Egy titokzatos növény. Egy kalandos szarás. És egy új stadion díszletei között robogó ETO. Víziódózerek, előre!

Volt egyszer egy növény. Pontos növénytani besorolását hagyjuk is, mert a végén még kiderülne, hogy a bennfentesek csak legazoznák. Nem, ez egy szeretetreméltó növény volt, amely zavartalanul fejlődött a megboldogult ETO Stadion X szektorában, ahonnan rendre a diák és szenior voltukat legalább ránézésre igazolni tudók űzték a fiúkat. A jég szabdalta repedésekben eresztett gyökeret, és büszkén emelkedett ki a lepattant székek közül.

Élőlényünknek olyan jól ment sora, hogy évről évre hizlalta szárát, így egy téli szünet meg se kottyant neki, nem úgy, mint nyeszlett fűszálrokonainak az aranylábúak pályáján, főleg a kapu környékén.

A karrier aztán törtetlen szárnyalás után akkor ért véget, amikor jöttek a dózerek, és eltakarították az időközben aládúcolt lelátót (vö. a Puskás Stadion kurrens vaskapcsos megoldásával). A diadalmenet így is legalább ötvenszer tartott tovább, mint egy átlag magyar csapat nemzetközi kupamenetelése.

Ez a szívhez nőtt növény sorsa és a győri új kezdet reménye a minap suhant át a blogger agyán, amint épp a budin próbálta magát apdételni magyar bajnokság témakörben. Ezúton is köszöni az aggódó kommentezők féltő gondolatfoszlányait, és egyúttal megjegyzi: lassan megírhatná a Kitolás 3-at Szily László nyomán. A (kis)gyereknevelés időigénye ugyanis valóban olyan kelepcét állít, hogy az egyetlen mentsvár a klozett, ahol az ember nyugalmat talál. Stílusos volt, ahogy erről az alapvetésről a Kitolás 2-ben olvasván a könyvet seggtörlés közben a szarkupac közepébe bukfenceztettem. De vissza az ETO-hoz.

Dózer itt, dózer ott - épül a stadion! A csapat pedig robog. A fanyalgók még ki sem fanyalogták magukat, de mi meg is előznénk további felesleges szájtépésüket. Lehet (sőt!, biztos) ugyanis, hogy ez a társaság köszönőviszonyban nincs a Szabó-Szentes-Hajszán összetétetéű gólnevelő testülettel. De mintha kezdenék érezni, hogy a klub új otthonában fel kell nőni a hely szelleméhez.

Nem tudunk mit kezdeni a sirámokkal, hogy minek ekkora és ilyen stadion, ha nincs foci. A jó focihoz nézők kellenek, mert telt ház előtt nem tudsz rosszul játszani. Nézők viszont csak kulturált helyen lesznek, ahol nem kell bokáig álló húgyban lábujjhegyezni a piszoártól a csöpögő csapig. Ha erre az igazságra három éve rájönnek még két helyen, lehet, hogy készülhetnénk az eb-re.

Más szóval nincs élmény helyszellem nélkül. Se a pályán, se a nézőtéren. Ezért is telilalát, hogy a hivatalos stadionavatón egy igazi sztáralakulat, a Real vagy a MANU jön haknizni augusztus végén. A játékosoknak bele kell ízlelniük, milyen az, amikor saját zsírúj stadionjuk telik meg, mert ha egész évben csak fele annyit alibiznének, az magyar szinten már nemzetközi szereplést ér.

Ha efelé haladnánk, a főútról a meccset a kukkoló bácsika (képen) is alighanem elkezdene félretenni arra a nyugdíjasbérletre.