Tóth Norbert költséges újpesti vendégjátéka óta az őszi idény visszatérő problematikáját képezték az arculatátviteli passzusok. Sőt, minket tulajdonképpen a magyar futballnak ezek a furmányos kis „teremtményei” sokkal jobban foglalkoztatnak, mint a mocsaras pályákon lefolytatott zsúrmeccsek. Ügynökünket takarítónőnek álcáztuk, aki ormótlan gumikesztyűjében kicsempészte pár futball PR-osunk arculati szerződését. Sejtettük…
Elsőként az elnyűhetetlen Kuttor Kutya kontraktusa került elő az egyik gumiujjból, és bizony nem lepődtünk meg, amikor az ’Edda Kft.’ és a ’Pataky Bt.’ cégnevek rajzolódtak ki szerződő felekként. Kutya amúgy is druszája a jó svádájú zenésznek, ismeretségük bizonyára a védő diósgyőri éveiből datálódik. Alighanem már akkor megkötötték hosszú távú megegyezésüket, melynek folyományaként Kutya fizimiskája szép lassan az énekes arcéléhez hasonul (most épp hízlalja). A megállapodás további részeként Kuttor az öltözőfolyosón Edda-hanghordozókat próbál rásózni az arra érdemes társakra, akik ezért rendszeresen az ablakon keresztül hagyják el az objektumot. Kutya állítólag zuhanyozás közben elviselhetetlen fejhangon üvölti a „Ment a hűtlen nehéz fejjel”-t, miközben sípcsontvédőjével a csapat komplett jobb oldalát rettegésben tartja.
M. Gábor négytől nyolc évig terjedő arculatátviteli szerződést kötött a magyarországi csíkos vászonruha nagykereskedőkkel, s a megállapodás betartásához segítséget is igénybe vett. Barátjának, L. Rolandnak emellett még arra is maradt energiája, hogy egy saját bejáratú kontraktust is tető alá hozzon: az ő arculata nagyban javítja az acél karperecgyártók hazai megítélését.
Bajzát Peti évek óta szó szerint az arcát rakja saját átviteli szerződése mögé. Egy kiváló kozmetikussal állapodott meg, és bizony a győri csatárfenomén góljainál már csak szemöldökének látványa nyújt kielégítőbb élményt a focibarátok számára. A finoman ívelt vonalak és Peti visszafogott borostája kis diszharmóniát teremt ugyan, de az igazi szakértők tudják jól, hogy a cselkirály így tereli el a védők figyelmét.
Pintér Zoltán is hasonló területre merészkedett arculatátvitele közben, ő is szőrzetével kerített hatalmába egy borotvaélező kisiparost. Amikor kézjegyével ellátta járulékmentes kontraktusát nyilván bele se gondolt, hogy az a szakáll mennyire bután fog arcbőrén mutatni, de ugye: a cél szentesíti az eszközt. (Mondjuk, jelen esetben még ez sem ad fölmentést…) Zoli nonfiguratív szőre Sopronban sajnos nem tudta a kellő hatást kifejteni, ezért a játékos máris áttelepült Diósgyőrbe, ahol remélhetőleg rengeteg „fanatik” érzi majd fontosnak hasonló képződmény előállítását.
A gyógyszergyártók is beálltak a bohócliga arculatalakítói közé. Előőrsként a nyugtatószegmens vetette meg lábát, amelyik kiváló PR-osra lelt Tököli Attila személyében. A szerződés szerint a paksi méregzsáktól időnként megvonják fejadagját, majd miután néhány drukkert megfegyelmezett a sztár, ismét visszaállítják őt szokott dózisára. (Korábban Vincze Gábor is ezzel a céggel szerződött, ám az ő állapota soproni kalandja óta váratlanul stabillá vált, ezért a nyugtatósok nem látták értelmét a kontraktus meghosszabbításának.)
A legkülönlegesebb szerződéssel egy másik paksi, Salamon Miklós rendelkezik. Őt Etyekwood előrelátó producerei keresték meg, akik rávették, hogy karrierje végeztével az atomváros hírhedt banditájaként, a filmvásznon kamatoztassa Danny Trejóra emlékeztető marketingarculatát. Mindenki jól jár, hisz Miki Trejo gázsijának töppedt hányadáért is hajlandó hülyét csinálni magából, ráadásul kimondott célja, hogy a legközelebbi magyar Eb-kandidálás során ő lesz a pályázat hivatalos arca, mely elméletileg vonzalmat ébreszt majd a Szurkiszhoz szokott bizottsági tagokban.
Végezetül: alagútcselekben gazdag, bombagólokban úszó 2008. évet kívánunk minden olvasónknak, akik nem pusztán eltűrik, hanem egyenesen követelik posztjainkat, s mindeközben alkalmanként korrigálnak, máskor kiosztanak bennünket.