Ihletett az a pillanat, amikor képzeletben gyöngybetűkkel szedjük a Nemzeti Sport nevét – ez a mostani történetesen ilyen. Az általában büntető cikkeiről hírhedt Sinkovics az elmúlt időszak messze legviccesebb interjúját hozta össze az újdonsült
Octavio Zambranóról általában semmit sem lehet tudni, bár bizonyára léteznek olyan elkékült fociőrültek, akik tárcájukban őrzik a legenda portréját. Mindmáig legpazarabb eredménye az, hogy egy MLS-idényben az L. A. Galaxyval 85 gólt rúgatott, meg New Yorkban edzette a karrierje végét teljesítő Matthäust. Ennyi.
Most azonban a nagy Döme-várás közepette végül őt hozta föl a bányászcsille a legmélyebb tárnák egyikéből, és ezt kihasználva nevezett újságíró egyből kérdéseket szegezett neki. Persze, hogy megfutották a kötelező Lothar-kört (igazi profi; legjobb akivel valaha; kölcsönös tisztelet), ez már annyi hírértékkel sem bír, mint nagyőanikó elhasznált implantátuma. Mégis S. G. kihúzta az ecuadori mesterből a hónap villámtréfáját, amikor vágyairól érdeklődött. Kliséktől kidörzsölt agyunkban mennyei mannaként zubogtak Zambrano szavai: „…számomra ugródeszka a tatabányai lehetőség.” Ekkor még nem sejtettünk semmit.
„Olyan bajnokságban szeretnék edzősködni, ahol (…) bekerülhetek a Bajnokok Ligájába. Ha ezt Magyarországon kapom meg, maradok hosszú távon is.” Majd: „Vonzó számomra a szövetségi kapitányi poszt is.”
Black out – nem vitás.
Lehet persze olyan olvasata is ennek az egésznek, hogy Zambrano tudatából még mindig nem ürült ki maradéktalanul az előzőleg bevitt THC, mi mégis mást sejtünk a háttérben. Évvége óta a másodosztályú Fradinál is közeli BL-szereplésről delirálnak, s ehhez a játékoskeret úgyszólván adott. Most már az edzőt is látni az alagút végén…
Azért addig is nagy összegben lefogadjuk, hogy tavasszal kacagással egybekötött kiesés lesz a bányászműsor.