HTML

Címkék

abszurd (12) ahülye (48) átigazolás (26) beharangozó (272) bohócliga (358) championship (12) debrecen (33) détáridöme (14) diósgyőr (16) dzsudzsák (28) eb (37) egervári (22) fc fehérvár (15) feltámadás (57) fradi (54) gera (21) győr (17) haladás (13) hemi bácsi (11) hercegfalvi (10) hét magyarja (22) hónap magyarja (10) honvéd (49) hülyebíró (12) huszti (14) jhn (32) kaposvár (11) keleti csoport (19) kisteleki (12) koman (10) kommentverseny (44) kupaellenfél (20) kupatipp (15) loki (13) magyar (141) mezey (11) mlsz (38) mtk (19) nb2 (87) németh krisztián (16) nemzetisport (13) nyugaticsoport (59) önérzetes (33) összefoglaló (110) reac (12) sör (11) statisztika (14) szavazás (11) szurker (31) tippjáték (229) tippmix peti (11) torghelle (15) tőzsér (12) u20 (15) utánpótlás (15) ute (19) válogatott (167) várhidi (15) vasas (21) vendégszerző (21) videó (87) videoton (15) visszatekintő (10) Címkefelhő

Friss topikok

Licenc

Creative Commons Licenc

Aczél szentesíti az eszközt?

2008.08.12. 10:23 zombi tibi

Aczél mester hétvégén elkapta a Kásás Tamásitisz egy heveny, gyors lefolyású változatát. Mint vízipólós bajnokunk, pont úgy járt Zoltán is: egyszerűen képtelen fölfogni és földolgozni, játékosai miért nem tapossák földbe soros ellenfeleiket. Hisz a mérkőzések folyamán döntő fölényt harcolnak ki, bár ez gólokban nem feltétlenül mutatkozik meg, de a fölény, az akkor is számottevő.

Aztán a sok eltékozolt fölényes perc után, leginkább beüt a krach, egyenlítenek a „kutyák”, de ami még rosszabb győznek is, mondjuk akár helyzet nélkül. Mint, ahogy a ZTE, amelyik az utolsó tíz percre koncentrálta össze az egyenlítő meg a győztes góljait is.
Van ilyen különben, tudja ezt Szentes Lázár is, aki az öltözőben szokta azzal bátorítani fiait, hogy ha nem rúgnak, akkor kapnak. Ez egy olyan futballközhely-baromság, amit szükségszerűen rá lehet húzni kényes szituációkra. Az, hogy Aczél ezzel csak most kezd ismerkedni, akár furcsa is lehetne, de mi inkább mást sejtünk a háttérben. Az egykori „fülbevalós hülyegyerek” (by János Csank) mára kettős pozícióban tündököl: a REAC mellett Erwin Koeman segítője is a nemzeti csapatnál, és mint ilyen magabiztosabban ad hangot értetlenkedéseinek.

Alapvetően nincs nagy gond a nyilatkozgatással, és Aczél is körülbelül megmarad a saját helyi értéke szabta kereteknél, sőt ahogy önmagát emészti az elvesztegetett lehetőségek miatt, akár még szimpatikussá is tenné őt a szemünkben. [Persze, ha nem láttuk volna, ahogy Urbán Floresszel egyetemben, idült módon, égetett szeszt fogyaszt bizonyos Kánai úti drinkbár félhomályában. De ez csak egy blikkes mellékzönge, vissza a „szakmához”!] Zoltán kifakadásának egy pontján saját felelősségét is fölveti, ami magyar edzőtől oly idegen, mint bőrfejűnek a falafel bár. Ráadásul az is tény, hogy egy ilyen, temetőből szalasztott kerettel ennyire nyílt játékot játszani, minimum elismerésre méltó dolog, vagyis nem utálkozunk mi élből, ha Aczél feltűnik a horizonton. Ám, mikor már épp kifelé csorogna az obligát könnycsepp a szemünk sarkából, Zoltán főítész megtalálja a vicces mozgású játékvezetőt, Bedét (aka Feri bácsi).
Merthogy pont ő az, aki gátolja a REAC-pályán szárba szökkenő támadófocit, aminek a Zoli egyébként nagy-nagy rajongója. „Bede Ferenc kimondottan jól vezette a mérkőzést és nem is az a lényeg, hogy kéz volt-e vagy sem. Én mindig a támadófutball híve vagyok, s naiv fejjel azt várnám, hogy a játékvezető is az. 2-2-nél, ha kinézek a partjelzőre, s azt látom, hogy nem jelez, akkor bizony megadnám a gólt, a hazai, a támadófocit játszó csapat javára.”
Szögezzük le nyomban: jogos! Mármint Aczél fölhorgadása. Bede évtizede kocog a pályákon kacagtató koordinálatlansággal, és sajnálatos módon eközben pikkel a támadó focira, aminek az okát nem tudjuk. Reméljük, hamarosan elkészíti memoárját, amelyből kiderül majd a zsigeri utálat gyökere is, mi gyermekkori frusztrációt tippelünk, például egyszer bőrlabda lapította ki parizeres zsömléjét a nagyszünetben.

Addig azonban Feri bácsi ott irtja a támadófutballt, ahol csak éri. Miközben egy Michael Phelps mellszélességével állunk ki Zoltán mester igazáért, egy dolgot azért pontosítania illett volna. Nevezetesen, hogy a támadófocit csak akkor kell a szabályok elé helyezni, ha azt a hazai csapat játssza, vagy abban az esetben is, ha a REAC-pályán a vendégek az offenzívebbek. Oké, Aczél hite szerint ez utóbbi elképzelhetetlen, de láttunk mi már tornádót tűzijáték idején... És, akkor azt most még nem is piszkálgattuk, hogy egy kézzel szerzett gól meg (nem) adásánál mekkora szerepe lehet a pillanatnyi eredménynek, a 2-2-nek. Mert, ha a palotai nagymester útmutatását vesszük alapul, akkor itt nagyon izgalmas halmazok, és azok metszetei jöhetnek létre, amelyek mind-mind különböző irányultságú Bedét kívánnak meg a támadófoci érdekében.
A legjobb alighanem az lenne, ha Feri bácsi újragondolná a futballhoz való viszonyát, levonná a konzekvenciát, oszt csuklóból nyugdíjazná magát. Mert ugyan ma még türelmes a palotai konkvisztádor („persze Feri bácsi mindent lát, … tényleg jól bíráskodott, a büntetők is jogosak voltak”), de a célkereszt már Bede tarkóján motoszkál.
És az nem mindig jó jel.



(Edzőink szabálymódosító elképzeléseinek egyébként komoly hagyománya kezd lenni, legutóbb Urbányi Pista és Mészöly Géza voltak, akik máshogy tennének egyet, s mást.)
 

1 komment

Címkék: reac hülyebíró önérzetes aczél

A bejegyzés trackback címe:

https://labdabiztos.blog.hu/api/trackback/id/tr2611508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rosseb · http://www.ultraskaposvar.com 2008.08.12. 12:07:27

"aka Feri bácsi" :DDDDD
süti beállítások módosítása