Ahogy az várható volt, rapid módon sorjáznak a történések a lila-fehérek háza táján: erodálódik a játékosállomány, vacsorát ad a deklasszifikált edző, fölszabadulnak az öltözőszekrények és az indulatok. Az első vadludak V-alakban már el is szálltak a Megyeri út fölött, az ék csúcsán egy lila tollazatot növesztett, kopasznyakú egyeddel, nevezzük Kovács Zolinak. Pár héttel ezelőtt a Labdabiztos.blog már jelezte Kovács Zolival kapcsolatos aggályait, aki már akkor is csak arra volt alkalmas, hogy a lelátón székgyújtogatással időt múlató imbecillis rajongóit puszta megjelenésével beketaminozza. Szakszemmel észrevételeztük, hogy ehhez még pályára sem kellene lépnie. Sallói főgonosz – az újpesti szurkolósereg nagy szerencséjére és az idők szavát megértve – fél év alatt hasonló következtetésre jutott, és közös megegyezéssel az égig rúgta Zolit az Ikont. Vagyis Böröcz, Szentes és Sallói urak kollektíven megegyeztek, hogy sokkal könnyebben teljesülhetnek jövő évi céljaik, ha az Újpest valóban tizenegy focistaszerű emberrel fut ki a gyepre. Erről aztán értesítették a Pro Zone-sztárt.
Igen, ha valaki esetleg nem tudná, Kovács Zoltán elmúlt félévben elért legkiemelkedőbb sikere az volt, hogy a számítógépes térfigyelő-rendszer szerint ő futotta mérkőzésenként a legtöbbet. Ha így volt, akkor ez egy újabb példa arra, hogy a gépi intelligencia mit sem ér emberi kreativitás nélkül. Meg arra, hogy milyen állapotban lehet a lilák futballcsapata – egy szabad szemmel is jól kivehetően elkorhadt, 35 éves Kovács Zoli a fizikai húzóágazat. Nem is kell itt más okot keresni a negyedik helyezésre.
Zoliban mindig is volt valami elképesztő dac, amellyel rendre visszatért szeretett klubjába*, ezért magára valami is adó Újpest-drukker sosem tért nyugovóra anélkül, hogy a csillagos égre fölnézve Kovácsot ne képzelje a nagy-Göncöl helyébe. Ez rendben is van, Zoli rúgott kereken száz gólt a violák mezében. Az utolsót valamikor télvíz idején a miskolci sártengerben. Akkor mesélte, hogy az öltözőben kiragasztott lista doppingolja, melyen egykori újpesti sztárok sorjáznak góljaik számával egyetemben, és ő (a mesteri Zoli) már csak pár dugóra van az előtte álló legendától, akit bokából fog megelőzni. Nyilatkozata után elért góljait hiába is próbálnánk azonban fontossági sorrendbe rakni, mert ilyen már nem született. Pedig a csapat több alkalommal is játszott a Debrecennel, Zoltán kedvenc áldozatával, ám a csatár impotenciáján a kecsegtető ellenfél sem tudott segíteni. (Ha Kokó szereti az Újpestet, akkor most őszintén örül, hogy csapata megszabadult végre a „játéka” jelentette többmázsás homokzsáktól.)
A támadónak rögeszméjévé vált, hogy a magyar közeg mennyire hitványan bánik a 35 éves „Kovács Zolikkal”, holott például Maldini 39 esztendősen, egyáltalán nem számít öregnek a Serie A-ban. Ettől az okfejtéstől maximum Kerekes Zsombor, Lisztes Krisztián, és Juhár Tamás nem kapott tüszős mandulagyulladást; bár, ha jobban belegondolunk, az összehasonlításhoz talán még ők sem vették volna a bátorságot.
Ehelyütt most azt a javaslatot tesszük Zolinak, hogy legalább ő tisztelje saját korát és határait: emelt fővel vonuljon vissza (kerülje el a Vasast, meg a DVTK-t), szerveztessen maga számára egy gálameccset (Szlezákkal, Véberrel és Urbán Floresszel a fedélzeten), majd kuncsorogjon ki egy U-12-es csapatot, és idővel iratkozzon be Pro Licence-re.
Maldiniről viszont feltétlenül szálljon le!
* a nyúlfarknyira sikeredett légiós periódusok alatt mindig jól jöhetett a tudat, hogy van a világon egy hely, ahol számítanak a sikertelen csatárra is
