
De ne legyünk parasztok: Simon Attila sem rúg minden évtizedben mesterhármast, amivel most még Tököli ragyogását is el tudta halványítani. Waltner végre kiizzadta a századikat, ráadásul pontmentőt.
Aczél Zoli csapata (REAC, nem az U21) folytatta az észnélküli támadófutballt, amit mi értékelünk. Hatgólos meccsekkel egy jobb ligáért!
Újpest—Győr 1-3
Bár a lilák a tabella-harmadikok, szívós erőfeszítéssel sikerült eljutniuk oda, hogy tíz emberből nyolc őket tartja a tavasz legröhejesebb társaságának (természetesen a Fradi mellett, ami szintén a bronzra hajt). Hogy mi vezetett idáig? Nyilván a téli pazarlás, kreténebbnél kreténebb játékosok összehordása, Sallói koncepciótlansága, Urbányi blogozgatása, Kovács Zoli nem-nyugdíjazása, a hazug bajnoki álmok sulykolása, a profizmus félreértelmezése. Szentes más tészta.
Hogy a mérkőzésről is essen pár szó: Tisza lövése valóban élmény volt, Bajzát az Újpest ellen bármikor vág egy-két gólt, Juhár gond nélkül hozta, amit tud (és ezúttal még egy öngóllal is fűszerezte), Kovács meg arra jó, hogy a botrányokozó lelátói szörnyeket nyugalomra intse — bár ezt a kispadról is megtehetné, és akkor nem lenne folyton emberhátrányban csapata.
Viszont minden rosszban van valami jó, az Újpestnek igenis van oka az örömre! A nyári átigazolási cirkusz előtt bizton tudható, kikre nincs szükség (segítünk: Balajczán és Tiszán kívül senkire), és hogy újra rogyásig lesz zseton az alkalmatlanok pótlására (csak nehogy rosszabbak jöjjenek, Sallói Főbábmester Úr). Győrben most az a legfontosabb feladat, hogy Bajzát két talpát a lehető leggondosabban óvják a külvilág behatásaitól.
Debrecen—Fehérvár 3-0
Nem feltétlenül hittük, hogy Disztl csapata úgy térdel be a debreceniek elé, hogy közben Polekszics lesz a mezőny legjobbja. Mindenesetre a pörgős első félidő után a másodikban szép nyugodtan összeomlott a Fehérvár, amivel hozzásegítette a Lokit ahhoz, hogy tovább higgyen a bajnoki aranyban (akkor még nem lehetett sejteni az MTK 80. perc utáni kegyetlenkedését). Sőt, mivel olyan, mintha a debrecenieket a reménytelennek tetsző szituációk doppingolnák leginkább, előfordulhat, hogy Paksról egy kényelmes győzelemmel térnek haza az utolsó fordulóra, majd jól megputtonyozzák az atomizálódó Újpestet.
A mérkőzés ismét igazolta, hogy a fehérváriaknak az Oláh Gábor utcában nincs szerencséje a tizikkel. Sitku vezetéshez juttathatta volna csapatát, ha a meccs elején beveri a büntetőt, ezzel szemben szabályosan kihagyta. Reméljük, mindenki emlékszik még a két csapat előző debreceni randijára, a derbi végén megítélt tizenegyesre, annak nem éppen tradicionális „lefolyására”, és az akkor világhírűvé váló remek rúgótechnikájú játékosra. Visszavárunk, Pavol.
Zalaegerszeg—REAC 3-3
A REAC részére lassacskán külön fejezetet kell majd nyitniuk a bohócliga történetmesélőinek. Aki a palotaiakkal játszik fölkészülhet rá, hogy megtömik, mint a pályakezdő Boróka Ballst. Viszont abban is bízhat, hogy az ellenfélnél Kapcsosok, Cserik és Sallaik képezik a Maginot-vonalat…
Vezetett a REAC 2-0-ra a 73. percben — tudtuk, hogy ez kevés. Aztán vezetett a REAC 3-2-re a 85. percben — mi tudtuk, hogy ez kevés lesz. Waltner pedig, akárcsak Foxi pár kanyarral korábban, már jóval a 90. perc után egyenlíteni tudott. Aczél Zoli mindenesetre egyre nagyobb rutinnal veszi tudomásul, hogy elöl nem képesek annyi gólt szerezni, amennyit védői ne tudnának egalizálni. Az is érdekes, hogy a csatárínségben szenvedő Vasas télen nagy ívben rúgta tomporon Somorjait, aki azóta rákospalotaiként már hetet kiosztott az ellenfeleknek.
Diósgyőr—Paks 3-3
Simon Attilát sajnáljuk. Néha remek napot fog ki és tarthatatlan, más esetben meg annyit tesz hozzá a játékhoz, mint türelmi zóna a nemzetgazdasághoz. Talán ez is az oka, hogy saját bevallása szerint sem szeretik őt igazán a miskolci szurkolók. De mi nem ezért sajnáljuk elsősorban. Akkor miért? Íme pár név: Foxi, Sadjo, Ebala, Bozsics (oké, ő fehérvári volt). Ők mindannyian akkora zsákutcába kerültek a Megyeri úton (ahova Attila is készül), hogy huszonöt GPS is kevés lesz a kikeveredéshez. Simonnak is ezt jósoljuk, sajnos. Tisza megmarad üdítő kivételnek.
És persze, mikor szerezzen mesterhármast a csatár, ha nem ilyen kétes értékű távozás előtt. Most akkor, hogy anyázzák nyugodt szívvel a diósgyőri rémek? Maradt csekélyke örömnek Tököli személye, akit mindig meg lehet találni, hát még, ha két gólt lő. Gellei Imre ugyanakkor panaszkodott a játék pokoli keménysége miatt.
Kaposvár—Nyíregyháza 1-1
A Szpari több különlegességgel is készült a mérkőzésre, így például játékosai személygépjárművekkel érkeztek a helyszínre. De az se mindennapos, hogy két bevethető játékost ültessenek a cserepadra, majd a meccsen mégis hármat cseréljenek. És akkor Cséke hátvédről még szót sem ejtettünk: ő az a népszerű Gyuri, akit a helyi drukkerek a kezdőbe követeltek, miközben Mboussit és társait szívesebben nézegetnék az állatkerti majomházban. Cséke végül is kezdő lett, a 77. percben pedig kiállítottá vált, így a jövő héten még az ultrák ereje sem mentheti meg a srácot a nem-kezdőségtől.
A Rákóczi ezúttal megelégedett volna az 1-0-s győzelemmel, ami nagy hibának bizonyult. Hiába lőtt ugyanis Alves iszonyatos gólt, Oláh fejében inkább a Fradi járt, így a kihagyhatatlanról is bebizonyította, hogy nem az. Aztán Miskolczi egyszer csak egyenlített.
MTK—Tatabánya 5-1
Az MTK-nak nagyon kellett a győzelem, mivel a Loki kisebb meglepetésre hárommal oktatta a tavaszi sikercsapatot. Sokáig azt hittük, hogy a Tatabányának sikerül keresztbe állítani a kékek szemét, ha nem is azzal, hogy nyernek, de azzal, hogy nem hagyják magukat beturmixolni. Aztán az utolsó tíz percben Kanta megint lesújtott, és a gólkirályi címtől magabiztosan távolodó Urbán is bevert egyet, így a fordulóból a Hungária körúti csapat jött ki jobban, és már két góllal megy a Loki előtt. A sok jó teljesítmény mellett ne feledkezzünk el Hrepkáról sem, aki az idény végére belejött abba a szerepkörbe, hogy úgy teszi a nagy semmit, hogy ezzel alig akadályozza társait. Ne nevessünk, nem könnyű ám ez. Ahhoz persze kevés, hogy ismét külföldre támolyogjon.
Zambrano edző képességeiről nem sokat tudtunk meg eddig, leginkább sajátos nyilatkozataival vívta ki érdeklődésünket. Ezúttal, honi mestereinktől idegen módon, elismerte, hogy az MTK megérdemelte a nagy különbségű győzelmet. Szeretnénk, ha Octavio valahogy itt ragadna jövőre is.
Siófok—Sopron 3-0
Dolcetti mesternek a legjobbkor jött a soproniak elleni győzelem, ami rengeteget dobott saját ázsióján. Ráadásul azért is kedvező volt számára a pszeudo-meccs, mert Nemes vezetőnek még véletlenül sem nyílt rá lehetősége, hogy megalázza őt az öltözőben, a játékosok előtt nyilván.
Bónusz: felbecsülhetetlen ajánlat hétfőre (Monday Night Football, muhaha)
Honvéd—Vasas
Hétfő, 18 óra, Bozsik-stadion, Tv: Sport2
Supka már annyit szopott ezen a baljóslatú tavaszon, hogy egyszer már csak le kell törölnie a szája szélét, miközben fölegyenesedik és szelíden, ámde határozottan szemébe néz a durva sorsnak. Itt az alkalom, hisz Popa már amúgy is a kapuk alatt! Bárányosnak már a szelleme is alsóbb osztályba költözött, nem akadályozza az egyébként motivált társakat lelkesedésük maradéktalan kiteljesítésében. Ndjodo sem kér már a magyar közállapotokból, inkább barátnőjével együtt odébbáll valami humánusabb országba. Nem Ndjodo bosszantására, de erősen bízunk benne, hogy a német harmadvonal, esetleg a román másodosztály jelenti majd számára az álmennyezetet.
A Vasasnál most az a legfontosabb, hogy a fiúk vigaszt nyújtsanak Mészöly Gézának, aki szilárdan gondolta, hogy azért nem kell E. Koemannak, mert csak másodállásban vállalná. Aczél és Petry befutója így most összekavarta a hitvilágát. Javasoljuk kevéske lelki masszázs igénybevételét a kedves papától, akinek van már ismerete arról, milyen, ha az igaz magyart az MLSZ fingatja.
Mindegy, nyer a Kispest.
Tipp: 2-1