek a kilencvenvalahanyadikok, mi a harmincvalahanyadikok. Az ő csapatuk 26 milliór ér, a mienk 30,5 -t ( "Tehát ennek alapján a mi csapatunkat alkotják a jobb játékosok." - mondta a szpíker. Hát nem. A miénket alkotják a drágább játékosok.) Eddig a vendégek még nem nyertek ellenünk, ráadásul idegenben utoljára 4 éve nyertek. Ha kiakarunk jutni, akkor itthon kutya kötelességünk nyerni, nincs magyarázkodás, nincs mosakodás. Teljes az egység, a csapat összeállt, mint a 2 napos székely-káposzta. Csak a győzelem. Persze az Észak-Írek kemény csapat, néha remekül játszanak, néha rém gyengék, de 5 védős védelem, és csak passzolnak. Nehéz lesz, de csak győzelem, semmi más.

A Kezdés : 
Pintér mester talán olvasta a beharangozót, és feltűnhetett neki, hogy a szélső-hátvédek kapcsán kevés pozitívumot sikerült felvonultatni. Vagy egyszerűen csak ma ezt dobta a gép, de a megszokott 4-2-3-1 -es rendszer helyett gondolt egy merészet, és 3 belső védőre váltott. "Na most fussátok le a balhátvédet marhák!" -gondolhatta magában. A Vanczák-Lipták-Juhász trió került szétszórásra a védő-vonalban, és a terv szerint egyik oldalt Gyurcsó a másikon pedig Balogh volt hivatva besegíteni, majd ha épp nincs védekező feladat, akkor felmenni támadni.  Középen Varga és Tőzsér szűr, elöl Dzsudzsák, Rudolf és Nikolics.  Hogy et gyakorolták-e előtte, vagy a Mester a délutáni szieszta alatt álmodta meg ezt a felállást, azt nem tudni, de eddig még nem láthattuk a csapattól, így biztos hogy sikerült vele meglepni a vendégeket. Ízlés kérdése, hogy ez most 3-5-2 vagy 3-4-2-1 esetleg valami egyéb kapcsolási sorrend, mert ez egy olyan amőba-szerű felállás volt, amire még nem készült fel a szakma, így még elnevezése sincsen. ( A derék szpíker megjegyezte, hogy "Azért ez a játékrendszer van, mert Gera megsérült, és így nincs irányító". Mivel Gera a múlt héten került először a keretbe, az előző 8 hónapban a környékén sem volt, így adódik a kérdés : hogyan készültek eddig? A  40 fős bő keretben tehát egyetlen egy irányító sincs ?? Én itt jegyeztem meg először, hogy levelet írok az MTV-nek és visszakérem Mezei Dánielt, ez az érzés még többször előkerült a meccs közben, de ne haladjunk ennyire előre.

A megnyitások:
Pályán a brigádok,  megvolt a sípszó, kezdődik a meccs. A mieink látszólag még keresgélik a felállásban a helyüket, hiszen a csapat egyik felkészülési meccsen sem próbálkozott ezzel a verzióval. ( "Felkészülési meccsen nem kísérletezünk, ott a cél a 3 pont"...Sanyi bácsi szelleme kísért.) A védők mögé ívelgetés bejönk néhányszor, úgy látszik a vendégek elpilledtek a videózáskor, vagy unalmas volt nekik a meccs, és átpörgették a magyar csapat eddigi támadásait, így ezt ették mint a cukrot. Gyurcsó kapkodta le a labdákat, eszerint akkor hátul Vanczák volt már a jobbhátvéd. Az szinte biztos, hogy ha a két szélsőnek fel-alá kell futni, akkor gyász lesz, mert a híresen futós hazai bajnokságban nincsenek erre rákényszerülve, pláne nem alapvonaltól- alapvonalig. Az első két vendég-támadás teljes döbbenetet okoz nálunk, mert a videón nem ez volt,  nekik 5 védővel kellene felállni és bekkelni. Először Vanczák kényelmeskedik el egy labdát, majd Lipták egy birodalmi lépegető kecsességével megy a labdáért, simán körbefutják, végül sikeresen ment szögletre. Itt ha egyszer a védőink futóversenyre lesznek késztetve, akkor nekünk befellegzett.

A mezőny-játék :
Kb 15 perc után beállt az egyensúly, és a játék jobbára a kezdőkör 20m-es körzetére korlátozódott. A mieink óvatosan támadtak, a vendégek sehogy se. Rudolfnak volt egy lövése a Kígyó térről, amúgy 3x átesett a labdán,  Nikolics talán csak egyszer találkozott a labdával, míg Dzsudzsák leginkább az agressziójával tűnt ki. A két szélsőnk lehet hogy a büfében volt, mert róluk nem is lehetett hallani egy darabig. Lehet hogy a pályán voltak,   de ha egyszer 16:9-es képarány mellett sem látszanak, akkor a fene megette. Néztem a meccset, és erősen egy limonádé-meccsre emlékeztetett, ahol a résztvevők valahogy túl akarnak lenni az egészen, lehetőleg nem nagyon fáradtan, mert utána bankett lesz.
Az volt az ember érzése, hogy néhány játékosnak halványlila segéd-fogalma sincs róla, hogy hova is kellene állni a pályán. A félidő vége jól jellemezte ezt, mikor Tőzsér "elguzmicsolta" a labdát - utolsó emberként volt nála a labda, senki nem mozgott vissza mögé biztosítani, ő pedig beletolta a zsugát az ellenfélbe, aki köszönte szépen, és begyalogolt a kapuig. Annyi mákunk volt, hogy éles szögből lőtt, Gulácsi kitornázta, a kipattanónál azonban nem volt magyar játékos, ami annyira ledöbbentette a vendégek játékosát, hogy ámulatában mellé lőtt. 
A második félidőben a Mester elkezdett cserélgetni. Nikolicsnak most nem ment - na ja, a Vidiben odateszik a labdát, csak be kell rúgni, itt viszont.... - helyette jött Priskin, Gyurcsó helyett Lovrencsis. Majd - hogy a Vidi-Győr egyensúly visszaálljon - Rudolf helyett Kovács. Lovrencsics egymaga többet lőtt kapura 10 perc alatt, mint az egész válogatott 60 perc alatt. Kicsit pörgősebb volt a játék, de még mindig volt, hogy 3 játékosunk egymásnak szaladt a 16-os előtt, vagy olyan is volt, hogy sikerült lövőhelyzetbe kerülni, de Priskin valamiért szükségét érezte, hogy pont a labda előtt álljon. Eléggé esetleges volt  a játék, viszont a pontrúgásoknál volt némi esély, mert ott volt idő megbeszélni, hogy ki hova álljon.

A végjáték :
A sokadik Dzsudzsák szögletnél sikerült úgy felállni, hogy az ötösön belülre lendületből lehessen érkezni, és a labda is oda ment, így Priskin vezetést tudott szerezni a 74. percben. Volt nagy öröm, végre megvan a vezetés, és nem is kellett 85 percet várni, mint '88-ban, mikor Vincze Pilu hegesztette be a bal alsóba, szintén a nyitó-fordulóban. Padlóra küldtük az ellenfelet, elkezdtünk támadásokat vezetni, majdnem lett második is. Az ellenfél kétségbeesetten elkezdett támadókat behozni, és jöttek az egyenlítésért, de Juhász egy emberként védekezett. A mieink nem álltak vissza, és valamiért a 10 ember egy 40 méteres sávban próbált védekezni, így a 3 belső védőnek - akik közül Vanczák már inkább jobbhátvéd volt - területet kellett fognia,  ami bőven elég lehetőség volt a vendégeknek. Kézilabdás módra csináltak egy zárás-válást, Vanczák külső oldalra került, Liptáknak kellett volna odaérni, de az ő legendás fordulékonyságával ez olyan álom, mint az EB-szereplés.  A középen teljesen üresen érkező csatár pedig köszönte szépen - oké, ő is le volt döbbenve, hogy ennyire egyedül van, de miután látta a rengeteg szurkolót, és a másik kapuban a saját kapusát, így biztos volt benne, hogy valóban jó helyen van - és bevágta az egyenlítő gólt. A következő támadásnál Lipták futóversenyre kényszerült, és rögtön meg is sérült. Több cserénk nem volt, így emberhátrány maradt a végére.  
A csapat több játék-rendszert is megtanult, hogy szükség esetén váltani tudjon, erre azonban nem voltak felkészülve. Juhásznak volt annyi lélek-jelenléte, hogy visszaálljon középre, de akkor meg a bal oldal lett átjáróház , Balogh próbálta bejátszani, de jó fél perces késésekkel közlekedett a vonal mellett. Na. Onnan kaptuk a második gólt, hiszen ment a csapat előre ész nélkül, hátul pedig csak Gulácsi fohászkodott sűrűn, hogy el ne veszítsük a labdát. Az átjáróház ehhez képest egy erődrendszer lenne, az is csoda volt, hogy az észak-ír támadás első hullámát sikerült blokkolni. A lepattanó után azonban 2 játékos is olyan kényelmesen ballagott a kapunk elé, mintha könnyed nyáresti sétára mennének a Váci utcában. A középre adásnál megint csak nem volt senki, Tőzsér fél testhossz hátrányt szedett össze 2 méteren belül,  végül aztán Vanczák birkózta be akrobatikus break-mozdulatokkal háton pörgés közben. A végén a vendégek már megelégedtek azzal, hogy nyertek, és nem akartak gólkülönbséget javítani ellenünk, így ami volt 2-3 tiszta helyzet a végén azt már nem erőltették, és beérték a labda-tartással.

Nyilatkozatok :
Pintér mester, Dzsudzsák csapatkapitány, Priskin gólszerző és Bánfi szakkommentátor nyilatkozott, én pedig csak kapkodtam a fejemet, hogy miről maradtam le, mert amiről beszéltek annak köze nem volt a meccshez. Miután meccs előtt nyilatkozták, hogy  "Most vagy soha, és csak a győzelem" , ahhoz képest, most az volt, hogy "Hát igen, szerencsére van 5 hét a románok elleni meccsig, oké nem nyertünk, de nem dőlt össze a világ, nagyon jók voltunk, de nem volt szerencsénk, sajnos a sérülés miatti emberhátrány nem fért bele, ha az nincs, akkor tuti, hogy nyerünk."  . Az hogy "elcseréltük magunkat" , vagy hogy "Ezt elszúrtuk" fel sem merült, minden a lehető legjobb, csak "apró nüanszokon múlt", és "megzavart minket, hogy megszereztük a vezetést".  Utána mondtak még valamit, de nekem már levágta az agyam a gépszíjat, és elkapcsoltam a Muzsika tévére. Megmondom az őszintét, elkezdtem félni, hogy jön a "Feröer ellen idegenben jó az iksz, mert már senkit nem lehet lebecsülni" szöveg, és akkor beleállítottam volna a görgős széket a képcsőbe. Jó oké, nem egy mohács, és igazából persze, ez még kijavítható, de ha nem pont ezek az emberek mondták volna 90 perce homlok-egyenest az ellenkezőjét, akkor nem érezném azt, hogy hülyére vette... megint...és persze a Románok ellen megint menni fog a hype, hogy "Demostaztán megmutatjuk" ....(közben Marica most állíttatta ki magát a görögök ellen, így Guzmicsnak majd egyedül kell megoldania Bukarestben).

Tömjénezés, keresztvíz lehúzás :
Tény, hogy a magyar ember csak végletekben tud gondolkodni, és ilyenkor automatikusan mindenki 0-t kapna, de próbáljuk reálisan felmérni. Az is tény, hogy ebből a gárdából bárkit kiemelni, vagy lehúzni eléggé nehéz lenne. A nagy poéta  Csubi bácsi - kissé impresszionista -szavaival élve "Egy nagy rakás trágyában sosem tudod melyik szar a legbüdösebb, és hogy hol van benne ibolya".  1-10 ig osztályozunk, 1 a leggyengébb, 10 a legjobb.

Gulácsi Péter (4)
Az első félidő közepén egyszer a vendégek elé jött ki, ettől függetlenül sok dolga nem volt. A félidő végén védett egy nagyot, a két gól pedig ajtó-ablak volt.

Vanczák Vili (5)
Azért kap 5-öst, mert ő legalább küzdött. Tudni róla, hogy lassú, de amit tud azt megtette, elöl is járt fejelni, beadása is volt, de ez van, tudomásul kell venni, hogy a futás nem az ő műfaja. A legnagyobb gond az, hogy a válogatottban még mindig nincs alternatívája.

Lipták Zoltán(3)
Ha az ellenfél csak ívelgetésből akart volna megélni, akkor minden bizonnyal jobban fekszik neki a meccs, így , hogy leginkább a talaj-szinten zajlott, így sokat nem tudott hozzátenni. Ő sem a gyalogkakukkok rendjébe tartozik, ráadásul Y-ban fordul meg. Ez nem az ő meccse volt.

Juhász Roland (6) 
Neki jutott  a feladat, hogy az egész térfelünket befutkossa, és labdákat szerezzen. Amit lehet megtett, de 10 ember ellen kevés volt, ez a "csapat legjobbja " címhez elég volt, de többre nem.

Varga Józsi (4)
Az egyik olyan ember, aki nem tudta mi lenne a dolga. Volt ő jobb-szélső, volt középpályás, irányított, védekezett, de csak úgy feelingből.  Védekezésben nem tudott hol ütközni, jobbára az ellenfél térfelén volt, igazából elvolt ő, meg a kilométere is meglett a végére, de sokat nem tudott így hozzátenni.

Tőzsér Dani (4)
Szintén zenész. Neki legalább volt 2 momentuma, egyszer az első félidő végén, mikor majdnem gólpasszt adott Ward-nak, egyszer a második közepén, mikor majdnem gólpasszt adott Lovrencsicsnek. Ég és föld. De vele is csak sűrűbben voltunk középen, a második vendég gólnál ő maradt le csúnyán... már ha az az ő embere volt..

Balogh Balázs (4)
Azért nem rosszabb, mert akkor megkapom, hogy diszkriminálom az Újpest játékosait. Hátul Juhász intézte helyette a védekezést, csak néhányszor segített be, elöl Dzsudzsák a baloldal korlátlan ura, így ott sem volt sok munkája. Itt is és ott is beavatkozott párszor, de fogalma nem volt, hogy neki most támadni kellene vagy védekezni.

Gyurcsó Ádám (3)
10 perc játék, aztán elfogyott a kompresszió. A másik szélsőhöz hasonló játék volt, inkább támadóként szokták foglalkoztatni, de abból meg túlkínálat volt, ráadásul a jobb szélre gyakran kalandozott oda Dzsudzsák, Varga és Vanczák is, így aztán többnyire csak futott, míg el nem fáradt.

Rudolf Gergely (3)
Üresben remekül játszott, a labda nélküli elmozgásai élmény-számba mentek, de a labda ma zavarta a játékban. Így, hogy nem volt klasszikus szélső-játék, és mindent középen próbáltunk megoldani, így neki is kevesebb helye lett megindulni és cselezgetni, így mire megindult volna, már hárman körbeállták és szerelték. A többiek sem sokat segítettek neki befutásokkal, így még a védők figyelme sem oszlott meg.

Dzsudzsák Balázs (5)
Kap egy ötöst, mert legalább küszködött. Most kevésbé látványosan hisztizett mint a Kazahok ellen, de energiájának egy részét a védőkkel való vitatkozás kötötte le. Komolyabb hibát nem csinált, volt egy gólpassza, örüljünk ennek is.

Nikolics Nemanja (2)
Ugyanannyit lőtt kapura a meccsen mint én, pedig ő legalább ott volt a pályán, én meg a fotelban döglöttem.

Lovrencsics Gergő (5)
Ha Gyurcsóhoz viszonyítjuk, akkor ipponnal jobb volt, látszott rajta, hogy nyerni akar. Azt nem tudom, hogy neki is kellett-e védekezni, vagy neki csak a támadás volt kiadva, de az első gól az ő oldaláról jött. Volt 2-3 komoly helyzete, abból mondjuk nem lőtt gólt.

Priskin Tamás(5)
A mi pozitív : szögletnél jól ment fel fejelni, és bebólintotta. Ami negatív : 45perc alatt más említésre méltó dolgot nem csinált.

Kovács István (4)
Ott volt, de erősen súlytalan volt.

Az értékelés erősen szubjektív , én azt gondolom, hogy bőven felfelé számoltam, fene azt a bolond jó szívemet. Nyilván most pár napig menni fog  a "Pintér takarodj !" és hasonló rigmusok,  de ha eddig nem ment sehova, akkor ezután sem fog. A rossz rajt elég kellemetlen dolog, de a valódi érték-mérő az októberben lesz. Ismerve a hazai szurkolók mentalitását, ha Bukareastből pontokat hoz el a csapat, akkor Pinyőnek szobra lesz az új népstadion előtt, és titánjaink mindegyikéről utcát neveznek majd el, ha viszont ott belefutnak egy nagyobb zakóba, akkor lehet el kell gondolkodni, hogy hagyjuk a fenébe ezt az egészet, vagy hozzunk 11 majmot, és tanítsa meg azokat focizni valaki. De szerencsére van még idő akár 4 összetartásra is, így addig is "Tolódás Béláim!"