Ahogy hétfőbe fordult a naptár, automatikusan indult be a válogatott vasárnapi összetartásához igazított fészkelődéses visszaszámlálónk. Ennek kapcsán figyeljük feszülten Várhidi mester gigászi harcát a bőség zavarával, amint a középpálya bal oldalán sorakozó jelöltjeit igyekszik preferencia sorrendbe rakni. Dzsudzsák, Huszti, Halmosi. Cipruson indul az „és/vagy”-kirakó.
Győzike shows igényességű forgatókönyvvel reinkarnált kapitányunk bőrébe nem sokszor bújnánk csak úgy. És nem csak az old school arc- és fejszőrzet kombó miatt. Ez a hozzáállásunk azzal sem változik, ha a gondok ripsz-ropsz a kellemesség kategóriájába csúsznak.
Mint most, amikor be kéne lőni, milyen szereposztásban a legideálisabb a középpályát fazonra borotválni, azon belül is annak a bal oldali fertályát. Úgy, hogy Huszti seggét állítólag spanyol meg angol kérők csipkedik a szünetben, Dzsudzsák váratlan mélyföld hódító expedíciót szervezett, Halmosi pedig vagdossa a gólokat a Plymouthban.
Mi együtt őrlődünk a magyar kerek erdő kapitányával, aki próbálja kínjainkat enyhíteni. Mindhárom delikvenssel számol, sőt akár egyszerre, hiszen mint mondja, klubjaikban nem ritkán jobb oldalon is bevethetők, Halmosi hátul is.
Igen, volt már, hogy Halmosit száműzték a válogatottban a védők közé, de ennek nagyjából annyi értelme volt, mint a filmtörténet részéve tenni a Freddy vs. Jason című örökbecsű alkotást. Egy ízig-vérig támadó szellemű játékosra a legjobb esetben is felfutó védő kényszerzubbonyát rángatni nem túl szerencsés, főleg, ha ilyen gólokra képes:
Husztinak sose ment a jobb oldali kalandozás, Dzsudzsákot meg inkább kíméljük meg ettől az élménytől. Huszti a Hannoverben ellenben egyre nagyobb szeletet kanyarít ki a pálya belső feléből, ti. sokat cselez befelé, illetve tűnik fel a kapu előtt befejezőként. Ez akár felvetheti azt az opciót, hogy Dzsudzsák száguldozzon csak a középpálya bal szélén, Huszti meg mellette eggyel beljebb szívassa a rá támadókat.
Ad abszurdum Dzsudzsák nyomuljon eggyel feljebb Priskin mellé, végül is a PSV-ban is csatárgólokat penget ki.
Halmosi ebben az esetben megkaphatná a Huszti melletti posztot a bal oldalon. De mielőtt eltűnnénk a taktikai értekezletek kuszaságának süllyesztőjében, szögezzünk le egyet: Huszti továbbra is elsőbbséget kéne, hogy élvezzen.
És nem csak azért, hogy lelki világának törékenysége felett őrködjünk. Hármuk közül ő a legtapasztaltabb válogatott szinten, és ő tette le a legtöbbet az asztalra. Az ő teljesítménye a lekiegyensúlyozottabb klubszinten is (bár reméljük, Dzsudzsi is elmondhatja mindezt magáról hamarosan).
A kérdés már csak az, hogy ez a kirakósdi hogy veszi ki magát az így is túlkínálatos középpályán Hajnallal, Gerával, Buzsákyval és Filkorral. De ennél nagyobb gondunk sose legyen.