HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (48) átigazolás (26) beharangozó (272) bohócliga (358) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (37) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (54) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (49) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (141) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (110) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (32) tippjáték (229) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (168) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

  • Stefan Derrick: Nagyrészt egyetértek a fentiekkel. Szerintem akkor lett volna időszerű ennek a bevezetése, ha max.... (2022.03.11. 15:03) VBK
  • kétballáb: Imádtam a tippjátékot, néha még most is olvasgatom a régi bejegyzéseket. Szép volt, jó volt, szíve... (2021.11.20. 13:34) Sarokba állítva
  • LaFire: Csatlakozom Brute-hoz :) (2020.11.11. 22:35) Nemzetközi edzőmeccs ( BL főtábla 1. forduló)

Licenc

Creative Commons Licenc

Örülök

2015.11.16. 10:42 Black Lotus

  1. Örülök, mert mégiscsak 30 év után jutottunk ki felnőtt szinten jegyzett világversenyre és már nem mi vagyunk az a nagy hagyományokkal bíró futballnemzet, amelyről senki nem tudja megmondani, mikor volt utoljára világversenyen (hanem Skócia, de ez amúgy részletkérdés).
  2. Örülök, mert pár nap leforgása alatt oda-vissza sikerült nagy téttel járó mérkőzésen legyőzni egy olyan válogatottat, amelyet legutóbb 34 éve tudtunk megverni és amely játékerejét tekintve nem San Marino és a Tonga-Bonga szigetek között félúton helyezkedik el.
  3. Örülök, mert azért a csapatért, amelyet a pótselejtezőkön láttunk lehet lelkesedni és azért is, mert a küzdeni akarás nem csak a meccs előtti és utáni szájfutballban és Bödének a magára valamit is adó cselgáncsbírók által minimum waza-arira értékelhető válldobásában merült ki.

  4. Örülök, mert az egyetlen, a magyar szakma által jegyzett mérkőzést (Észak-Írország, itthon) és a tét nélküli görögországi találkozót nem számítva Dárdai és Storck 10 tétmérkőzést hozott le 4 kapott góllal, úgy, hogy a védelemben nem az olasz válogatott sztárjai, hanem a 40 éves Potyamackó, a magyar határokon kívül nagyjából ismeretlen Fiola, a bukaresti hibája után évekig gyanakvással figyelt Guzmics, az itthon gyakorlatilag leeresztő Juhász és a diósgyőri játékostemetőben tett látogatása kapcsán némiképp leírt Kádár állt rendelkezésükre. Nem mellékesen zárójelbe téve a magyar szakma azon vélekedését, hogy nem vagyunk mi rosszak, csak hát a magyar labdarúgót támadásra és nem védekezésre teremtették…
  5. Örülök, mert olyan szakmai stábunk van, amelyik nem a langyos vizet és a magyarázkodást választja, hanem felvállal rizikós döntéseket. Az első meccsen Kleinheislert, a másodikon Priskint aligha vállalták volna be sokan.
  6. Örülök, mert a kijutással kapott ténylegesen értelmet a Dárdai által elvégzett munka, az idősebb játékosok (Király, Gera, Juhász) erőltetése. Kiesés esetén az elmúlt két év a pályán elért sikerek ellenére is inkább elvesztegetett időnek számítana.
  7. Örülök, mert a szakmai stáb a jelek szerint el tudta magyarázni a játékosoknak a pótselejtező előtt, hogy ha nem nem lövünk kapura, abból nem lesz gól.
  8. Örülök, mert talán nem fog azért elkeveredni egy tehetségesnek mondható játékos, mert nem volt hajlandó szerződést hosszabbítani és emiatt Magyarországon (ahol a klubvezetők is nagyjából azon a szinten vannak, mint a szakma képviselői) már nemcsak a felnőtteknél, hanem ifi szinten is tettek tönkre nem egy játékost.
  9. Örülök, mert bár kedvelem Hegyi Iván stílusát és írásait, azért végtelenül unalmas és egysíkú egy egész újságírói pályafutást felépíteni annak szajkózására, hogy hány éve nem jutottunk ki sehová és hány éve nem vertünk meg tétmérkőzésen jegyzett csapatot.
  10. Örülök, mert a csapat képes volt bizonyítani, hogy egy 24 csapatos EB-re saját erőből is képes kijutni és  az nso szerkesztőségétől számított 100 méteres sugarú kört leszámítva nem a spanyoloktól, a kazahoktól és az izlandiaktól kell elvárni, hogy kikaparják nekünk a gesztenyét.

+1 És ÖRÜLNÉK, ha a magyar edzői kar ebből a sikerből végre erőt merítene (ha már a kudarcok kapcsán úgysem tette) és megpróbálná megtanulni, mi is az a labdarúgás.

21 komment

Címkék: válogatott eb diadal dárdai pali storck

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr908082786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.11.16. 17:07:11

+ még 1: Örülök, hogy ezt láthattam, remélem nem kell újabb 30 évet várnom a következő csodára. Még sosem láttam senkit székkel léggitározni, mint tegnap a második gól után, miközben az egész kocsma azt üvöltötte, hogy KINT VAGYUNK!

Stefan Derrick 2015.11.16. 18:06:19

Én is örülök, ma kénytelen voltam rendkívüli szabadnapot beiktatni. Legutóbb a '86-os, Kanada elleni meccsen láttam világversenyen játszani a válogatottat (igazság szerint kizárólag azon az egy meccsen láttam), de akkor még csak hét éves voltam és a gólszerzőkön kívül nem sokra emlékszem belőle, szóval nagyon ideje volt.

housemd 2015.11.16. 20:09:01

Nyolc éves voltam 1986-ban. emlékszem a végtelen keserűségre, és arra, hogy nőttünk bele a kiábrándultságba. Egész nemzedékünkre jellemző a kilátástalanság, ami végigkísérte a focis életünket. Ez a mostani sem volt az igazi - az egész selejtezősorozatban inkább szervezetten, mint jól játszottunk, de a két pótselejtezős meccs, és különösen az utóbbi mindent helyre tett: megvolt a katarzis.

Bukott Rockzenész · http://b-oldal.blog.hu 2015.11.16. 20:50:28

Tegnap ezt írtam a Facebookon: "12 éves voltam, amikor utoljára világversenyen járt a magyar labdarúgó válogatott (1986, Mexikó). Naivan lelkesedtem Détáriékért, még a világbajnoki címet sem tartottam elérhetetlennek, gombfociban legalábbis lejátszottam előre a VB-t. Aztán jött a 0-6 a szovjetek ellen és ott eltört valami. Kamasz- és ifjúkoromat végigszurkoltam, tanúja voltam egy csomó részsikernek és még több kudarcnak. A magam módján küzdöttem a magyar futball felemelkedéséért: szívvel-lélekkel rúgtam a labdát a grundokon, a dühöngőkben, a balatonfenyvesi ificsapatban, az iskolai aszfaltos pályákon, majd a pécsi egyetemi kispályás baráti csapatban, és lassan megtanultam a gyengébbik lábammal is passzolni-rúgni; kívülről fújtam a Nemzeti Sport, később az internetes sportsajtó híreit. Esemény volt számomra minden válogatott meccs, barátaimmal együtt örültem minden barátságos sikernek és tétmeccsen elszenvedett vereségnek. Bármennyire is rossz volt a helyzet, soha nem törődtem bele, hogy az eredmények alapján ott tartunk, ahol, mindig láttam valami halvány reménysugarat akár imádott klubcsapatom, a Honvéd, akár a nemzeti válogatott szereplésében. Amikor már kezdtem elveszteni a hitemet, jött Dárdai Pál (egykori évfolyamtársam a pécsi egyetemen), majd a német profik, és az Európa-bajnokságra vezették sokat szenvedett csapatunkat. Tudom, hogy most csak a létszámemelésnek köszönhetően lehetünk ott az EB-n, de mégis megugrottuk azt a szintet, amit korábban évtizedeken át nem sikerült. Tudom, hogy Végh Antal és Moldova György nagyon is jogos kritikákat fogalmazott meg a magyarfociként ismert speciális sportággal szemben. Mégis engedtessék meg nekem a mai estén az, hogy elhiggyem, hogy ebben a sikerben minden rossz labdaátvételem, minden mellément lövésem, minden csepp izzadtságom, minden futball okozta örömöm és bánatom benne van egy kicsit. Köszönöm, fiúk, ott leszek veletek jövőre Franciaországban!"

Futó Lada 2015.11.16. 21:13:17

..86 Mexikó, 9 évesen. Faterral nagyon készültünk az esti meccsre a szovjetek ellen, aztán 3-0-nál lekapcsolta a tévét, és elzavart aludni. Aztán végül csak addig hisztiztem, amíg megnézhettem a második félidőt, mert nem hittem , hogy az a csapat, amelyik a brazilok ellen gálázott, az ne rúgna négyet a szovjeteknek.
Reggel meséltem a fiamnak, hogy kijutottunk az EB-re, és biztosítottam róla, hogy bármilyen eredmény esetén végignézheti a meccset ha akarja. (Azért egy orosz-francia-magyar csoport megint az durva trollkodása lenne a sorsnak)

Irapuato 2015.11.16. 21:13:41

10 éves voltam, amikor a szovjetek elleni meccs 4. percében 0:2-nél sírva berohantam a szobámba, és mire apám kiimádkozott a tévé elé, már 3:0 volt. én azóta várok. kurva jó érzés volt tegnap végre tényleg önfeledten örülni és ünnepelni egy magyar válogatott meccs után. mindezt úgy, hogy az utóbbi 10 évben belenyugodtam, h én már az életben nem fogom ezt megérni. le-ír-ha-tat-lan...

Zoltáng 2015.11.16. 21:13:56

én 10 voltam '86-ban. elhittem, hogy világbajnokok leszünk. a népszabadságban színes (!) melléklet volt a csoportokkal, menetrenddel, stb. faterral berajzoltuk, hogy jutunk a döntőbe. aztán asszem' a második szovjet gólnál elpityeredtem, pedig nem vagyok egy bőgős fajta. azóta minden apró siker a remény sugara volt, majd a csalódás. és bevallom, hogy tegnap a norvég gólnál már vizionáltam a 2:3-at.
szóval most igazán Örülök. és bár megedzett a magyar futball, kibírom valahogy csalódások nélkül a következő 30 évet

hüjeliba 2015.11.16. 21:37:40

Örülök a hogy az a +1 is ott van a felsorolásban. mert ezt 30 éve nem hajlandók meghallani, csapatot az edző csinál és nem a csapat csinálja az edzőt.
Pont ennyi a különbség a középszar- és a középszer között, az egyik statisztika a másik meg eb résztvevő.

Fisk 2015.11.16. 23:49:01

Megjegyzem, h Hegyi Iván munkásságának másik nagy részét az ismeretlennél kicsit ismertebb brazil labdarúgók életrajzainak taglalása (lehetőleg magyar vonatkozással) teszi ki, rettenetes szóviccek mellett. Remélem, mostantól inkább erre koncentrál.

bmiky31 2015.11.17. 07:50:57

örülök, mert végre nem azt hallom a román haveroktól, hogy a magyarok a kedvenc ellenfeleik

Artie 2015.11.17. 08:27:39

Érdekes, nálam elmaradt a katarzis, pedig nekem már halványan megvan a 82-es vb, a 10:1, a belgák egyenlítése, akkor voltam hét éves. Aztán 86-ból valamivel több van meg, de persze főleg a 0:6, a 0:3 és a 2:0 kevésbé.

Nekem egy bajom van az egésszel, pont az, amit Lotus (és a 444) is ír: a kijutás megérdemelt volt, a szembe köpött magyar szakma remélem, hogy azóta is törölgeti a csulát és elhúz a vérbe. De nem, pont nem. Miniszterelnököstől, előző senkiktől karöltve megy a nóta, hogy nekik ebben mennyi érdemük volt, és mennyire jó a sok stadion (sajna ebbe a kórusba Dárdai is beszállt, amit nem is értek). Szeretném leszögezni, hogy a magyar foci vasárnap este is ugyanolyan ergya, mint volt vasárnap reggel, csak annyi történt, hogy végre olyan embert engedtek a kormányhoz, aki nem akar hinni a nem létező magyaros technikában és magyaros támadófociban (vagyis inkább embereket, mert persze Dárdai is pont ezt csinálta), felmérte a keretet, és ami bennük volt, azt kihozta belőlük. Ennyi, és nem több.

Ahhoz, hogy Csányi effti álma a rendszeres Eb-részvételről teljesüljön, azonban ez valószínűleg kevés. A komplett magyar szakmát el kéne küldeni hagymát kapálni, mindenkit, akinek az elmúlt 30 évhez köze van. Ha ezt nem tesszük meg, akkor minden vb-selejtezőn csak a matematikusok járnak jól, és midnen Eb-selejtezőn meg fogunk szenvedni.

Ezért veszélyes ez a kijutás, de ugyanakkor esély is, hogy végre elővegyék azt a kibaszott nagy seprűt, és mindenkit elzavarjanak, aki nem oda való.

hajdú 2015.11.17. 17:06:57

@Artie:
Veszélyes a kijutás? Miért, az eddigi sok ilyen-olyan kudarc, talán hatásosabb volt? Mégiscsak maradjuk annyiban, hogy ez most esély. Hiszen pont a "németek" (Dárdaistul) mutatták meg, hogy is kell előrejutni. Persze élni kéne vele.

teddypicker 2015.11.17. 21:46:21

irigykedve olvasom, hogy az előttem szólók emlékeznek így vagy úgy a 86-os szereplésre. Sajnos akkor én még csak 2 éves voltam, úgyhogy nem igazán tudtam a világról, tűkön ülve vártam már a vasárnapihoz hasonló pillanatot, hogy végre kijusson már a válogattott egy nagy tornára. Megadatott! végre.
Ha kint is úgy játszanak majd, mint a norvégok ellen, küzdenek, hajtanak, én azt sem bánom, ha kikapnak. Csak ne lelketlen, ötlettelen játékkal rukkoljanak ki.

Artie 2015.11.18. 08:01:45

@hajdú: Ugyanazt mondtad, amit én.

hajdú 2015.11.18. 15:48:34

@Artie:
Majdnem :) A veszélyt húztam ki abból, amit írtál. A továbbjutás miatt nincs többlet veszély, csak többlet esély.

Más. Érdekes, hogy régebben sokszor azzal szokták széttrollkodni a reménykedést, hogy "minek jussunk ki, ott úgyis csak jól elvernének minket". Most valahogy ez már szóba sem került. Talán ez is mutatja, hogy valamivel masszívabbak lettünk. Van csapatunk!

Ha már nosztalgiázás: én is szinte beleszülettem a magyar futball agóniájába, még a '86-os vébéről sincs emlékem (kicsi voltam), a 90-es évek elején kezdtem nézni a focit. Ekkor már hozzá is szoktunk, hogy mindig reménykedünk, és mindig csalódunk, mindig jön az ősz, amikor még számolgatunk, de nem jön a bravúr, amire szükségünk volna... (Az U-20-as vébébronz volt az egyedüli fénypont a sötétségben, felcsillantva, micsoda örömök várhatnának ránk - de azért az mégiscsak egy ifitorna volt.) És most végre, végre eljött az idő!Borzasztóan örülök így utólag, hogy pótselejtezőre kényszerültünk, a görögök szürreális utolsó helyével kimatekozott kijutás annyira "magyaros" lett volna, így viszont igazán kiérdemeltük - katartikus élmény volt! Ahogy a meccs után mentem haza éjszaka, és vitte a szél a hóesésszerűen hulló sárga faleveleket, arra gondoltam, de csodaszép ez az ősz, egy korszak múlik el vele...

Artie 2015.11.18. 15:52:38

@hajdú: Veszély az pedig sajnos, mert most az egész magyar szakma elégedett magával, hogy mindent milyen jól csináltak. Pedig nem. És ez nagy baj, hogy most sincs belátás, hogy igen, talán meg kéne hallgatni ezt a német faszit, meg a Dárdai, meg a Double Passt.

Attól félek, hogy az utóbbi helyett abba fogunk beleesni, hogy itt bizony minden rendben van. És akkor várhatunk megint 30 évet egy kijutásra.

hajdú 2015.11.18. 16:06:21

@Artie:
Ez igaz, de ez a veszély nem új veszély. Ez eddig is így volt. Ennyiben vitatkoztam. Persze mondhatjuk, hogy márpedig "nekünk Mohács kell", de hát annyiszor megkaptuk a Mohácsunkat - nem ért semmit az. A "szembeköpött szakma" nem fog csak úgy magától megvilágosodni és lelépni, így se, úgy se. Hisz ebből él(ősködik). De az esélyt abban áll, hogy ezennel Storck elnyerte a hitelességet és a legitimitást, hogy megindítsa a változásokat - szakmai igazgatóként is, nemcsak szövetségi kapitányként.

Artie 2015.11.19. 09:43:17

@hajdú: Ha eddig a Mohácsok nem hoztak változást, akkor a siker még inkább kikeveri a betont.

Remélem, Csányi erősen odaáll Storck mögé, és kitakaríthat kedvére. Ránk férne.

Az feltűnt már, hogy az ilyen felkent balfaszok, mint Félkarú György és Várhidi Olaszverő Péter mekkora csendben vannak? Persze, részvétem az öreg Várhidi miatt, de amennyire pihenni akart, annyira hirtelen mégis elment dolgozni, röpke három hét alatt meggondolta magát.

Viszont a véleménye érdekelne.

Janem.

FeroxX 2015.11.20. 02:15:01

És én mit szóljak?? 1988-ban születtem.. :O

Világ életemben csak külföldi válogatottaknak, csapatoknak tudtam szurkolni a világversenyeken, de most először megéltem, hogy milyen az ha a saját nemzetednek szurkolsz, és jó játékkal, egy küzdős selejtező után kijut a csapat amiben ugyan azon a nyelven beszélnek, mint te.

Fantasztikus érzés volt! Az meg, hogy a meccs után belefutottunk Szalai-ba a körúti kocsmában, és együtt ünnepeltünk vele egy kicsit, meg végképp beadta a foci katarzis élményt.

Én is anno fociztam kiskoromban egyesületekben, és valamiért én mindig valahol érezni véltem, hogy ez a generáció már más, mi már megfogjuk csinálni, van önbizalmunk. És gyakorlatilag ez beigazolódott hiszen a csapat gerincét a generációm adja, a 80-as évek végén és a 90-es évek elején születettek.

Talán minket már nem mosott agyilag szét a szocializmus, nem taszított minket szürkeségbe.. Talán minket már a Csipet-Csapat, Balu Kapitány, Kacsamesék kombó ránevelt arra az útra, hogy igen is higgy magadban, és sok munkával-kitartással képes leszel elérni az álmaidat.

Nagyon kívánom, és valahol hiszem is, hogy most elkezdődik valami, egy paradigmaváltás, és lassan, de biztosan kipusztulnak a komcsi maradékok a szakmából, és bejön a fejekben is a nyugati mentalitás, ami az alapvetően jó magyar alapanyagból sok mindent kitud majd hozni.

Hajrá magyarok!

christvhu 2015.11.20. 16:14:15

Nos, nekem a '72-es Eb az első emlékem, emiatt kicsit irigyellek Benneteket is meg a 8 éves lányomat is)))
Pont leszarnám, hogy nincsenek emlékeim, ha 8 éves volnék)

Komolyra fordítva, én annak örülök, hogy a vasárnapi meccs után, hajnali fél háromkor sikeresen hazavezettem, és még a bejárati ajtót is elsőre eltaláltam a házban, mindezt úgy, hogy nem felejtettem el előtte kiszállni az autóból, amit ráadásul karcmentesen parkoltam le!

Barátom, akivel ketten néztük a meccset, már nem volt ilyen szerencsés, pedig neki csak az öt üres borosüveget kellett volna balesetmentesen a kukáig elnavigálnia....
Örülök azért is, mert a feleségem tegnap már szólt hozzám, mondjuk annak nem, ahogy....
Örülök végül azért is, mert 30 év után végre azt láttam, hogy a befektetett munka arányában megszülető eredmény számunkra volt kedvező. Az eredmény ugyanis mindig megfelel a befektetett munka minőségének és mennyiségének, csak most - szemben az elmúlt 30 évvel - ez a mi javunkra szólt. Köszönet érte Dárdainak, Storcknak és a játékosoknak, akik hittek nekik/bennük.
A többieknek (MLSZ, szakma, sportsajtó, minicézár) ehhez kb. annyi közük volt, mint az általam egyébként nagyrabecsült Bukott Rockzenész kollegának. A különbség a felvett pénz mennyiségében van.

Ja és RIP Pali bácsi és Fülöp Marci. Nincs igazság, mert ha volna, ők is megérték volna ezt.

Zoltáng 2015.11.20. 23:47:44

@Artie: részben jogosnak érzem a félelmed, de nekem inkább a klubtulajokkal van meg ez a fenntartásom. nekik kellene ezt a szakértői bandát elhajtani. talán abban bíznék, hogy a válogatott, és a Fradi eredményei segítséget nyújtanak az arculköpés ars poeticáját megérteni. persze nem akarok telhetetlen lenni.
süti beállítások módosítása