Tóth Norbert költséges újpesti vendégjátéka óta az őszi idény visszatérő problematikáját képezték az arculatátviteli passzusok. Sőt, minket tulajdonképpen a magyar futballnak ezek a furmányos kis „teremtményei” sokkal jobban foglalkoztatnak, mint a mocsaras pályákon lefolytatott zsúrmeccsek. Ügynökünket takarítónőnek álcáztuk, aki ormótlan gumikesztyűjében kicsempészte pár futball PR-osunk arculati szerződését. Sejtettük…
M. Gábor négytől nyolc évig terjedő arculatátviteli szerződést kötött a magyarországi csíkos vászonruha nagykereskedőkkel, s a megállapodás betartásához segítséget is igénybe vett. Barátjának, L. Rolandnak emellett még arra is maradt energiája, hogy egy saját bejáratú kontraktust is tető alá hozzon: az ő arculata nagyban javítja az acél karperecgyártók hazai megítélését.
Pintér Zoltán is hasonló területre merészkedett arculatátvitele közben, ő is szőrzetével
kerített hatalmába egy borotvaélező kisiparost. Amikor kézjegyével ellátta járulékmentes kontraktusát nyilván bele se gondolt, hogy az a szakáll mennyire bután fog arcbőrén mutatni, de ugye: a cél szentesíti az eszközt. (Mondjuk, jelen esetben még ez sem ad fölmentést…) Zoli nonfiguratív szőre Sopronban sajnos nem tudta a kellő hatást kifejteni, ezért a játékos máris áttelepült Diósgyőrbe, ahol remélhetőleg rengeteg „fanatik” érzi majd fontosnak hasonló képződmény előállítását.
A gyógyszergyártók is beálltak a bohócliga arculatalakítói közé. Előőrsként a nyugtatószegmens vetette meg lábát, amelyik kiváló PR-osra lelt Tököli Attila személyében. A szerződés szerint a paksi méregzsáktól időnként megvonják fejadagját, majd miután néhány drukkert megfegyelmezett a sztár, ismét visszaállítják őt szokott dózisára. (Korábban Vincze Gábor is ezzel a céggel szerződött, ám az ő állapota soproni kalandja óta váratlanul stabillá vált, ezért a nyugtatósok nem látták értelmét a kontraktus meghosszabbításának.)
Végezetül: alagútcselekben gazdag, bombagólokban úszó 2008. évet kívánunk minden olvasónknak, akik nem pusztán eltűrik, hanem egyenesen követelik posztjainkat, s mindeközben alkalmanként korrigálnak, máskor kiosztanak bennünket.