A magyar focikultúra misszionáriusaként vállaljuk fel, hogy olyanra vetemedjünk, amire eddig nem: filmet szemlézünk. Tesszük ezt a lebértollnokozás lehetőségével, ami megannyi kritikához fűzött komment obligát eleme. Bonckés alatt a "Magyarfutball, a 91. perc" című doku, és ami erről eszünkbe jut. Pro Futballum Hungaricum.

Általában igyekszünk elkerülni, hogy témaklisé kiállításról csempésszünk ki műtárgyakat. Van úgy viszont, hogy ez elkerülhetetlen.

Muhi András Pires, aki maga is focizott tíz éven át, a Magyarfutball, a 91. perc fedőnevű dokujával* valami szíveset tett le az asztalra: ahhoz szólót és abba markolót. Végre van ugyanis valaki, aki nem lacafacázik, és a magyar foci kapcsán arról beszél és úgy, ahogy azt az évtizedes elkeseredésre ítélt szurkolók elvárják.

Képben csakúgy, mint a film ürügyén készült interjúban, amelynek elolvasása ugyan minimum két hosszabb szarásnyi időt igényel, de bitangul megéri végigrágni.

Közelebb kerülnek hozzánk a címeres mezes srácok, és sorra mikrofonba diktálják sirámaikat az utánpótlás felkent papjai. A rendező kíméletlen kérdéssorára adott válaszokból aztán kirajzolódik a diagnózis: a korosztályos csapatokat túlterhelik, így felnőtt korukra nem bírják az iramot; a játékosok pszichológiai felkészítése egyenlő a nullával, a folyamatosság és tervezhetőség pedig az állandó edzőcserék miatt leragadt az álmok birodalmában.

A legsúlyosabb kitétel talán mégis az, hogy korifeusaink nem hajlandók felfogni, hogy miközben ők a saját kis hülye üzelmeikkel voltak elfoglalva, a futball tudományággá nemesült.

Nem kell messzire mennünk a konkrét etalonért. Kisteleki „Véglény” István havonta utalgat a gyorshívásos gombok közé felvett német szövetség (DFB) telefonszámára. De miért nem nyomja már meg, hogy talán kérdezzen tőlük stratégia ügyben egy s mást?

Segítünk. A DFB még Klinsmann idején felbérelte a csak „kémmester”-ként ismert svájci Urs Siegenthalert (ottan a képen, ni). Siegenthaler feladata, hogy az utolsó fikakicsapásig kielemezze a német válogatott soros ellenfeleinek meccseit, játékosokra lebontva.

Az elemzés lehetőség szerint személyes jelenléten alapul. (Ezzel persze a inggallér-marketing adjunktusa, Tornyi Barnabás biztos nem ért egyet, emlékezzünk csak a máltai égés előtti „felesleges az ellenfél megtekintése" argumentumára, de ugorjunk).

A diktafonra mondott tapasztalatok olyan apróságokra is kiterjednek, mint az egyes játékosok testtartása - ebből ugyanis leszűrhető, hogy menniyben hajlandók ékszíjat szaggatni a sikerért.

Emellett minden megszerezhető videót beszereznek. Igaz, nem a nálunk bevált, támasztókorlátos szögből pásztázó egykamerás változatot, hanem olyat, ami madártávlatból veszi a meccset, vagyis amin a játékrendszer tökéletesen követhető. Ezeket a felvételeket amúgy külön cégek értékesítik, nem kevés pénzért - ugyanis jobb helyeken már rájöttek, mennyit érnek ezek az információk.

Mindez alapos netes és sportsajtós kutatással egészül ki. Így jutunk el oda, hogy egy-egy válogatott meccsen az egyes német játékosok személyre szabott dévédét kapnak azokról az ellenfelekről, akikkel nekik személy szerint a legtöbb dolguk lesz a pályán.

A tudományos rész mellett azonban van még valami, ami ugyanolyan fontos, és amire szintén Siegenthaler hívta fel a figyelmet. Ez a folyamatosság.**

Az argentinoknál pölö a korábbi U20-as világbajnokok alkotják a jelenlegi csapatot, azzal a stábbal, akikkel együtt dolgoztak már akkor, nyolc éve. Valamennyien ismeretlenek voltak. Senkik. Akkor.

Ahogy a franciák mondják: nem a legismertebbek kellenek, hanem a legmegfelelőbbek. Ehhez Siegenthaler már csak két tanulságot fűz a) a siker egy saját utánpótlás stratégia révén érhető el; b) meccsenként max 1-2 átfogó kulcsüzenetet kell sulykolni egy adott csapat elleni meccsen. Mert ahogy ő mondja, ha Julia Roberts pucéran átrohan a kerten, azt megjegyzed. De ha több tucat jó csaj teszi ugyanezt egymás után ugyanilyen pőrén, a tizedik után már nem emlékszel az elsőre.

Most, hogy a germán okosságokat összevetettük a magyar focivalósággal, mindenki találja ki magának, hányadik percben járunk. És hogy mikor történik valami.


*A film tudomásunk szerint innen tölthető le a legolcsóbban. Az illegális letöltéseket kivételesen nem propagáljuk (l. a leadben szereplő latinos ihlet-jelmondatot).

**Csak a rend kedvéért: a német csapat vébéfelkészüléséről és szerepléséről tanulságos élmény a „Deutschland - ein Sommermärchen" c. dokumentumfilm.