Szilánkosra rágott csont, hogy a következő selejtezősorozaton ugyan ki ráncolja szemöldökét válogatottunk kispadján. Mégis újból szánkba cuppantjuk ezt a csontdarabot, hiszen érezzük tökünkön az aktualitás szorongató vasmarkát. Tény: az Emelesz mindenhatója fülöp-szigeteki fakírokat megszégyenítően lebegtet hónapok óta, a közvélemény meg két pofára habzsolja a csepegtetett félinfókat. Vonaglik egy véglény.

Szeretjük a halálbiztos pontokat ebben a kiszámíthatatlan világban. Ilyen megbecsülendő dolog a soros (elbukott) selejtezősorozat után előlopakodó kapitánykérdés. Kisteleki „Véglény” Istvánnak azonban sikerült ezt a fogódzónkat is meglazítania. Előbb az elnökséggel egyetemben elfogadja Várhidi beszámolóját, majd az ülésteremből kifelé menet máris sms-gyártásba kezd az utód becserkészésére.

Kopeczky Lajos-i komolysággal, de nem szakértelemmel kívánkozik ki meglátásunk: ezt nem kéne. A netes bulvárfelületek jóvoltából részletesebb a betekintésünk az Mlsz-guru be- és kijövő szöveges-, kép- és hangüzeneteibe, mint magának az előfizetőnek, mégis egyre zavarosabb a kép.

Kedvenceink az ún. negatív hírek. Ezek azért jók, mert ugye arról írni, hogy ki nem lesz valami, mindig hálás feladat: kitölti a helyet és indulhat a csámcsogás. Ügyelni kell ugyan az ismertségi fokra, bár Bölöni vagy Henk Ten Cate esetében ezt nem kellett nagyon feltupírozni.

Ennyi erővel persze mi is bejelenthetjük: nem lesz kapitány José Mourinho. De nem azért, mert nem tudjuk megfizetni vagy mert éppen nem ér rá, hanem valszleg mivel nem hajlandó a Véglény kis üzelmeiben részt venni.

Ami a többi fantomjelöltet illeti, Christoph Daum képbe tolása felért egy Jack Bauer-i fordulattal a 24-ben. Már csak a nagy szóra bíró Jack előző mondatba kerülése miatt is szívünkre tesszük a kezünket, és vallunk: olvastuk a vonatkozó „híradásokat”. Az más kérdés, hogy a kokóval kacérkodó Daum őt egy aranylövés kellős közepén elöntő optimizmushullámban sem gondolna egy billegő Puskás stadionos kispadra.

A belga Franky boy meg valami norvég fókaidomár felemlegetését végképp nem kommentálnánk. Azt már annál inkább, ahogy legújabban Pellády Péter barátunk tolta látókörünkbe termetes pocakját a semmiből. Ő is esemesezget tudniillik a Véglénnyel. Arról, hogy Lothar jönne, ha hívják.

Korábban hasonlítgattuk a Lothart Várhid mester munkásságával, és akkor a jó tetteit domborítottuk ki. A hír kapcsán, no meg a kapitánytangó kontextusában tegyük teljessé a képet: a Gyepes-Molnár Balázs páros állandó szerepeltetése bűntettének elévülése több, mint két év.

Várhidi kereténél jelenleg nem lehet jobbat összedobni, ezt még a legutóbbi anonim kerethirdetők is elismerték. Az, hogy neki folytatnia kéne, olyan egyszerű, mint a Rocky IV dramaturgiája. Ehelyett a Véglény önkényes portyáin próbálja önjelöltjeit sms-sarokba szorítani. Meddig vonaglik vajon még?