A husziták korában a huszitizmus tarolt a tanok között, manapság Huszti Szabolcs nyomán a husztizmus növi ki magát kész izmussá. Huszti ezúttal ún. előgólpasszal öregbítette saját legendáját. Hajnal igyekezett szintén történelmit alkotni a „közöm-nem-volt-hozzá” gólok kategóriájában, ahol méltó vetélytársra akadt a horváthferis találattal ismét az ormokra kiálló Torghelle Sanyika személyében. A forduló magyar rangadója Brüsszelben lehetett volna a fénypont - de a világítás beszart, a meccs meg elmaradt. Víg körbetekintő az NFF (német-francia-flamand)-ajkú országokban.

Németország

A Bundesliga összefoglalókat magyar szempontból akár egy előre gyártott elem szerint is legyárhatnánk. A Huszti-Hajnal mágikus kettőshöz az idei szezonban állandó eposzi jelzőszerűen tapad a gól vagy a gólpassz fogalom, Dárdai pedig vagy egyáltalán nem játszik, vagy ha igen, akkor is alig és/vagy szarul.

Úgy tűnik, a fenti szereplők is unták ezt a felállást, és ez alkalommal szabadnapot adtak blogunk panelgyáros részlegének. Huszti a Bréma elleni őrületben ismertetett meg bennünket az „előgólpassz” tényállásával, amelynek megvalósulásához az kell, hogy a gólpasszot adó játékosnak kell eljuttatni a labdát. Huszti ezt tette az első alkalommal, és elfogult magyar észjárásunk kénytelen volt erre a helyzetre is fogalmat találni. Huszti amúgy is jól játszott, és a végén Almeidát jól ki is állíttatta magát saját megtépésének árán.  Nem túlzás tehát a husztizmus kialakulásáról elmélkednünk. (Hannover-Bremen: 4-3).

Hajnal Tamás sem elégedett meg holmi snassz megoldással. Egy amolyan "labdába rohanós" góllal egyenlített a Bochum ellen még 0-1-nél, amikor is az ellenfél kapusa fejbe védte a labdával. Hajnal különdíjas találata és a 2-1-es Karlsruhe vezetés ellenére a végén maradt a 2-2, de mi nem feledjük Tomi egyéni alakítását. (Bochum-Karslruhe: 2-2)

Dárdai Palkón mindig elverjük a port. Mielőtt ránk aggatná a pikkelés táblát, elsusogjuk, hogy valszleg okkal. A Nürnberg elleni felkészülés során úgy érezte, hogy talán érdemes bekerülni a kezdőbe, a statisztikákba csak sárgalapja ürügyén kerül majd be, a vereség keserű ízétől sújtva (Nürnberg-Hertha: 2-1).

Mi megmondtuk előre: a Jena viheti valamire, de ahhoz Torghellére is szüksége lesz. Így történt a második liga egyik észmegállítós meccsén, ahol a soha nem látott mélységekben dagonyázó Kaiserslautern kártyázott el kétgólos vezetést nulla pontra. A diplomácia a "félreértés" szóval jellemezné a szituációt, amelyben a kapus és a védő egymásra várt, mi viszont a balfékeskedést preferáljuk. Sanyi mindenesetre büntetett, így a Jena egyre közelebb kerül a bent maradás álmának valóra váltásához. (Kaiserslautern-Jena: 2-3)

A Hoffenheim is könnyelmű kedvében volt, miután a 2-0-át 2-2-re engedte javítani a hajrában az Offenbach ellen. Hányszor érveltünk amellett, hogy ha Löw játszana, akkor nem fordulhatna elő ilyen sárbacsúszás. Most játszott, érveink ezzel elfogytak. Illetve egy másik érvrendszert erősítenek masszívan, ti. Zsolti nagyjából tudásának megfelelő helyen van…(Hoffenheim-Offenbach: 2-2)

Ausztria

Csizmadia végre nem játszott! Ez lehetne a forduló híre a szomszédból, ha nem tudtuk volna előre, hogy nem fog, tekintettel idei kilencedik sárgalapjára. A Mattersburg ezzel együtt is csak döntetlenre volt jó, pocsék védekezéssel, három kapott góllal. Most már értjük, miért fér be a Csizmadia. (Mattersburg-Altach: 3-3)

Bodnár Boci nem játszott. Ez is hír, mert bizony mi már rákészültünk a nagy Boci-Szélesi pengeváltásra, ti. ki a legény a védelem jobb oldali fertályán széles e válogatottban. A Salzburg így is nyert, Boci nélkül nullára hozva a meccset. (Salzburg-Ried: 2-0)

Orosz Péter jól játszott! Ez viszont már szerencsére nem igazi hír, mert annyira megszoktuk. Az Innsbruck ugyan nem tudta legyűrni a Rapidot, de harcos meccsen fricskázta a fővárosiakat, Peti fantáziadús támadójátékával. Ki tudja, mi lesz még ebből a fiúból? (Innsbruck-Rapid: 1-1)

Belgium

Magyar-magyar rangadóra fente fogát egész Brüsszel. A talán következő életében a labdarúgó elnevezésre érdemessé váló Pető Zoltán csapata, a Brussels volt hivatott kardcsörtetés közepette megvívni a Tóth Balázs-féle Genkkel. Parázs ütközet helyett maradt a sötét semmi, mivel a brüsszeli fények jó frankofón módjára sztrájkba léptek. Ha vis majort hoznak ki, újrajátszás, ha nem sikerül a nyuszira fogni, akkor 0-5-tel a Genké a meccs. (Brussels-Genk: elmaradt)

Tudtuk, tudtuk, tudtuk. Juhász Roland klasszisát soha nem vontuk kétségbe, és valahányszor hiányzik a válogatott hátsó alakzatából, alapjáratú gyomorremegésünk fokozódik. Az Anderlecht sem bírja el láthatólag üdvöskénk hiányát, így sikerült is magát kétszeri vezetés ellenére 4-3-ra megaláznia az utolsó előtti otthonában.   (Saint-Trond-Anderlecht: 4-3)

Hollandia

Bodor Boldi egóját nagyon marcangolhatta, hogy a neten Boldiszar néven szerepelt. Adott is egy gólpasszt a rettegett PSV otthonában, ahol csapata csak 4-0-nál pihent egy kicsit és engedte a plasztikai sebészt, hogy 2-vel kozmetikázza a kiütésszagú végeredményt. (PSV-Roda: 2-4)

Fehér Csaba Bredája sem teketóriázott, és sima hármast gurított a nem túl neves Exelsiornak. Csaba, csak nem meghívóra ácsingózol? Inkább ne…(Exelsior-Breda: 0-3)

A végére hagytuk a legmagyarabb holland együttes, a NEC vesszőfutásának újabb epizódját. Babos Gabesz megint alulmaradt, igaz csak egyszer. Nem volt viszont, aki elöl kompenzáljon, főleg nem Hrepka Ádám, aki hanyagolásának eredményeképpen jön is haza az MTK-ba. Ádámról csak jókat tudunk mondani, értehetetlen, ami vele ebben a nóném csapatban műveltek. Vadócz maradhat, de Ádámnak még a Mötöká is jobb. (Rotterdam-NEC: 1-0)

Franciaország