A legédesebb a tiltott gyümölcs, a legvonzóbb a fertő, a legszebb pedig a káröröm. Nyilván. Ezt mi most jól kihasználtuk és mélyet szippantottunk a mocsárgázból, ami a bohócliga legalján terjeng. Izguljunk együtt az öt leggyengébb láncszem tavaszi prognózisán, és ne lepődjünk meg rajta, hogy a tatabányai tojást már ki is lökte egy kakukk a fészekből.
Megmondtuk előre! Balfék rész.
Mészöly – mi gondolatban már az edzői fejfáját is kifaragtuk, ám látnok haver elénk
vetette a Váratlan 
Öröm (zsákokkal örülő Sirinbekov-klón a képen) kártyát,
Öröm (zsákokkal örülő Sirinbekov-klón a képen) kártyát,s itt nyilván nem a negyedik játékvezetőkről van szó.
Merthogy a Szőke Kavicsot úgy áthatja majd a meglepetésszerű
boldogságözön, mint becsületes kéjgyilkost a nagyfeszültség
a villanyos székben. Kevésbé fennkölten: szélesre tárja
kapuit a Fáy utca az ében légiósok előtt, s újfajta
törzsi gólörömökkel ismerkedhet meg az angyalföldi ezer néző.
A 10. hellyel Géza meg is menekül, bár a 0-7-ről még Tamás bátya
kunyhójában sem szívesen álmodik majd.
Gellei – aki becsempészte a Bűn és bűnhődést Tököli kispárnája alá. Következmény: négy fontos gól a borostástól. Ennél többet azonban a lélekbúvárok mintapéldánya sem nagyon tudott fölmutatni Pakson, s leginkább a döntetlenekben találta meg számítását.Bár ő tényleg keveset „játékvezetőzött”, a neki rendelt lapocska a Bíró.
Esetében ez az ésszerűséget, igazságosságot, józanságot jelöli, no meg azt, hogy tavasszal három jogos- és két ajándéktizivel fogja őt a talárosok gyepre tenyésztett alfaja kényeztetni.
Vágó – Pajkos mester állandó diósgyőri váltótársa ígéretesenkapcsolódott rá a bohócligára, elsősorban Sipeki és Simon góljainak köszönhetően. A ráncokat azonban ő sem tudta fölvarrni
a miskolci ultrák arcán, akik megfejthetetlen motivációtól sarkallva rendszeresen csoportosan kínlódnak a lelátón.
Attilának jár tehát a Remény, ami szépen hozzáláncolja őt a gondviseléshez.
S amíg Mészölynél nagyadag afrikait ígért a kártya, addig Vágónak a jó Sallói távozása után lehetősége lesz arra is, hogy az utánpótlásból erősítsen.
Cosco – jósunk ennél a névnél kifehéredett, mint a hazai gazdaság,aztán előrántotta a Rabságot. A lap a lehetőségek beszűkültségét,
a tehetetlenséget, a jövő kilátástalanságát mutatja.
Az ábrán gubbasztó animált jogfosztott reményeink szerint
Trunfio és Righi nevűeket szimbolizálja, ám sajnos az is elképzelhető,
hogy az olaszok fogságában vergődő klubot. Coscónak azért egy
beépített hamutállal büszkélkedő csocsóasztalt mindenképpen odahímeznénk a karácsonyfája alá, a bábuk nem fenyegetőznek, a visszapofázás nem kenyerük, és jól elvannak a Paganese taktikáján is.
Borbély – elsősorban Mándoki Lászlót és a nyugat-német diszkólázat idéző hajkölteménye miatt kedveljük. Meg, mert a született lúzerekben van valami romantikusan jámbor. A Veszteség kártya kizárólagos birtokosa, és úgy ragad a tenyeréhez, mint a labda Messi lábfejéhez. Ő az, aki a manapság bivalyölő Intert is pikk-pakk szerethető kiesővé varázsolná. És az is ő, akire a magyar fociuniverzum összes tökkelütött csapata rákente a penészes májkrémet, aztán utolsó erejével mégis rúgat csapatával egy négyest a bajnokesélyesnek. Hát nem hátborzongató? A téli alapozás idején már odahaza fogja ikszelgeti a lottószelvényeit. (Bizony mondjuk, hogy ezt már egy hete elkészítettük, csak hát kiszivárgott Török ügyvezetőhöz, aki gyorsan magáévá tette látnokunk látomását…)