63 éves, boldog nyugdíjas. Fiatalon a Fradiban fociztam, aztán meg a Herthában. Ott bundáztam is. Egy olimpiát nyertem. Egyről disszidáltam. Játszottam az Ajaxban is. Cruyff helyére vettek meg. Edzőként dolgoztam a Borussia Dortmundnál. Aztán kiscsapatoknál. Utána a Fradinál, meg a Dunaferrnél, meg Győrben. Törtem kicsit a magyart, amikor hazajöttem. A közeg mindig zavart. Zavarosban halászókat sem szerettem. A játékosuralmat, ha tehetném, megszüntetném. A múltkoriban sokat beszélgettem egy barátommal. Meséltem neki a gondolataimról. Van egy teraszom. Ott. Ültünk és mondtam neki. Szerinte ezeket meg kéne jelentetni. Másokat is érdekelhet. Írtam egy könyvet.
Az oregano jó ízt ad a húsnak. Meg a bazsalikom is. Ez hiányzik ma a futballból. A fűszeres játékosok. Felgyorsult és nagyon unalmas tud lenni a foci. Nem olyan, mint a mi időnkben. Uniformizált most. A magyarok nem bírják a kereteket, meg a munkát. Ezért nem vagyunk elöl. Meg ezért mentem el én is. Mert én munkamániás vagyok. A hatvanas évek Magyarországán ez nem volt nyerő. Becsületességből és morálból gyengék voltak akkor. Én pedig nem akartam kompromisszumokat kötni. Meg az Albert is hibás volt. Császárként uralkodott rajtunk. Azt meg én nem szeretem. Régen az épületek is szebbek voltak. Nem a hatvanas években. Még előtte.
Most sem jó egyébként. Felrázták az üveget, és nem akar leülepedni a kosz. A vezetők zsebre dolgoznak. Leszakítják a nagy pénzeket, közben pedig semmi hasznot nem hajtanak. Ez van most is a Fradinál. Csak most nem magyarok, hanem angolok a főnökök. Az idősebb játékosok rossz hatással vannak a fiatalabbakra. Megtiltják nekik, hogy fussanak. Meg bundáznak is. Ha túl jó vagy, az veszélyezteti a pozíciójukat. Elveszíthetik az állásukat. Az ifik meg félnek ellent mondani. Meg kicsit azt hiszik, hogy ez így normális. Mert manipulálva vannak. Ezért támadtak állandóan, mert ezt kimondtam. Az újságok és a szakma sem szeretett, csak mert fájt nekik a véleményem. Tudták, hogy igazam van.
Az edzők kést döftek a hátamba. Odajöttek haverkodni, aztán a hátam mögött meg kibeszéltek. Keményen, becsületesen kéne nekik is dolgozni. Akkor nem kéne félniük tőlem. Nem barátkozom, de nem is bántom őket.
Ezekről a dolgokról lesz szó a könyvben. Csak bővebben. A barátom azt is mondta, hogy nekem nagyon jó megéléseim vannak, ezért szövetkeznem kell egy íróemberrel. A megélés szó tetszik nekem. Megfogadtam a tanácsát. Az író ilyeneket is tud:
„Varga Zoltán ezen írása meglepően őszinte. Az őszinteség részben szelídség is. Őszinteség, szelídség, méltóság, hárman biztosan állnak, nem billegnek, akár a suszterszék. E három jegy a szavakkal ki nem fejezhető szeretetnek alkotó-elemei. Az őszinte beszédhez elszánódás, hátsó gondolatok nélküli lélek kell. Őszintének lenni annyi, mint megpihenni.”
Ilyen kettős lesz a könyv. A témák olyanok lesznek, mint fent, de az íróember stílusában. A könyv címe: Valahogy mindig félúton. 3600 forintba kerül. Meg lehet venni az interneten is, ott olcsóbb.
Akiknek van egy félórájuk: