Augusztus 20. Szent István. Nemzeti ünnep. Maszatos arcú gyerekek kergetik a focilabdát. Az egyetlen állva maradt magyar csapat tíz nap múlva kiesik az UEFA-kupából. Északról hideg szél, délről lebarnult olasz válogatott érkezik Budapestre. Az idilli nyárvégbe pedig a köztársasági elnök tesz egy cifrát. A szokásos Lovagkereszt osztogatásba hiba csúszik.

Magas rangú kitüntetést kap Verebes József vörös foteles labdarúgóedző.

A „Mágus” sikerei idején két orrlyukra szippantotta a médiaérdeklődést, de még így arccal a hetven felé is kipréselt magából néhány gyöngyszemet. Végülis tíz évig hallgatott előtte. Az egyik rádióadónak adott egyórás (!) önfényezésében például ezt találta mondani: „…és, akkor kiderült, hogy megint igazam volt. Egyszerűen nem tudok tévedni, ebben a rohadt futballban!” Csodálatos matéria terem a hazai ugaron, ki is lett választva mottónak a fenti szösszenet.

De, ha csak Józsi bácsi lenne az egyetlen fantasztikum…

Bár az öreg bábjátékosnak olyan találmányai voltak, mint Puglits Gábor, akinek hátvéd létére cipőfűzőjében volt az egész totális futball Cservenkai Dodótól, Czvitkovics Péterig. Egyszer nem tudott a válogatott rendelkezésére állni, rögtön kaptunk egy hetest a hollandoktól. C’est la vie - ahogy a franciás műveltségű vadúzi aranylábúak somolyogták a bajszuk alatt bő egy éve a Megyeri úton.

Biztos sokak emlékezetében megragadt abból a csapatból Papa Faye, aki úgy húzott el Vanczák és Vermes művész urak közt, mintha azok nem is a híres újpesti bekk-képzőben szocializálódtak volna. Azóta a szenegáli ki tudja mire vitte - talán eladó egy genfi élelmiszerboltban. Mi viszont fölfedeztük az afrikai tehetségeket. Képességeiket, azóta már Mészöly néptribunus is megénekelte, pedig korábban is megfordult néhány kacagtató labdaművész nálunk.

Tuliót ne bántsuk. Mégiscsak Copát nyert Brazíliával. Touati, ferencvárosi bukdácsolása után folytatta Algériában fogorvosi praxisát. Többek szerint Détári volt Ndjodóhoz képest. A kispesti Abdou Tangara testfelépítésről csak annyit: még a legyek is féltek rászállni. Legjobb meccseit (állítólag) a PSG-ben, és a Honvéd tartalékban játszotta.  Megannyi szemkápráztató figura, akiknek történeteivel napokig szórakoztatják magukat a futballszurkolók. Ha a háttérben egy vérre menő Debrecen-Vasas csordogál, az maga a mennyország. Szotyola oldalra köpve, sör félrenyel, hevesen gesztikulál: „Nem hiszem el, ezt a falábú Odrobénát! Visszavárunk Kenő! Emlékeztek, amikor beverte a Fradinak?”

A szemek egy pillanatra elhomályosulnak, amikor szóba jön az isteni Kovács Béla, majd a labda pattogásától függően folytatható a korábbi hősök istenítése/gyalázása, és új magyar futballsztárok vizionálása. A magyar futball szurkolója, ugyanis hisz. A tippmix-szisztémájában és a feltámadásban mindenképp.

Nekik ajánljuk ezt a blogot.

Oleg Sirinbekov for president!