Azt tudtuk, hogy nyerünk.
Hogy a Vanczákkal megfejelt védelem szilárd lesz, mint a hatnapos rizsfelfújt, azt még mi se tudtuk.
Így azonban a húszéves nyeretlenséget megszakítva, a lengyeleket is lemostuk, 1-0 ide.
Fiatalítás forever!
Na már most: pár hónap alatt megint előállt a meseszerű szituáció, hogy egy következő meccsen besepert győzelemmel a hírhedt tizenhét éves átkot szilánkosra törjük. Azaz jó esetben Vaskó háromszor egymás után nyilatkozhat megvetően az éppen kicsontozott és ledarált ellenfélről. (Múltkor a skót-török konspiráció még lasszót dobott elszabadult fantáziánkra, ám most optimistábbak vagyunk, mivel a büntetendő ellenfél Moldova lesz, melyről több szakember is egybehangzóan állítja, hogy verhető.)
Komolyabbra fordítva: szerethető válogatottunk már az első félidőben is egyenrangú partnernek bizonyult, bár az a negyvenöt perc nem sok nézőben hagyott kitörölhetetlen nyomokat. A szünet után aztán Várhidi mester Halmosival és Priskinnel tuningolta csapatát, amely így még inkább erőre kapott, és nem meglepő módon – győzött. A büntető különben jogos volt!
Belerondítani a csapatépítés terén megtett újabb fontos lépésbe még egy blogtól sem nagyon ildomos, ezért nem kezdünk spekulációkba arról, hogy mennyire vették lengyel barátaink komolyan a csatát, ám biztos, a Beenhakker által pályára ömlesztett társulat nem emlékeztetett egy világranglista tizenhatodik válogatottra.
[Pro licences olvasóinknak nyugalom, a csapattagok nem a mi osztályzataink alapján kapják a prémiumot.]
Fülöp – Málta ellen szinte „unalomba fulladt” saját kapujában, most időnként legalább megmozgatták. Igazi védenivalója csak Matusiak lövésénél akadt, azt szép mozdulattal kapu fölé terelte. Marci valóban ügyes kapus. (Osztályzása megint gondot okozna, most ezt ledobjuk magunkról.)
Csizmadia – Szélesi helyett a nagyobb tüdőkapacitású ex-fehérvári játszott a jobb oldalon. Védelmünk egyetlen igazi megingásánál ő is fölvállalta a statisztaszerepet, de szerencsére Fülöp hozta magát. Ezen kívül magabiztos volt saját oldalán, időnként a támadásokhoz is csatlakozott, ám volt egy rettenetes szabadrúgása is. Erre szoktak 6-ost adni.
Vaskó – azonnal föltűnt számunkra, hogy ezen a napon nem ragaszkodott a ragadós cipőjéhez, és ez jót is tett neki. Amikor például pontosan kivitelezett negyven méteres passzt adott, Visine-ért kellett rohannunk, olyan szemkáprázásunk lett. Hátvédtársai és közötte ezúttal nem ordított a különbség, sőt az 58. percben egy veszélyesen surranó lengyel beadást a legjobbkor vágott ki. Ha szerencséje van, akkor ő lett volna az első gól szerzője. Nem volt, fejese éppen elkerülte a kaput. 6-os, nyilván.
Juhász – nem emelkedett ki a hátsó alakulatból, ami azért lehetséges, mert a többiek is elkapták a fonalat. Stabil volt, fejelt, ha kellett, nem cifrázta túl. Lengyel kapu előtti komolyabb jelenlétére nem emlékszünk, mégis csapatkapitánnyá nőtte ki magát 17 másodperc erejéig. 6-os.
Vanczák – meglátásunk szerint Vili ma jó napot fogott ki. Sokat futott, bátran besegített a támadásokba is. Valószínűleg beszart Balogh Béla szombati sallangmentes munkájától, ami olyan ösztönző volt számára, hogy még egy sárgalap sem csúszott be. A 85. percben gólpasszra emlékeztető átadással ugratta ki Priskint, de végül kiderült, hogy nem volt az gólpassz. Megdöbbentő, de 6 és feles.
Vass – az kicsit fájt nekünk, hogy a Matusiak-mutatványnál ő is a tétlen szemlélők között volt. Ma nem éreztük benne azt a csodát, amit kezdünk elvárni. Persze a futómennyisége megvolt, az elszántsága ott volt, mégis maradt bennünk hiányérzet. Mivel ma védelmünk malteros kanállal és magasított téglával érkezett a gyepre, így Ádámnak talán több lehetősége lett volna ötletesebben támadásba dobni a társakat. Most 6-os.
Tőzsér – na, igen, a 20. percben, mikor szabadjára engedte azt az ígéretes lövést, reménykedtünk benne, hogy magasabb tempóra kapcsol. Sajnos, inkább a máltai első félidős alakítását kopírozta. Egyszer ugyan adott még egy szép passzt Hajnalnak, aki össze is keverte a lengyel védelmet, ám aztán újra integrálta magát a fűszálak közé. Szerintünk 5 és fél.
Hajnal – nehezen lendült játékba, az első félidőben nem igazán tudtuk eldönteni, miért szerethetett bele pajzán kolléga. Aztán ahogy Halmosival a baloldalunk, Priskinnel pedig a „csatársorunk” életre kelt, Hajnalnak is több variációs lehetősége keletkezett, el is kezdett focizni rögvest. A cselsorozata már gólt ért volna, de a büntetőnél kárpótolta magát, Gerát idéző magabiztossággal intézte el a lengyel kapust. Ez volt a tizennyolcadik válogatott meccse és az első találata. Nálunk 7-es.
Gera – a második félidő elején, mikor a félpályánál majmolósat játszott a lengyelekkel, hittünk benne. Ő viszont, mintha ma kevésbé hitt volna önmagában. Priskint még így is forintos labdával szöktette, arról meg nem tehet, hogy a csatár nem illesztette be azt a helyére. Ugyanakkor lelkesen szűrte a lengyel erőlködéseket, ezért 6-os.
Dzsudzsák – akkor lettünk egészen biztosak abban, hogy Dzsudzsák a pályán volt, amikor kiírták, hogy a szünetben lecserélték. Ez érthető is, semmit sem sikerült az augusztusi commedia dell’arte improvizatív és lebilincselő előadásából újra bemutatnia. Ha Málta ellen egy táskanyitogatós vetélkedő ötletességével állítottuk párhuzamba, akkor most a képújság a soros. Az ORTT-s elsötétítést nem kéne megvárnia… 5-ös.
Feczesin – Priskin helyett végül ő kapta az első félidőt, amelyet szinte egész végig a kapunak háttal állva tudott le. Bár sokszor lépett vissza, hogy labdát kapjon, esetleg szerezzen, ma enerváltan focizott, ide-oda hánykolódva a máltai védőknél valamivel szigorúbb lengyel kollégák között. Valószínűleg megkönnyebbült, hogy nem kell visszamennie a présbe, és a sérülést is elkerülte. Nem ezért szeretjük, 5-ös.
------------------------------------------------------------
Halmosi – látszott rajta, hogy ma bármit képes lenne megtenni, vízágyúval biztos nem, maximum gumilövedékekkel lehetett volna megfékezni. Általában az alapvonalig nyomult előre, ahol néha még csellel is borzolta a lengyel jobb bekk idegrendszerét, majd beadott. Sajnos egy hajszállal mindig magasabban, mint kellett volna, ezért sem Gera, sem Priskin nem tudott igazán veszélyesen kapura fejelni. 6 és fél.
Priskin – pályára vonulásával sokkal mozgékonyabbá váltak támadásaink. Bár kora tavasz óta nem szerzett gólt a válogatottban, és Gera príma indításával sem tudott mit kezdeni, újabban a tizenegyesek kiharcolásában jeleskedik. Nagyon megkönnyebbültünk, hogy Jop végül nem szakította le a fejét, pedig megpróbálta. Hogy miért nem passzolt az ezer százalékos ziccerben ácsorgó Leandrónak? Csak arra tudunk gondolni, hogy önző volt. Ezért 6-os.
Buzsáky – nem irigyeljük őt, rendszeresen hazaugrik a ködös Albionból, hogy a cserepadról vizslassa a társak gálaelőadását, miközben szurkolnia kell, hogy valaki megsérüljön. Máskülönben sose jut majd lehetőséghez. Ma tizenöt perc hírnév jutott osztályrészéül. (Késői cseréket nem osztályozunk.)
Leandro – állítólag egyszer azt álmodta, hogy már a szünetben pályára küldi őt Várhidi kapitány egy barátságos meccsen. Idővel kipihente ezt. A mai mérkőzésen így örömmel szállt be tizenöt percre, és akkor még nem is sejtette, hogy Filkorhoz képest egy egész emberöltőt tölthet a gyepen. Az önkicselezéssel sem szórakoztatta a publikumot, így kifejezetten elégedettek vagyunk vele. (Késői cseréket nem osztályozunk.)
Filkor – na, erre vajon mi szükség volt? (Nem emlékszünk pontosan, hány lépést volt alkalma megtenni a pályán mielőtt hármat fújt a spori…)
