Miközben Újpesten az „Elmegy-e Diagne a csapattal edzőtáborozni?” kérdéskörben lassan több a fordulat, mint egy közepesen terjedelmes mexikói szappanoperában, a Fekete Gyöngyszemek csiszolásának első számú honi szakértőjénél, Kispesten újabb csiszolatlan gyémánt került elő Hemibá feneketlen cilinderéből. Kadima Kabangu a Kongói DK képviseletében érkezett és remélem, csak nekem tűnik úgy, mintha nem lenne teljesen tiszta a tekintete az aláírást az utókornak megörökítő felvételen. Kiváló nemzetközi kapcsolatainknak köszönhetően megszereztük a jövő Drogbájának naplóját, amelyből kiderül, miért Budapestet választotta európai hódítása első állomáshelyéül. A cikkünkben szereplő személyek és események a fantázia szüleményei, a valósággal való bármilyen kapcsolat kizárólag a véletlen műve lehet.
-3. nap: Ha már 2016-ot írunk, úgy döntöttem, ideje lenne valami külföldi karriert csinálni. Itthon már mindent elértem, még egyszeres válogatott is voltam, és olyan klubokban játszhattam, mint az AS Boss, az FC SSM és az FC NK. Hát kell ennél több? Jó lenne végre meghódítani Európát is. Itthon is szerettem a mozaikszavas klubneveket, úgy döntöttem, valami ilyesmit keresek odaát is. A Barcelonához vagy az Arsenalhoz bárki alá tudna írni, you know. Engem a kihívások érdekelnek. Ma elmentem a könyvtárba és átlapoztam néhány könyvet az európai labdarúgás történetéről. A Hungary 1987 című fejezetben megtaláltam az 1-1-re végződött MTK-VM – DMVSC mérkőzés jegyzőkönyvét, amelytől rögtön nevesebben kezdett verni a szívem. Tovább lapoztam a Hungary fejezetet és 1991-nél rátaláltam a BVSC-MÁVTransspedre. Lapozgattam tovább a könyvet és megtudtam, hogy Magyarország az egyszeres válogatottak hazája. Azonnal tudtam, hogy nekem ez az ország kell. Átrohantam az utazási irodába és lefoglaltam a repjegyet Budapestre.
1. nap: Hosszú és kissé fárasztó repülőút végén megérkeztem Budapestre. A határátlépés kicsit nehezen ment, mert a határőr belenézett a szemembe és rögtön drogelvonóra akart küldeni. Nem értem, mi baja volt, nekem semmi bajom nincs a szerekkel. Hasist és ecstasyt például sosem használok egyszerre. Végül nagy nehezen átengedett. Bejöttem a városba és kivettem egy szobát két napra egy hostelben. Amit eddig láttam a városból, az nagyon tetszett. Holnap nekilátok csapatot keresni. Otthon lefordítottam mindegyik itteni focicsapat nevét, elsőre a Puskás Akadémia volt a legszimpatikusabb. Három afrikai nyelvjárásra is lefordítottam a nevet, de mindegyikre azt hozta ki, hogy FC Prime Minister. Otthon is játszottam az AS Bossban, úgyhogy ez pont jó lesz. Ezzel a névvel biztos bajnok vagy kupagyőztes lenne otthon a csapat. Én imádom a kupadöntőket, mondjuk azt nem tudom, hogy itt is az-e a rendszer, mint Mauritániában, ahol ha az elnök úgy dönt, akkor a kupadöntőn meccs közben tartják meg a tizenegyespárbajt. Majd holnap ezt is kiderítem.
2. nap: Sajnos a mai nap nem bővelkedett sikerélményekben. Reggel lementem Kelenföldre, de a jegypénztárban közölték, hogy a felcsúti vasút Kelenföldön nem áll meg és átszállási lehetőséget sem tudtak ajánlani. Utánanéztem a közeli nagyvárosból közlekedő ingyenes szurkolói busznak is, de kiderült, hogy az csak meccsnapokon jár. Jobb híján felhívtam az egyetlen itteni focista ismerősömet, a Varga Rolandot, de mondta, hogy most nem tud segíteni, mert tegnap este kicsit iszogattak a Busaival és bár belőlük már kiment az alkohol, de a mellékhatások tekintetében még nem tudta megkérdezni az autószerelőjét. Csalódottan leballagtam az aluljáróba a fornettishez, de ő meg közölte, hogy pogácsát nem tud adni, mert öt perccel azelőtt egy, a hóna alatt FourFourTwo magazint cipelő kövér pacák felvásárolta az egész készletet. Ezen a ponton feladtam és visszajöttem a hostelbe.
3. nap: Délelőtt kijelentkeztem a hostelből és jobb ötlet híján elmentem plázázni. Céltalanul sétálgattam a kirakatok előtt, mikor megláttam az egyik padon magányosan üldögélni egy helyes, szőke lányt. Megszólítottam és meghívtam egy lattéra, jó egy órát dumáltunk. Zsanett nagyon vonzó lány és jó a humora is. Számot cseréltünk volna, de rájöttem, hogy a mobilomat lent hagytam a csomagmegőrzőben és csak a házalós videómat tartalmazó DVD van nálam, úgyhogy annak a hátoldalára írtam fel a számát. Zsanett nagy szemekkel kérdezte, hogy ez milyen DVD, mondtam neki, hogy focista vagyok és ez a házalós videóm. Az nagyon frankó, bólogatott Zsanett, neki a legjobb barátnője a Tamara, ő most lett technikai igazgató az egyik pesti csapatnál. Megmutatta a telóján a klubot és a Tamarát is, a klub az elsőre nem fogott meg, de a Tamarát rögtön lájkoltam. Zsanett felhívta a Tamarát, aki nagyon örült, mondta, hogy holnap menjek be próbajátékra, a szállás miatt meg ne aggódjak, mindjárt szól a klub korábbi tulajdonosának, a Pini úrnak, neki nagy rutinja van a légiósok elszállásolásában. Zsanettel autóba pattantunk és elmentünk a Pini úrhoz. Egy nagy épületnél fékeztünk, hatalmas parkolóval, ez nyilván valami luxusszálloda lehet, gondoltam, bár az furcsa volt, hogy a parkolóban főleg teherautók voltak. Az épületbe belépve egy hatalmas csarnokban találtam magam, ahol annyi hús és felvágott volt, hogy azzal jól lehetett volna lakatni egész Kongót. Pini úr körbevezetett, minden nagyon szép volt, csak baromira fáztam, pedig magamra kapkodtam az otthonról hozott összes ruhát. Pini úr hozatott a közeli bútorboltból egy matracot és kitakaríttatta az egyik ipari húsdaráló melletti üres placcot, úgyhogy rögtön le is heveredhettem a matracra. Vacsorára kaptam egy pár lángolt kolbászt, úgyhogy most minden rendben van, csak ne lenne itt ilyen veszett hideg. Lehet, hogy mégis jobb lett volna, ha inkább Zsanettnél aludhattam volna ma éjjel.
4. nap reggel: Nem nagyon tudtam aludni éjjel, annyira fáztam, így inkább utánanéztem a klubnak a neten. Úgy látom, az utóbbi harminc évben két ikonja is volt a klubnak, Mano-Mano és Sunnyboy. Remélem, sikerül majd felnőnöm melléjük. Hajnali négy táján összeismerkedtem a biztonsági őrrel, Bencével, aki szerint inkább Détári és Kovács Kálmán voltak az ikonok, de bárhogy kerestem, egyikükről sem találtam egy normális házaló videót sem, úgyhogy szerintem csak viccelt. Bence amúgy jó arc, sokat dumáltunk, csak akkor nézett rám furán, mikor megkérdeztem, hogy nem tudna-e adni egy kis hasist. Nem tudott, úgyhogy végül visszafeküdtem és egy kicsit aludtam.
4. nap este: Gyors reggeli felvágottazás után már vittek is a Honvédhoz, ahol remekül sikerült a próbajáték. Átestem egyfajta beavatási szertartáson is, ennek keretében bezártak egy szobába, ahol egymás után ötször végig kellett hallgatnom a Honvéd napja eljött már c. indulót. Túl lehetett élni, bár azért előtte adhattak volna egy kis hasist. Tamara kicsit csóválta a fejét, mondta, hogy az egyik hivatalos papírom szerint 18, a másik szerint meg 33 éves vagyok, így mit írjanak be a sportorvosiba meg a sajtóközleménybe, mondtam, hogy írjunk be akkor 22 évet, mert a 22 a szerencseszámom. Hát, szódával elmegy, hümmögött rám nézve Tamara, közben bejött Hemibá, a klubtulajdonos, rámnézett, végigolvasta a szerződést, sokba kerülsz nekem, szarházi felkiáltással megveregette a vállam, majd aláírtunk. Volt sajtótájékoztató is, előtte mondta Tamara, hogy mindenképp mondjam, hogy már gyerekkorom óta a Honvéd mezéről álmodoztam, mert ez hozzátartozik a sajtótájékoztatóhoz, mint a rulettkerék Bognár Györgyhöz. Délután még volt egy edzés, majd Zsanettel elmentünk venni egy poncsót, hátha Pini úr megint elfelejti bekapcsolni éjszakára a fűtést.
185. nap: Sajnos kicsit elhanyagoltam a naplóírást, annyi dolgom volt tavasszal. A Honvédos sztori sajnos nem jött be teljesen, pár napja, június végén szerződést bontottunk, miután a tulaj a blogján és a sajtóban is beteg embernek nevezett. Kár, pedig nagyon megszerettem a klubot, csak azt nem értettem, hogy május táján ha cseréhez készülődtem, akkor már bekiabált néhány arc a korzóról, hogy akkor már inkább hozzák vissza a Sunnyboy-t. Tamara azért rendes volt és kilobbizta az Öregnél, hogy szerezzen nekem egy mosogatói állást a Hooters-nél. Közben a szakma is összefogott értem, Coulibaly átjött és megtanított szakszerűen targoncázni, úgyhogy másodállásban már Pini úrnak segítek megpakolni a kamionokat. Pini úr rendes volt velem, mikor látta, hogy rendesen dolgozok a húsüzemben, akkor kitakaríttatta és berendezte nekem a korábbi tisztítószer raktárat, úgyhogy már saját szobám is van. A fociról sem mondtam le, jelenleg a Pilisi LK-Legenda Sport csapatánál készülök. Nagy terveink vannak, ha összeáll a csapat, akkor két vagy három idény múlva megcélozzuk az NB III-at. Zsanettről jó két hónapja nem tudok semmit, Bencével viszont országos cimborák lettünk. A hasisról átszoktatott a korábbi évekből származó Paks-Pápa labdarúgó-bajnoki felvételekre. Tudatmódosítónak ez is van olyan hatásos, mint a hasis és mivel Bence is ezzel szokott lazulni, legalább a közösségi élmény is garantált.
