Sajnos objektív módon vagyunk kénytelen értékelni Bajzát mesterhármasát, ami legyünk őszinték legalább egymás között, égeti az elmét, mint Kovács Zoli-poszter a csempét.
Gratulálunk Bajzát…
A többiek potyogtatták a gólokat. Bogdan Apostu, ki e nevet nem ismeri csak titokban menjen Nyíregyházára, klasszikus mesterhármast lőtt. Négy csapat szerzett négy gólt, kettő hármat, és csak egy meccset értékeltünk igazán gyengére. Ha nem lett volna kupacsütörtök, még a feltámadás címkét is odabiggyesztettük volna az íráshoz.
Újpest—Kecskemét 4-3
Nagyjából az ilyen végeredmények után szokás elgondolkodni, hogy most akkor a védelmek, vagy a csatárok. Rosszak vagy jók, nyilván. Az mindenképpen csődszerű tény, hogy Kabát Peti harminc évével, és konténernyi török, bolgár meg osztrák kudarccal hazajön oktatgatni. Rémálmaimban ugyanezek jönnek elő Vaskóról tíz év múlva, pedig ő most nyugodt messzeségbe került a figyelő szemek elől, és a fizuja miatt sem aggódik egyelőre. A Kecskemét teli van ugyan tömködve mindenféle déli fazonnal, mégis van benne valami elismerésre érdemes. Egyelőre nem tudjuk pontosan megfogalmazni, hogy mi is, de erősen gondolkozunk rajta. A Fradi meg mostantól már csak második a lilák mögött, biztos van olyan, akinek ez még tud fájni.
Haladás—Vasas 1-0
A Vasassal kapcsolatban egy dologra mindenképpen érdemes figyelni, és az nem az, hogy eddig a fordulóig vezették a bajnokságot. A Vasas kerete, annyira kétarcú hogyha eredményes, akkor „kiemelkedő képességű labdarúgók alkotják, akik mostanra értek össze”, ha pedig nem, akkor „ezzel az állománnyal csak a középmezőny lehet a reális cél”. Ezt a logikai feladványt legyen szíves valaki a válogatott meccsig megoldani. A Haladással kapcsolatban is lenne kérdés a művész urakhoz: ki számított arra, hogy nem Kenesei, hanem bizonyos Rajos termeli majd a gólokat?
Paks—Diósgyőr 1-1
Magyar futballista lelki mélységeiről, és természetesen Gellei mester éleslátásáról tesz tanúbizonyságot az alábbi látlelet. Asszondja (Gellei): „a kihagyott tizenegyes és a kiállítás minket zavart meg”. Értékelnénk, de nem tudjuk, annyira szürreális ez az egész. Tökölit fellökik a tizenhatoson belül, a bíró tizenegyest ítél, majd kiállítja a reklamáló Gohért. A büntetőnek Tököli nekifut, de az ihletett állapotban védő, ám az angol másodosztályhoz alacsony Köteles válogatott formában tenyerelte a labdát oldalra. A hátralévő harminc perc a már említett zavarban telt el paksi részről.
Fehérvár—Rákóczi 1-1
Az ilyen meccsek szoktak szellemi törést okozni az ifjú futballistácskák életében. Rossz passzocskák, imitált hajtásocska, a korai gól után törvényszerűen érkező ellaposodás, ami megismétlődik az egyenlítés után, és fárasztóan hömpölyögve kitart a meccs végéig. Sőt, még a szakvezetők értékelésére is rányomja a bélyegét: Prukner például értékesnek vélte az egy pontot, Varga pedig elégedett a játékosok küzdőszellemével. Az edzőktől kérnénk, hogy a továbbiakban ne dicsérjenek olyan dolgokért, amelyek (a) alapból járnak, mint az egy pont (b) olyan mértékben elvárható, mint hogy valaki le tudja írni a saját nevét.
Nyíregyháza—REAC 4-0
Valami megtört a REAC-nál, ami nem is csoda, ha belegondolunk, hogy Balaskó stabil kezdő tud lenni. Persze ne kenjük a dolgokat Ivánra, hisz ő tényleg nem tehet arról, hogy múltkor Kapcsos, ezúttal meg Erős gondolta saját magáról, hogy létszámfeletti, és az a biztos, ha pirossal távozik. Bogdan Apostu meg nem gondolt semmit, egész egyszerűen rojtosra rugdalta a palotaiak hálóját. Rákospalotán mentális tornádóról sutymorognak, ami nagy valószínűséggel nem csak a tetőt fogja elröpíteni Aczél Zoli feje fölül, hanem őt magát is. Helyére Pintér Attila várható, aki már eleve egy tornádó. Most jó lenni REAC-osnak.
Zalaegerszeg—MTK 3-1
Az MTK tervszerű építkezési munkálatai során jelenleg visszabombázza sajátjait a pincéig. Nagy nehezen összeállt egy bajnokcsapat — olyan amilyen —, amit a BL-selejtezővel járó viszontagságok kicsontoztak, erre Domonyai klubigazgató is rászabadult a felnőtt keretre. Kulcsár már a Vidinél, Horváthot a Szpari cirógatja, Pollák Újpestre készül, és állítólag Urbán, meg Pál (az egyetlen formában lévő focistájuk) is mehet, amerre lát, csak legyen bátor tulaj, aki csenget értük. Zalaegerszegen mindenesetre annyira ócskán játszottak a vendégek, hogy még Supka is elégedett volt saját csapatával, és többek között például légiósai becsmérlésétől is eltekintett. Fura szerzet.
Győr—Honvéd 4-1
Takony csöpög a nyakunkba. Azt akartuk, hogy a csicska Bajzátot kihagyja oktató-nevelő szándékkal a csapatból Egervári mester, erre mi történik. Nem csak, hogy kezdette, de az a kismacska-fojtogató himpellér mesterhármasával eldöntötte a meccset. Nem tudunk erről most többet. Ne haragudjatok.
Siófok—Debrecen 0-4
Fontos nap volt ez Siófokon, bemutatkozott Ndjodo, és mindjárt néhányszor el is törte a labdát. Nem lehet elmenni Milinte Árpi teljesítménye mellett sem szó nélkül, mert ő az első félidőben döntően befolyásolta a mérkőzés végkimenetelét. Ezért talán még az első osztály legtörhetetlenebb hitű edzője, a Döme sem fogja megsimizni a kis fejét. Lajos szerint dolgozni kell, ami fölveti a kérdést, hogy eddig mit csináltak, de pozitív jövőképet is fest, mikor kijelenti, hogy eddig a hat legerősebb csapattal találkoztak. Ha marad télig, nehogy azt legyen kénytelen elmondani, hogy addig a tizenöt legerősebb csapatba futottak bele. Pedig esély az van rá…
