A hétvégén a magyar fiúk sok kis apró góllal zavarták meg a világfutballt. Buzsáky Ken gólpasszt (de milyet…) adott, (les)gólt lőtt, már csak 8 pontra a rájátszástól a QPR. Gera Zoli égő mellkassal idézte Horváth Feri finnek ellen bénázott valamilyét. Betalált Fehér Csaba is, a NAC már harmadik Hollandiában. Respekt és tisztelet Huszti Szabinak, aki 1+1-es meccset zárt a Nürnberg ellen. Részletek.
Buzsáky tanár úr teljesítménye kapcsán sokadjára kapkodnánk ki a sifonérból sportszár szaggató jelzőket, de mindig a magyar film jut róla eszünkbe. Nagyon jól vágjuk, de rajtunk kívül senkit sem érdekel. Az első osztályba kéne menni, ahhoz hogy számítson a 19 meccsen szerzett 8 gól. A QPR sunnyogna is rendesen, Ákos szerény számításai szerint legalább nyolc meccset kéne nyerni a hátralévő tizenegyből. Nagyjából annyi az esélye, mint hazai pályán 3-0-ra verni a listavezető Stoke Cityt. Ez ugyebár kipipálva. A Stoke ellen a Sport TV kommentátora egyébként nem kis megrökönyödésre a mezőny legjobbjának titulálta Buzsákyt. Ne bántsuk érte, felsőbb utasítás szaga lengi körül a tényt, hogy figyelmen kívül hagyta a duplázó Leigertwoodot. Az egyiket szimplán harmincról eresztette meg, bár a lövőhelyzetet Buzsáky okos, 4 méteres oldalpassza előzte meg. Az angol második gólja előtt is beleért a labdába Ákos, elsőrangú beadása után Lehetetlen Körülmények Között (I. rész) pattant a labda a gólszerző elé. A magyar fiú találata ettől (és a lestől) függetlenül elsőrangú volt. A jobb szélen kapott labdát, kapásból, hosszúba, laposan, védhetetlenül. Jár a Hét Magyarja.
Nem csodálkoznánk, ha Birmingham lepukkant lakótelepein lassan Gera Zoli fotójával dekorálná ki a koszos kapualjakat a Mentsük Meg a Gyerekeket! alapítvány. Szotyit a padon kezdették a Plymouth ellen, de ez nem akadályozta meg abban, hogy addig húzogassa az edző kabátujját, amíg az megelégelve az állandó buzerát a 17. percben beküldje. Az Argyle-ban Halmosi (hónap játékosa arrafelé), és Tímár (hónap 2. számú játékosa ugyanott) egyaránt kezdő volt, de egyikük sem alkothatott maradandót, mert a 70. perc már mindkettőjüket a zuhanyzóban érte. Sándor Györgynek már nagyon szurkolunk, hogy bemutatkozhasson. Ellenben Zoli. Gólja bizonyítja, hogy minden helyzetből van visszatérés. A támadás hatszor kútba esett, négyszer lelassult, a labdát kétszer elvesztették, de valahogy Lehetetlen Körülmények Között (part two) bepattant. Inkább rúgjuk, mint kapjuk az ilyeneket, ezért javasoljuk újfent Tímár kipróbálását Vanczák Vilmos helyett. Pedig, de röhögtünk rajta eleinte…
1-0. Hello.
A többieket most hagyjuk a Championshipből, a tökutolsó Colchesterben Balogh Béci lehúzott húsz percet.
Huszti Szabi, annyira megosztó, mint a háromvalamilyenes népszavazás. „Mit akartok? Huszti a Hannover legjobbja. Gólok, gólpasszok, vakok vagytok bazmeg. Jó, jó de lemondta a válogatottságot, a címeres mez, meg a brühühü, hát a becsület? Már az utolsó szem is kiveszett ezekből a túlfizetett hímpellérekből, hogy a nőstény gnút baszná meg a paprikás zsákon, ez a Szabi gyerek, én felszántanám a pályát…blabla.” Mi majd hozzuk a sót hozzá.
Hannover – Nürnberg 2-1. Huszti gól + gólpassz.
Németh Krisztián megint annyira jó volt a Reservesben, hogy az órát le kellett csatolnom a kezemről.
Hat perc kisjézussal, featuring Kádár Tamás és Gulácsi Péter.
